Több interjúban, közvetítésben lehetett arról hallani és olvasni, hogy mennyien és milyen lelkesen készülnek a Szentatyával való találkozásra. A készület hangulatát próbáltam én is megteremteni a hittanóráimon: egy teljes hétig minden korosztállyal (az életkori sajátosságokat figyelembe véve természetesen) Ferenc pápa életéről, mindennapjairól, magáról a pápaságról tanultunk. Még péntek délelőtt megtartottam az utolsó óráimat (már fekete öltönyben), tíz órakor pedig már a buszon voltam, hogy paptársaimmal együtt találkozzak a Szentatyával a Szent István-bazilikában.
Az utazás nagyon jó hangulatban telt, köszönjük az atyáknak a kóstolót: a pogácsákat, a fasírtokat és a többit. Kiváló alkalom volt mindenki számára egymással is találkozni, majdnem egy egész napot egymással eltölteni. Mindnyájunknak valódi kikapcsolódást jelentett az út, ahol nekünk nem volt szerveznivalónk, mi csak befogadók voltunk. A találkozó során más egyházmegyékből érkező barátainkkal is találkozhattunk. A sorban állás közben mindenki köszöntötte a másikat, nekem is sok ismerőssel volt szerencsém beszélgetni.
Az előkészületek tényleg jól zajlottak, nem volt okunk panaszra sem a bánásmód, sem a szervezés terén. A Szentatya megérkezését zenei betétek készítették elő és kísérték, melyek mindnyájunkat lenyűgöztek. A látogatás igen meghitt hangulatban telt, a résztvevők igyekeztek kifejezni a szentatya felé a szeretetüket és nem csupán egy céltalan rajongást. A pápalátogatás legfőbb eredménye véleményem szerint az volt, hogy kihívott minket a hétköznapokból, „megmozgatta” a gondolatainkat; valamennyien éreztük, hogy egy történelmi pillanatnak lehetünk részesei. A hozzánk intézett beszédének legfőbb gondolatai:
- „…az egyik legfontosabb feladat, amely előttünk áll: korunk változásait és átalakulását értelmezni és megpróbálni a lelkipásztori kihívásokkal a lehető legmegfelelőbb módon szembenézni. Krisztussal és Krisztusban! Semmit sem Krisztuson kívül, semmit sem Krisztustól távol!”
- „Térjünk vissza Krisztushoz, aki a jövő, hogy ne essünk a világiasság váltakozó széljárásainak csapdájába! Ez lenne ugyanis a legrosszabb, ami az Egyházzal történhet: egy világias Egyház.”
- „Ha távolságtartónak vagy megosztottnak mutatkozunk, ha megcsontosodunk álláspontjainkban és csoportosulásainkban, akkor nem fogunk gyümölcsöt teremni.”
- „Itt hadd figyelmeztesselek benneteket: óvakodjatok a pletykálástól, a püspökök közötti, a papok közötti, a szerzetesnők közötti, a világi hívők közötti fecsegéstől… A pletyka rombol. Olyan szép dolognak tűnik a fecsegés, édes, mint a cukorka, jó dolog másokról fecsegni. Az ember gyakran beleesik. Vigyázzatok, mert ez a rombolás útja.”
- „Ilyen Egyházról kell álmodnunk: olyan Egyházról, amely képes meghallgatni, párbeszédet folytatni, a gyengébbekre odafigyelni; olyan Egyházról, amely befogadó mindenki irányába; olyan Egyházról, amelynek van bátorsága mindenkihez elvinni az evangélium próféciáját.”
Csapó Márton diakónus – Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
