Nagypénteken a katolikus egyház Krisztus halálára és szenvedésére emlékezik. Ezen a napon a világon sehol nem mutatnak be szentmisét, hiszen Krisztus maga az áldozat, az oltár díszek nélkül emlékeztet a Golgota csupasz szikláira és az önmagát teljesen átadó Krisztusra is.
A szertartást bemutató pap piros miseruhában, szótlanul vonul be a templomba, ahol az oltár elé földreborulva imádkozik. Ez a megrendítő cselekedet hódolat a Golgotán bemutatott áldozat, az önmagát kiüresítő és a földdel egyenlővé tévő Jézus előtt. Ezen a napon a szertartás három fő részből áll: az igeliturgiából olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel, a kereszt előtti hódolatból, valamint a szentáldozásból. Ezek a részek a hagyomány szerint a kezdeti időktől fogva változatlanok.
A nagypénteki szertartás során az olvasmányok Jézus szenvedésének titkát tárják elénk. Elsőként az ószövetségi olvasmány Izajás próféta könyvéből (Iz 52,13–53,12) hangzik el. Az Úr szolgájának sorsáról, az Igaz szenvedéséről szól a próféta, akinek áldozatát Isten elfogadja. A szenvedő szolga, Ebed Jahve, az ószövetségi Üdvösségközvetítő, a Messiás előképe. A második olvasmány a Zsidókhoz írt levélből való, ahol Krisztus, mint igaz és tökéletes főpap jelenik meg előttünk (Zsid 4,14–16; 5,7–9). Az Igeliturgia drámai csúcspontja következik ezután: János evangélium Passió történetének (Jn 18,1 – 19,42) a felolvasása (vagy eléneklése). Ekkor tárul fel a legmélyebb titok: az a főpap, aki vállalja a szenvedést, a kínhalált, nem más, mint Krisztus, az Isten Fia, akinek áldozatát az Atya elfogadja a mi megváltásunkért, minden ember megváltásáért.
Az olvasmányok után az egyház egyetemes könyörgései következnek. Az egész emberiségért, az Anyaszentegyházért, a pápáért és püspökökért, a papságért, a világi és egyházi vezetőkért, minden egyes emberért egyaránt fohászkodik a könyörgések alatt.
A könyörgések után a pap a Feketevasárnapon (nagyböjt 5. vasárnapján) letakart keresztről leveszi a leplet és a hívek térdhajlítással, csókkal hódolnak a feszület előtt, melyen láthatóvá válik a Megváltó megkínzott, feláldozott teste. Az Anyaszentegyház a kereszthódolattal Isten végtelen szeretetéért, megbocsátásáért, a megtérésért ad hálát. Ő az, aki ma is él, ma is szenved az Egyházáért.
Mivel ezen a napon nincs szentmise, ezért a Miatyánk és az Isten báránya elimádkozása után a korábban átváltoztatott szentostyát kapják meg az áldoztatás során a hívek. A nagypénteki szertartás ezzel véget ér, ám szinte minden templomban lehetőség van közös virrasztásra, imádkozásra.
Az Egyház nagypénteken szigorú böjt megtartását kéri a hívektől. A 18 és 60 év közötti hívek háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól, valamint 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell. A hívek ezzel az önmegtagadással fejezik ki szeretetüket Jézus iránt. A nap folyamán a templomokban elhangzik a lamentáció (Jeremiás siralmai) és a legtöbb templomban keresztút-járást is tartanak.
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
