Homília az Isteni Irgalmasság vasárnapjára – Megtapasztaltuk Isten irgalmas jóságát, és ránk bízta az irgalmasság szolgálatát

Szentírási részek:
Olvasmány: ApCsel 2,42-47 – Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban
Szentlecke: 1Pét 1,3-9 – Áldott legyen az Isten,… aki nagy irgalmasságával, Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által élő reményre teremtett újjá bennünket
Evangélium: Jn 20,19-31 – …vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer…

Kedves Testvérek!
A nagyböjtben és különösen a szent három napban, megtapasztaltuk Isten irgalmas jóságát. Elénk tárult a maga valóságában, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Jézus feltámadása a hitelesítő pecsét Isten irgalmas szeretetén. Itt vált nyilvánvalóvá, hogy a kereszthalál nem kudarc, hanem győzelem, Isten irgalmas szeretetének beteljesedése. Feltárult az ember számára az örökélet kapuja. Ahogyan a szentleckében hallottuk Péter apostol leveléből: az Atya nagy irgalmasságával, Jézus Krisztus halálból való feltámadása által élő reményre teremtett újjá bennünket, hogy a mennyben romolhatatlan, szeplőtelen és el nem hervadó örökség várjon ránk.

Az isteni irgalmasság vasárnapjának evangéliuma a feltámadott Jézus megrendítő bizalmáról adott hírt nekünk. A félelmükben bezárkózott tanítványaihoz eljött, és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!”, majd sebeivel igazolva magát, megismétli a Békesség közlését, és így szól: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Ezután rájuk lehelt és a Szentlélek közlésével fel is hatalmazta őket arra a küldetésre, amellyel őt küldte az Atya, hogy megbocsátván a bűnöket, képviseljék, hirdessék Isten irgalmas szeretetének örömhírét. Amikor pedig elkezdik teljesíteni ezt a küldetést, azzal szembesülnek, hogy Tamás, aki tanítványtársuk, nem hisz nekik. Éppen azt a megerősítést várja, amit ők kaptak a Mestertől, amikor megmutatta nekik sebeit. És Jézus újra eljön, Tamásnak is megadja a hit kegyelmét, majd boldognak mondja azokat, akik nem látnak, és mégis hisznek.

Figyeljük meg a párhuzamot Jézusnak az Atya általi küldése és az apostoloknak Jézus általi küldése között:
Az Atya kiválasztotta Máriát, akiben a Szentlélek által testet ölt a Fiú, aki eljön – velünk az Isten –, hogy közölje velünk az Atya irgalmas szeretetét.

Jézus kiválasztja, meghívja tanítványait, velük egy közösségben élve teljesíti küldetését, mutatja be az Atya irgalmas szeretetét. Szenvedése, kereszthalála és feltámadása által megdicsőülve eljön, majd közli velük: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” rájuk lehelve, ugyanabban a Szentlélekben részesíti őket, aki által ő megtestesült. Átadja nekik a hatalmat az irgalmas szeretet szolgálatára, a bűnök megbocsátására.

Az utolsó vacsorán pedig – amit a tanítványok csak feltámadása után értenek meg –, az Eucharisztiában átadja nekik (a kereszthalált szenvedett, föltámadott, megdicsőült Testét) Önmagát.

Az apostoloknak adott küldetés, az Egyháznak, Krisztus mindenkori tanítványainak adott küldetés. Minden megkeresztelt ember az Istentől kapott talentumaival, hívatásával Isten irgalmas szeretetének apostola ebben a világban. Húsvét misztériumának megünneplése ebben a küldetésben akar élő reményre újjá teremteni minket. A nagyböjti időben, különösen a szent három nap szertartásaiban szemlélhettük, megérinthettek bennünket Jézus szeretetből vállalt sebei. Az első keresztények példája, amiről az Apostolok Cselekedeteinek mai részletéből kaptunk hírt, mutatják számunkra, hogy Isten irgalmas szeretetének megéléséhez milyen források állnak rendelkezésünkre. Ők ugyanis állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben (az Eucharisztia vételében) és az imádságban. Ennek gyümölcse volt az a szeretetben megélt közösségi élet, amelynek láttán az Úr naponként vezetett hozzájuk olyanokat, akiket megérintett Isten irgalmas szeretete. Bár a mi közösségünk szentmiséi, közös imái, az apostoli tanításhoz való hűsége is ilyen gyümölcsöket teremne!

Fodor András nyugalmazott plébános (2023. 04. 16.)
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye