Az ifjúsági találkozót, sőt az egész pápalátogatást az emmauszi tanítványok történetéhez tudnám hasonlítani. A Szentatya mellénk szegődik, magyaráz, és egyszer csak elkezd lángra lobbanni a szívünk, majd a kenyértöréskor felismerjük Jézust, és mindenki azzal a találkozási élménnyel tér haza, hogy Krisztus él, Ő a mi jövőnk – fogalmazott Palánki Ferenc megyéspüspök a pápalátogatásra és annak egyik kiemelt rendezvényére, az ifjúsági találkozóra visszatekintve.
A főpásztort a háromnapos pápalátogatás során megélt élményeiről, megfogalmazódott gondolatairól kérdeztük.
– A Szentatya több közösséggel találkozott Budapesten, közvetlensége az egyháztól távol lévők szívét is megérintette, sokan elmondták, hogy jó volt látni a pápát, a jelenléte békét sugárzott. Valóban a béke embere jött hozzánk, Novák Katalin köztársasági elnök köszöntőjében fogalmazott így: „Az Isten hozta, Isten elhozta a béke emberét hozzánk”.
– Szentatyánk, Ferenc pápa azzal a jézusi üzenettel jött el közénk, hogy Isten mindannyiunkat végtelenül szeret. Nem új üzenet ez, hiszen tudjuk a kinyilatkoztatásból, Jézus Krisztus is elmondta, hogy az Isten atyaként szeret bennünket. De ahogyan egy adott személy a saját karizmáján keresztül közvetíti ezt az alapigazságot – a mi korunkban, a háború nehéz időszakában –, különleges hatással és erővel bír az emberekre, a világra. Nemcsak azért, mert ő egy olyan ember, akinek minden szavára odafigyel a világ, hanem mert olyan erővel, súllyal tudja ezt a tanítást átadni, hogy elgondolkodunk azon, hogy ha mindannyian Isten gyermekei vagyunk, akkor miért veszekszünk, háborúzunk, miért bántja Isten egyik gyermeke a másikat.
Ferenc pápa azzal az üzenettel jött, hogy meg kell térnünk, vissza kell térnünk a belső békéhez, amit Isten ad nekünk. „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni” (Jn 14,23). Az Isten bennünk lakik, ezért egészen másként kell néznünk az embertársainkra.
A Szentatya látogatása felrázta az alvó hitűeket, nyitottsága, közvetlensége, jósága meg tudta szólítani az embereket. Mindenki kíváncsi volt rá, látták, hogy egy igazi jó ember, és emberségét használja fel arra, hogy Istent hozza el közénk, Őt közvetítse.
Maga az a tény különlegesnek számít, hogy összesen 56 órát tartózkodott Magyarországon, és kilenc nagy beszédet mondott, és mi tudjuk jól, mennyi felkészülést igényel egy-egy prédikáció. Érdemes minden szavára odafigyelni. Az ifjúsági találkozón elhangzott üzenetét különösen is fontosnak tartjuk, és majd az általunk szervezett, fiataloknak szóló programokon is elemezzük, átgondoljuk, átelmélkedjük.
– A Szentatya a személyes jelenlétét, a mindenre és mindenkire kiterjedő értékekről, konkrét feladatokról szóló gondolatait, tanítását is nekünk ajándékozta. Püspök atya, mi az, ami önt mélyebben megérintette, és mint apostolutód tovább ad a fiataloknak az egyházmegye híveinek?
– Mint ahogy mondtam, a Szentatya minden szavára érdemes odafigyelni, de a gesztusai is nagy hatással voltak rám, az, ahogyan odafordult az emberekhez, a Szent István-bazilikában a papokhoz, szerzetesekhez, egy idős atyához, a Rózsák terén a menekültekhez, sérültekhez, a gondozottakhoz, az ifjúsági találkozón a fiatalokhoz, és amilyen egyszerűséggel tudta az örömhírt átadni.
Eszembe jut Szent Ferenc mondása a testvéreihez: „Menjetek, hirdessétek az evangéliumot, és ha kell, akkor szavakkal is!”. Tehát először az életünkkel hirdessük. Ferenc pápánál ezt láttam. Legyőzve a fizikai fájdalmait odament az emberekhez, gyerekekhez, fiatalokhoz, sérültekhez, és örömet vitt nekik.
Azt gondolom, hogy nekünk, papoknak, püspököknek, keresztényeknek az a dolgunk, hogy az örömhírt az életünkkel adjuk át. Amikor Ferenc pápa megjelent valahol, érezhettük az evangéliumi légkört, aminek tényleg volt valami kisugárzása. Nem akarom ezt misztifikálni, de
nemcsak egy embert láttunk, hanem rajta keresztül átragyogott Isten jelenléte.
Erre kellene nekünk leginkább törekedni, hogy ha valaki velünk találkozik, Isten szeretetével találkozhasson. Erre kaptunk meghívást, biztatást, és arra, hogy ehhez minden nap meg kell térnünk, mert ez enélkül nem megy. Élő kapcsolatban kell lennünk Istennel, hogy rajtunk is átragyogjon az Ő jelenléte, szeretete. Persze emberek vagyunk, és ez nem mindig sikerül, de törekednünk kell erre.
A Szentatya óriási áldozatot hozott, ő eldöntötte, hogy legyőzi a fájdalmát azért, hogy másoknak örömöt szerezzen. Ez olyan tanítás, amit hiszem, hogy nekünk is nagyon el kell sajátítani.
Ne magunk fájdalmaival foglalkozzunk, ne legyünk önzőek, hanem igyekezzünk minden körülmények között, minden nehézségben a másik embernek örömet szerezni.
Számomra ez volt a pápalátogatás legmeghatározóbb élménye.
– A Szentatya örömhírt adó jelenlétét, kisugárzását egészen közelről is megtapasztalhatta. Mint ifjúságpasztorációért felelős püspök, házigazdaként fogadta, köszöntötte az ifjúsági találkozón.
– A pápalátogatás kihirdetésétől kezdve mindössze két hónap állt a rendelkezésünkre, hogy megszervezzük az ifjúsági találkozót. Nagyon sok ember fantasztikus munkát végzett azért, hogy minden jól sikerüljön. Ezúton is mindenkinek köszönöm a szolgálatát! De mindemellett talán azért is sikerült a találkozó, mert imádságos légkörben zajlott.
Készültünk arra, hogy Ferenc pápa gondolatait közelebb vigyük a fiatalokhoz, megismertetve a lelkiségét, a fiatoknak szóló üzenetét. Kézen fekvő volt Ferenc pápának a„Christus vivit” (Krisztus él) kezdetű, fiataloknak szóló apostoli buzdítása, melyet a pápa a 2018-as ifjúsági szinódus után a záródokumentumot alapul véve fogalmazott meg. A Szentatyára várva ebből hangzott el néhány hangsúlyos részlet. Érintette a fiatalok útkeresését, a szerelem, házasság témakörét, ezekről szólt is Ferenc pápa a beszédében. A ráhangolódás, majd a találkozás üzenete a szentségimádásban mélyült el bennünk. Láttam, hogy a fiatalok milyen átszellemült arccal, lelkesedéssel hagyták el a csarnokot. Ez volt a cél! A Szentatyának is az a szándéka, hogy elősegítse az emberek, fiatalok találkozását Istennel.
Az ifjúsági találkozót az emmauszi tanítványok történetéhez tudnám hasonlítani. Ott vagyunk a fiatalokkal, a Szentatya mellénk szegődik, magyaráz, és egyszer csak elkezd lángra lobbanni a szívünk, majd a kenyér színe alatt a szentségimádáson felismerjük Jézust, és mindenki azzal a találkozási élménnyel tér haza, hogy Krisztus él, Ő a mi jövőnk.
Az egésznek ez volt az üzenete.
– A fiatalokat lenyűgözte a 86 éves Szentatya fiatalos közvetlensége, atyaisága, stílusa, ahogy tanította őket.
Püspök atya az Szentatyát köszöntve elmondta: a fiatalkor a nagy kérdések és a nagy válaszok kora, a mi feladatunk, hogy segítsük őket rátalálni a válaszaikra.
Úgy tudunk nekik segíteni, ha ránk figyelnek. Ferenc pápa ebben is példát mutatott nekünk?
– A Szentatyának adottsága a közvetlen stílus. Fontos, hogy jelen legyünk a fiatalok életében. Azért is hangsúlyoztam azt, hogy nem nekünk kell megmondani a válaszokat, hanem segítenünk kell, hogy ők találják meg. Állandóan keresnek. Keresik az igazságot, az élet értelmét, Istent, a másikat. Ezért mindig kell hogy legyen mindenkinek egy biztos pont – ebben a bonyolult folyamatban –, akire számíthat. El kell érnünk, hogy a bizalmukba fogadjanak, hogy biztos pontként ott legyünk a háttérben. A szülőknek ezt kell elérni a gyermekeik esetében, a papoknak pedig a hívek és mindenki viszonylatában. Nekünk, keresztényeknek – nem győzöm elégszer hangsúlyozni –
úgy kell megélni a hitünket, hogy az másoknak vonzó legyen.
Azt gondolom, ezzel a találkozóval ezt sikerült előrelendíteni.
– A szentségimádáson elhangzott imában fogalmazott így: „Jézus Krisztus a világ legszebb fiatalsága…” A 86 éves Szentatya Jézus Krisztust képviselve, az ifjúsággal együtt az Egyház fiatal arcát mutatta meg. Jelentheti ez azt, hogy az Egyház fiatalsága nem az életkortól függ, hanem a lélek fiatalságától?
– Az az örök fiatal, akinek végtelen távlatai vannak, ez pedig a hitünk, ami összeköt Istennel. Jézus azt mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6).
A mennyországba csak azt vihetjük magunkkal, aminek van joga egy örökkévalóságon át létezni.
Sok minden van, ami nem tart örökké, így a világ sem, de valahogy szeretnénk a jelen pillanatot összekötni a végtelennel, és ezt csak élő hittel, isteni jelenléttel lehet. Ferenc pápa biztosan elfáradva, de nagy örömmel tért haza. Biztosan ő is sokat kapott ettől a látogatástól. Egy találkozásban nemcsak adunk, hanem minél többet adunk, rádöbbenhetünk arra, hogy milyen sok mindent kaptunk is. Ha ezt így tudjuk átélni, akkor máskor is vágyakozunk istenkapcsolatunkat segítő találkozásokra, hogy ebben máskor is legyen részünk.
– A pápalátogatás ideje alatt a közmédián keresztül is (mintegy két millióan követték az eseményeket) minden szem ránk, a keresztényekre szegeződött. A Szentatya jelenléte, említett gesztusai, üzenetei, a pápalátogatás eseményein részt vevők, a közjogi méltóságok pozitív megnyilatkozásai, Novák Katalin köztársasági elnök hitvalló, keresztény tanúságtévő jelenléte, gondolatai magasra emelték a kereszténységet. A mi felelősségünk, feladatunk, hogy azt megéljük.
Mit kell ehhez tennünk?
– A hitünk táplálása egy folyamat. Soha nem szabad csak pontszerű eseményekben gondolkodni, mert sajnos az istenkapcsolatunk, emberi kapcsolataink, sokszor a szeretetünk is elfárad. Ehhez az kell, hogy tápláljuk. A pontszerű létezésből a folyamatban lévő létezésre kell hangsúlyt fektetni. Amikor megéhezünk, eszünk, ha lemerül a telefonunk, akkor feltöltjük. Ugyanilyen a lelkiélet természete is. Ahogyan már említettem, szükségünk van kapaszkodókra, táplálékra, hitmegerősítő találkozásokra. Most volt egy nagyszerű három napunk, de lesz majd Nagymaros, nyári táborok, a vasárnapi szentmisék, amikor Istennel találkozunk. Élni kell ezekkel a lehetőségekkel.
A kereszténység alaptulajdonsága egy könyv címe: „A hit öröme, az élet öröme” (François Varillon).
Ha valaki tudja, hogy én hívő vagyok, az láthassa rajtam azt is, hogy én ennek örülök, lássa bennem azt a többletet, amit Istentől kaptam.
Erre nagyon nagy hangsúlyt kell fektetni. Minden megkeresztelt ember célja és feladata az életszentség. Nem az a szent, akinek nincs bűne, hanem akinek a közelében jó tartózkodni, aki mellett a többieknek jobb lesz az élete, és akit látva, az embereknek nincs kétsége afelől, hogy van-e Isten vagy nincs.
Ferenc pápa ezt mutatta meg. Nemcsak hogy van Isten, hanem itt van, Őt hordozza közöttünk úgy, hogy szinte lépni sem bír.
Hegyi László atya (1917-1995) gondolata jut eszembe, aki így fogalmazott: „Uram, Jézus, a keresztre szögezett lábbal nagyobb utat jártál be a világon, mint amikor itt voltál a földi tereken, mert ezt a képet tartottad magadról hitelesnek.”
– Milyen gyümölcsök várhatók a pápalátogatástól?
– Egyrészt közösségi, másrészt egyéni gyümölcsök. Nagyobb nyitottság várható a fiatalok körében a segítés, az önkéntesség, a teremtésvédelem kérdéseiben, és bízom abban, hogy a nekik szervezett programokra jobban odafigyelnek, és azokon aktívan részt vesznek. A közösségben megvalósított érték, plusz többlet a belső lelkesedésből fakad, az pedig a személyes gyümölcs, hogy jó tartozni valakihez.
Itt volt az Egyház földi vezetője, aki hiteles emberként képviselte azt az igazságot, amit már oly sokszor hallottunk, és gyakran olyan nehéz elhinni, vagy eszerint élni. És jön a gyöngeségével, betegségével egy 86 éves ember, aki lépni sem bír, rászorul mások segítségére, és mégis ő az, aki mindenkin tud segíteni.
– A Szentatyának három ajándékot, stílszerűen két játékot is átadott az ifjúsági találkozón.
– Adtam egy bőr focilabdát, amire a járni alig tudó Szentatya azt mondta: „A püspök úrnak van humorérzéke.” Erre azt válaszoltam, hogy ez a labda Puskás Ferenc aláírásának a másolatával van ellátva, azért adom, mert a világon ő a legismertebb magyar, Szent Erzsébet után… A másik ajándék a Rubik Ernő által készített bűvös kocka magyar találmány, s ez olyan, mint az életünk, könnyű összekeverni, de nehéz kirakni. A kirakásnak viszont van egy rendje, és ha azt betartjuk, akkor sikerül. Az életünkben is van egy rend, amit ha követünk, akkor eljuthatunk a teljességre.
A Tokaji Aszú bort nem kellett bemutatni, a Szentatya ismeri, szereti, a gulyás magyar sajátosság mellett még Argentínában is emlegette.
Az ajándékátadásakor sok időm nem volt beszélni vele, de azt még elmondtam volna, hogy
egyetlen szőlőszemből nem lehet bort készíteni, ahhoz nagyon sok kell. Abból lesz Krisztus vére. Ha mi mindannyian odatesszük magunkat, odaadjuk búzaszem, szőlőszem életünket, áldozatainkat, akkor ebből az isteni szeretet létrehozza az Eucharisztiát, az Oltáriszentséget.
Kovács Ágnes
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Fotó: Magyar Kurír
