Május 13-án, a Fatimai Boldogságos Szűz Mária ünnepén megkezdődtek a Fatimai engesztelő imaestek Mátészalkán, a ráczkerti Szűz Mária Szeplőtelen Szíve-templomban, valamint Nyíregyházán, a kertvárosi Fatimai Szűzanya-templomban. Az imaestek októberig minden hónap 13. napján folytatódnak. Ezeken az alkalmakon nemcsak az egyházközség hívei, hanem a környező települések közösségei, lelkipásztorai együtt kérik a Szűzanya közbenjárását életükre, családjukra, hazájukra, a békére.
A mátészalkai imaesteket Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök nyitotta meg, Nyíregyházán pedig Kiss Tibor nyírtelki plébános volt az imaest vendégszónoka.
A 30 éves Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye mátészalkai egyházközségében a Fatimai engesztelő imaest története egy közel 30 évvel ezelőtti eseményre vezethető vissza. Az 1947-ben készített fatimai Mária-kegyszobor másolata már többször is körbejárta a világot. A volt szocialista országokba 1994-ben jutott el először: tavasszal Szlovákiában fogadhatták a hívek százezrei, majd hazánkba érkezett. Az 1994-es fatimai gyermekzarándoklaton százhúsz magyar fiatal vett részt, ők hozták el a szobrot Seregély István akkori egri érsekkel együtt a Malév különgépével. A vándorszobrot június 11-i megérkezésétől október 13-ig sok magyar településre elvitték, köztük Mátészalkára is. Fogadása után ennek emlékére egy fatimai Szűzanya-szobrot helyeztek el a város ráczkerti templomában, majd az akkori plébános, Miklós Dezső atya megszervezte és rendszeressé tette az engesztelő imaesteket.
A mátészalkai 18:00-21:30-ig tartó engesztelő alkalmakat Heidelsperger István püspöki helynök, plébános vezeti.
A főpásztor már a rózsafüzér imádkozásra megérkezett és együtt fohászkodott a hívekkel a békéért, majd ezt követően szentmisét mutatott be.
Május 13-án a Szűzanya összegyűjtött bennünket, hogy együtt imádkozzunk, engeszteljünk, kérjük, segítse meg a világot, hogy béke legyen mindenütt. A Szűzanya nekünk is azt mondja, mint 1917-ben a fatimai gyermekeknek: imádkozzunk, hogy minél előbb béke legyen az emberek szívében – fogalmazta meg a szentmise elején a szentmise szándékát Palánki Ferenc megyéspüspök.
Az alábbiakban a főpásztor homíliáját olvashatjuk:
Mindig rácsodálkozom arra, hogy a liturgia szavain keresztül hogyan tanít bennünket az Anyaszentegyházunk. A szentmise könyörgésében azért imádkoztunk, adtunk hálát, hogy Isten rendeléséből Jézus Krisztus édesanyja a mi égi édesanyánk is, aki arra hív bennünket, hogy munkálkodjunk a világ üdvösségén, hogy napról napra hatékonyabban szolgáljuk Isten országának az eljövetelét. De hogyan tudjuk ezt megtenni?
Hányszor elimádkozzuk nap mint nap: „Jöjjön el a te országod!” És mit teszünk érte? Egyáltalán mikor jön el Isten országa? Teljességében a világ végén, személy szerint pedig az életünk végén. De Isten országa nem itt, vagy ott van, „az Isten országa közöttetek van” (Lk 17,20), bennetek van, tanít bennünket Jézus. Ezt a lelki békét az Úr Jézus ajándékba adta az apostoloknak húsvét vasárnap estéjén, amikor a feltámadása után megjelent nekik és azt mondta: békesség nektek.
Ez a békesség az ember szívében ott kell hogy legyen, mert ha nincs ott, akkor nem tudja szolgálni Isten országának eljövetelét, a szeretet birodalmának a teljességét, a terjedését, nem tudja megélni a többi emberrel sem a békét. Aki nem békés szívű, abban ott van a gyűlölködés, a harag, a neheztelés, nemzeti méretekben pedig a háború. Milyen jó lenne, ha bennünk lenne ez a béke, megtanulnánk a Béke Királynőjétől, hogyan is kell élnünk, szolgálnunk, szeretnünk Jézust, és az Ő örömhírét terjeszteni!
Mária, a csodálatos anya, a mi égi édesanyánk, úgy tekint ránk, mint gyermekeire, és feladatot akar nekünk adni. Azt, hogy legyünk békés természetűek, jóakaratúak. „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!” (Lk 2,14) Mennyire van meg bennünk a jóakarat? Mennyiszer veszítjük el a béketűrésünket? A magyar nyelv zseniális, amikor azt mondja: tűrnünk kell a békéért, vagyis el kell fogadni a másikat, el kell nézni, tűrni a gyengeségeit, a hibáit, vagy azt, ha nem úgy gondolkodik, ahogyan én szeretném.
A Szentleckében (ld. ApCsel 8,5-8. 14-17) arról hallhattunk, hogy Fülöp elment Szamária városába, hirdetni kezdte Krisztust, és Szamáriában befogadják a krisztusi tanítást. Majd Péter és János apostolok elmentek, és kérték rájuk a Szentlelket.
De a történet ott kezdődik, hogy amikor Jézus itt járt a földön, hirdette az evangéliumot és Galileából ment Júdeába, Názáretből Jeruzsálembe, át kellett mennie Szamárián. A szamáriai nép keverék nép volt, nem teljesen tartották meg a zsidó törvényeket, és amikor megtudták, hogy Jézus és a tanítványok zarándokúton vannak Jeruzsálem felé, nem akartak szállást adni nekik. Ekkor Jakab és János apostolok felháborodtak, meg akarták bosszulni: „Uram, ha akarod, lehívjuk az égből a tüzet, hadd pusztítsa el őket! De ő hozzájuk fordult és rájuk pirított. Nem is tudjátok, milyen lelkület van bennetek.” (Lk 9, 54-55)
Kicsit hasonlítunk néha ezekhez az apostolokhoz, szeretnénk bosszút állni a másikon, sokszor bennünk van ez az indulat, de Jézus szelíden figyelmeztet, hogy milyen lelkület lakik a szívünkben, békében kell élnünk. Rombolni, pusztítani könnyű, megbocsátani, építeni, felemelni embertársainkat, vagyis Isten országát napról napra szolgálni nem könnyű. Kell hozzá türelem, szívjóság, béketűrés. Kell a Szentlélek segítsége.
A Szűzanyában is ott volt a fájdalom: Jézus születésekor, amikor nem kaptak szállást, a keresztre feszítéskor, amikor bántották a fiát, mégsem lázadozott, nem akart bosszút állni, hanem a békét sugározta.
A Szűzanya 106 évvel ezelőtt ezen a napon megjelent Fatimában a három gyermeknek, akkor is arra hívta meg őket, imádkozzanak a békéért, hogy egyre több ember szívében legyen béke, harmónia, hogy ne akarjanak bosszút állni, hanem úgy éljenek, mint Isten gyermekei, és ne bántsák egymást.
1981-ben, amikor Szent II. János Pál pápát ezen a napon meglőtték, ő is a béke hírnöke lett. Amikor meggyógyult, elzarándokolt Fatimába, megköszönte a Béke Királynőjének, a Boldogságos Szűz Máriának a csodát. Nemcsak az volt a csoda, hogy életben maradt, hanem az, hogy a példája nyomán sokan elgondolkodtak, és sokakban elindult a békevágy.
Ebben a nehéz helyzetben, amikor a szomszédunkban háború van, bennünk is ott kell hogy legyen a béke utáni vágyakozás. Mondjunk ellent a bosszúnak, minden rossz indulatnak, és kérjük a Szűzanyát, segítsen, hogy mi is a béke hírnökei legyünk, és napról napra szolgáljuk Isten országának eljövetelét.
A szentmise végén Heidelsperger István püspöki helynök, mátészalkai plébános mondott köszönetet a főpásztornak, a lelkipásztoroknak, híveknek a közös imádkozásért, majd invitálta a jelenlévőket a következő, június 13-ai Fatimai engesztelő imaestre, amelyen ő maga fogja bemutatni a szentmisét.
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
