Amikor április 28-án, pénteken délután hitoktatótársaimmal együtt helyet foglaltam a Szent István-bazilika csodálatos, erőt és harmóniát sugárzó, neoreneszánsz főbejárata előtt, szemben az aranybetűs, mondattal: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet”, körülöttem nagy dologra várakozó emberekkel, olyan érzésem támadt, mintha valamiféle bénító gyengeségből kezdenék felgyógyulni: az utóbbi hetekben folytonosan publikált, népünk, sőt Egyházunk megosztottságát tükröző vélekedések okozta vérveszteségből.
„Krisztus a jövőnk, nem mi vagyunk Krisztus jövője” – nyitott Ferenc pápa, majd felvázolta a korunk kihívásaihoz való viszonyulás követendő módját, amely a jövőt Krisztus kezében tudó bizalomra épül, befogadó, mer párbeszédet folytatni, a szekularizációt lehetőségnek tekinteni, de mindezt az Evangélium szellemében, nem alkalmazkodva a korszellem változó széljárásaihoz. „A válaszok az Úrtól, a tabernákulumból jönnek, nem a számítógépről”.
Ahogy múltak a percek, s a pápa szavai, de még inkább gesztusai, közelsége, együttérző gyöngédsége nyomán lelkesedésünk tetőfokára hágott, nyilvánvalóvá vált: itt most Krisztus képviselteti magát. Csak nem pártokra szakadni! De megértik-e ezt az egymásnak feszülők? Már nem hangol le a válaszban még mindig meglévő kétkedés, mert Péter Utódjának sziklaszilárd hite újraértelmezte számomra a krisztusi szavakat „a pokol kapui nem vesznek erőt rajta”.
És talán most röppent ki, vagy legalábbis készülődik kalitkájában a gyönyörű madár?
Megyesi Mária
a KÉSZ nyíregyházi csoportjának elnöke
Fotó: Merényi Zita/Magyar Kurír
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
