Szentírási részek:
Olvasmány: ApCsel 10,34a 37-43 – Mi ettünk és ittunk vele, miután feltámadt
Szentlecke: Kol 3,1-4 – Krisztussal együtt ti is feltámadtatok
Evangélium: Jn 20,1-9 – Látta mindezt, és hitt
Kedves Testvérek!
Az emberiség jelentős része ünnepel. A közvetlen környezetünkben nap mint nap halljuk, hogy a kereskedelem és a vendéglátás milyen hatalmas bevételekre tesz szert. Panaszkodunk az infláció miatt, mégis rekordokat döntünk a költekezésben.
A szomszédban véres háború dúl, de sokakat ez is csak azért bosszant, mert emelkednek az árak. Az űrből úgy néz ki a Föld, mint egy „Colosseum”, ahol egymásnak feszülnek a nézőtéren lévők által egymásnak ugrasztott csapatok, amelyeknek dobálják be a legveszedelmesebb fegyvereket, hogy megsemmisítő csapást mérjenek egymásra. Ez a világ, bizony, ma is megváltásra vár!
A húsvét a megváltás fő ünnepe. A Megváltó az ellene irányuló erőszakos támadást nem erőszakkal, hanem szeretetből vállalt áldozattal, kereszthalállal győzte le, így szerzett békét. Békét Isten és ember, ember és ember között. Vajon az ünnep előtti nagy nyüzsgésben, mennyien tudták, hogy milyen ünnepre készülnek?
Az elhangzott evangéliumi részlet bemutatta nekünk az első (újszövetségi) húsvét napját. Volt, aki nem nyugodott bele, hogy a Mester halott. Kereste, látni akarta. Mivel nem találta, ment az apostolokhoz az üres sír hírével. Erre már az apostolok is kiléptek rejtekhelyükről, és a sírhoz futottak. A szeretett tanítvány az üres sír és az ott hagyott leplek láttán megkapta a hit ajándékát. Látta és hitt.
Az Apostolok Cselekedetei és a Kolosszei levél részlete már a pünkösd utáni időből való. Péter a föltámadottal való találkozások és a Szentlélek kiáradása után, Pál pedig a damaszkuszi úton való találkozás és annak következményei után tesz tanúságot a feltámadás hitéről. Ezen tanúságtételek kapcsán egyre többen kapják meg a hit ajándékát, és lesznek a feltámadott Krisztus követői és hirdetői.
Hozzánk, Krisztus egyházának mai tagjaihoz is így jutott el a megváltás örömhíre. Az előttünk élők tanúságtétele a Szentlélek által bennünk is hitet fogant. Hitet, az értünk kereszthalált vállaló és feltámadott, bennünket is feltámasztó, örök életre hívó Megváltóban.
Húsvét ünnepén ezért a hitért adunk hálát, és az ünnep azzal szembesít minket, hogy ma mi lehetünk tanúi annak, amit Jézus földi életében és az egyház eddigi történelmében tett. Mi, akik feltámadása után ma is találkozhatunk vele. Vele eszünk, iszunk, Benne élünk, mozgunk és létezünk.
Hisszük-e, hogy e húsvétot kiüresítetten ünneplő, a halál kultúráját terjesztő világot is „Úgy szereti az Isten, hogy egyszülött Fiát adja oda érte, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”? (Jn 3,16)
Megrendít-e bennünket az a felelősség, hogy ennek a megváltó szeretetnek a hírüladását, az arról való tanúságtételt, annak konkrét megtapasztalhatóvá tételét ránk, egyházának mai tagjaira bízza?
Erre a felelősségteljes küldetésre vértezzen fel bennünket a mi Urunk feltámadásának ünnepe, ennek a misztériumnak minden szentmisében való ünneplése.
Fodor András nyugalmazott plébános/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
