Második alkalommal rendezték meg a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye fenntartásában működő immár kilenc óvoda szakmai napját március 31-én, Mátészalkán, a Széchenyi István Katolikus Német Nemzetiségű köznevelési intézményben.
A találkozón az egyházmegye több mint száz pedagógusa vett részt: óvodapedagógusok, a köznevelési intézmények vezetői, lelkivezetői, gazdasági vezetők, hitoktatók,
valamint Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, Heidelsperger István oktatási ügyekért felelős püspöki helynök, iskolalelkész, mátészalkai plébános; Némethné Székely Julianna ,tanfelügyeleti, Türk László oktatásszervezési igazgatók (EKIF), Dienes Béla, a mátészalkai intézmény vezetője és Tárkányiné Budai Éva óvodavezető, a konferencia főszervezője, moderátora; és a meghívott előadók.
A szakmai nap reggelén Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök szentmisét mutatott be a Szent József-plébániatemplomban.
A főpásztor elmélkedésében arra buzdította a jelenlévőket, hogy ismerjék fel életükben az Úr látogatásának az idejét: „Az ószövetségi választott nép évszázadokon keresztül várta annak beteljesedését, hogy az Isten meglátogatja és megszabadítja a népét. És amikor eljött Jézus Krisztusban, akkor sokan nem ismerték föl. Jézus egyik legszomorúbb mondata volt, amelyhez könnye is tapadt: Hányszor akartalak összegyűjteni benneteket, de te nem akartad, mert nem ismerted föl a látogatásod idejét! (ld. Lk 19,44). Vajon mi fölismerjük-e Isten látogatásának az idejét az életünkben, akkor is, amikor keresztet kell hordoznunk? Jézus a kereszten az Atyjához kiáltott: »Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!« (Lk 23,46), és meghallgatta Őt az Úr. De hogyan? Úgy, hogy nem vette le a keresztről, és földi életének a végállomása nem a Golgota lett, hanem a feltámadás. Isten sokszor nem a mi elképzeléseink szerint alakítja az életünket, és amikor elérkezik a kereszt, akkor tiltakozunk ellene. A kereszthordozás az életünknek a része, ebből üdvösség fakad nemcsak saját magunkra, hanem azokra is, akik körülöttünk élnek, akiket ránk bízott a Jóisten. Ezért a keresztút nem csupán a szenvedésnek, hanem az életnek is az útja, amelynek végcélja az üdvösség.
A főpásztor a pedagógusok különleges, nem mindennapi szolgálatáról is beszélt. Elmondta, hogy a kicsiny gyermekeket, szüleik és népünk legdrágább kincseit szolgálni óriási felelősség. Sokszor a pedagógusok nem kapják meg azt a megbecsülést, amit érdemelnének, de már maga ez a szolgálat nagy megtiszteltetés. Majd hozzátette, hogy az egyházmegye igyekszik megtenni mindent, hogy a pedagógusok megbecsülve érezzék magukat hivatásukban, de minden azon múlik, hogy az élet jó irányba tart-e, a szeretet útján járnak-e és tudják-e feltétel nélkül szeretni azokat, akiket az isteni kegyelem rájuk bízott.
A szentmise végén a pedagógusok megtekintették azokat a kis kereszteket, amelyeket az intézmény óvodásai a szüleikkel együtt készítettek és helyeztek el a templomban lévő nagy kereszt tövébe. A gyermekek számára maradandó élményt jelentett, tevékeny részvételükkel közelebb kerültek Jézus szenvedéstörténetéhez.
A szakmai konferencia az intézményben folytatódott, ahol köszöntők és előadások hangzottak el. A vendégek köszöntése az intézmény diákjainak, óvodásainak lett a feladata, akik gyönyörű előadásukkal a szakmai nap központi gondolatára, témájára, a lelki békére, egészségre hangolták a jelenlévő szakembereket.
Heidelsperger István helynök házigazdaként üdvözölte a nap résztvevőit, és a vakon született ember meggyógyításáról szóló evangéliumi szakaszt (ld. Jn 9,1-41) felidézve fogalmazta meg gondolatait: Jézus a vakon született embernek nem a látását adta vissza – hiszen soha nem látott –, hanem új látást adott neki. Amikor az ember megszületik, az első nap semmit sem lát, csak fényt és árnyékokat, majd szépen lassan kitisztul előtte a kép. Szüleink mutatják be nekünk a világot, tanítanak bennünket, megmondják, mi az, amit látunk. Majd egy idő után már nemcsak a szemünkkel, hanem értelmünkkel is látunk, és kinyílik előttünk az értelmünk világa. De mindez még kevés, szükségünk van arra is, hogy a lelkünkkel is megtanuljunk látni, és ekkor óriási távlatokban nyílik ki előttünk a világ.
István atya megköszönte a pedagógusoknak, hogy a gyermekeket látni tanítják nemcsak az értelmükkel, de a lelkükkel is.
Dr. Juhászné dr. Kicsák Marianna Mátészalka alpolgármestere a város nevében üdvözölte a szakmai nap résztvevőit. Az alpolgármester szerint a konferencia témája, a lelki egészség nagyon is aktuális. Utalt a körülöttünk lévő világ nehézségeire, tragédiájára, a vírushelyzetre, a háborúra és klímaváltozásra, amellyel nehezen birkózik meg az ember, kizökken a lelki békéjéből. Az alpolgármester arról is beszélt, hogy túlzottan foglalkozunk a test egészségével, míg a lelki egészség megőrzése háttérbe szorul, pedig kihat a testünkre, és nem utolsó sorban embertársi kapcsolatainkat is meghatározza.
A köszöntők után a jelenlévők délelőtt három előadást hallhattak:
Berényi András, klinikai és addiktológiai szakpszichológus, a Forrás Lelki Segítő Központ szakmai vezetője, a Forrás Lelki Segítők Egyesületének elnöke előadásában a pedagógusok lelki egészségmegőrzésére fókuszált.
Hogy állunk a stresszel? – tette fel a kérdést az előadó és hagyta, hogy a jelenlévők válaszoljanak is rá a helyszínen kiosztott kérdőíveken keresztül. Mindjárt megtörtént a kiértékelés is, amelyből világosan megtudták, jelenleg mennyire uralja az életüket a stressz. Majd Berényi András a kettős szeretetparancs második részére: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”, és ezen belül is a saját lelki egészségünkre helyezte a hangsúlyt, hiszen mint mondta, csak akkor tudunk másokon segíteni, ha önmagunkkal is tisztában vagyunk.
A szakmai vezető elmondta, a pedagógusok számtalan tanítási módszert megtanulnak az egyetemeken, de nem tudnak önmagukkal mit kezdeni, ami egyébként kulcskérdés lenne. Hogyan tudnak a gyermekeknek, egymásnak nyugalmat adni, amikor ők is feszültek? Ezért nagyon fontos a pedagógusok lelki egészségének megőrzése. A problémáknak, feladatoknak pedig soha nincs vége, a gyermekek jönnek-mennek, feladatok sokasága követi egymást.
Honnan lehet energiát gyűjteni? – tette fel a kérdést a szakember: „Igazából nem a stresszel van a gondunk, hanem annak alapvető kezelésével. A stresszt negatív jelenségnek tartjuk, és sok esetben nem kívánatos hatása is van. De van jó stressz is, ami növeli a teljesítményünket. Van, hogy összeadódnak a stresszhelyzetek (munka, tanulás, családi betegségek, egzisztenciális probléma, stb.), ilyenkor nehezebb azokat kezelni, és úgy próbáljuk megoldani, hogy nincs feltöltődés. Ahány ember, annyi feltöltődési mód áll rendelkezésünkre az életben.”
Az előadó bemutatta a stressz jeleit intézményi szinten is: hiányzások, táppénz, munkaerő gyakori cserélése, csökkent teljesítmény, amelyek az intézményi problémára utalnak. Ezek támogatás módszerei: esetmegbeszélések, tréningek lehetnek.
Berényi András előadásában a stresszoldó technikákról is beszélt:„A nem adaptív megküzdési technika a szenvedélybetegség, gyógyszerszedés, vagy túlzott ételfogyasztás alkalmazása. Az adaptív megküzdési mód az imádkozás, elcsendesülés, meditáció, zenehallgatás, de lehet egy jó beszélgetés a legjobb baráttal, mindennapi aktivitás, sport stb. Talán sokak előtt nem ismert, de pl. a meditálás ugyanazokat az agyi részeket érinti, mint a gyógyszer, a különbség a gyors hatásfokon van. A gyógyszer gyorsabban hat, de nem ez a megoldás – hangsúlyozta Berényi András, majd arra is figyelmeztetett, hogy mivel nem vagyunk egyformák, egyéniségek vagyunk, ezért mindenkinek más-más feltöltődési lehetőség a hatékony.
Németh István, nyíregyházi káplán atya, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola tanára érdekes címet adott előadásának: Óvodapedagógusok az Ószövetségben.
Mint mondta, a Szentírás az emberi életre reflektál, amelynek fontos része a gyermeknevelés, ezért olyan történeteket hozott, amelyek hasznosak lehetnek az óvodapedagógusok számára.
Előadásában három dologról beszélt, konkrét neveléssel foglalkozó szentírási szövegről; személyekről, akik úgy működtek, mint az óvodapedagógusok; valamint bemutatta, milyen az ideális nevelő.
Az előadó a bölcsességi irodalomból, ezen belül Sirák fia könyvéből idézett (Sir 30,1-13), amely igen szigorú nevelési módszert mutat be. István atya kifejtette, hogy ezt nem szó szerint kell értelmezni, hiszen az egy sajátos kultúrában íródott, hanem azt kell megérteni, milyen üzenetet akar átadni. A bölcsességi irodalom legfontosabb része azzal foglalkozik, hogy hogyan lehet boldog az ember. Ehhez az is hozzátartozik, hogy az ember nevelje az utódait. Ez az első és legfontosabb tanácsa a Szentírás e részének. A neveléssel tehát foglalkozni kell, amely az óvodáknak is a legfontosabb dolga.
Ezután István atya a Szentírásban fellelhető óvodapedagógusokról beszélt:
„Mirjam, Mózesnek a testvére. Mózes csodás módon menekült meg. Ebben a csodában viszont nemcsak az isteni erők vannak jelen, hanem Mózes családja is, testvére, Mirjam és a fáraó lánya. Mirjam kihasználja a helyzetet és segíti Mózes neveltetését. Segíti, hogy tudjon enni, inni és fejlődni. Ő az első óvodapedagógus.
Fontos, hogy a gyermekeknek a fizikai fejlődését is biztosítsuk, a Bibliában is fontos, hogy egy gyermek elérje a fizikai fejlettségét.”
Éli főpap „óvó bácsi”, története a kis Sámuelhez kapcsolódik (1 Sám 3,1-21). Az Úr éjszaka többször szólította Sámuelt, és Éli megértette, hogy az Úr szólította a fiút, és ezt megmondta neki.
„Sámuel próféta, az Isten embere, és anyja Éli főpapra bízza őt, aki neveli a templomi élete során, ő az óvodapedagógus. Éli segít Sámuelnek abban, hogy megértse, az Úr szól hozzá. Imádkozni tanítja Sámuelt. A katolikus óvodában folyó katolikus nevelésben a legfontosabb, hogy megtanítsuk imádkozni a gyermekeket. Kell nekik segítség abban, hogy meghallják Isten hangját, és tudjanak rá válaszolni. Teremtsünk lehetőségeket minden nap az imádságban, hogy hallják meg Isten hangját és fogalmazzák meg szívükből, hogy miért imádkoznak. De ne csak a szabad imádságot, szabad kommunikációt tanítsuk, hanem vezessük be a gyermekeket a liturgiába is.”
A következő példaként Németh István atya Jób „óvó bácsi” szerepét mutatta be: „Jób igaz ember volt, és igaz emberségéhez hozzátartozik, hogy folyton imádkozik a gyermekeiért. Az óvodapedagógusokra is rá vannak a bízva a gyermekek, akikért imádkozhatnak. Ez több mint egy munkahely, hivatás, van egyfajta felelősség a gyerekekkel kapcsolatban. Nagyon sok programot szervezünk, fejlesztjük a gyermekeket, de ne feledkezzünk meg arról, hogy imádkoznunk is kell értük, és akkor rájövünk arra is, hogy nem vagyunk egyedül a nagy tervünkkel, mert az Isten velünk van, és nagy terhet vesz le a vállunkról. Adjunk teret Istennek, hagyjuk, hogy segítsen nekünk!”
Végül István atya az igazi, a non plus ultra óvodapedagógusról, a gondoskodó Atyáról beszélt: „Isten legfontosabb tulajdonsága, hogy szeret bennünket, nevel, gondoskodik rólunk és mennyi mindent elnéz nekünk. Nekünk is ezt kell megtanulni, egyre jobban kell szeretni a gyermekeket, szeretetből nevelni őket, foglalkozzunk, fáradozzunk azon, hogy lelkileg is kibontakozzanak. Mert akit szeretünk, annak mindig a lehető legjobbat akarjuk. Erősödjünk meg ebben a szeretetben, és akkor minden rendben lesz. Tanuljuk meg Istentől azt, hogy Ő hogyan szeretett, és adjuk tovább ezt a szeretetet – fogalmazott Németh István atya.
A szakmai konferencia során a résztvevők Sárosdi Virág gyógypedagógus logopédus, a Skillo.hu weboldal üzemeltetője „A pedagógusok idegrendszeri túlterhelődésének megelőzése” című előadásában adott tanácsokat.
A nap során az egyházmegyei köznevelési intézmények vezetőinek közössége külön is tanácskozott az óvoda épületében, ahol Dienes Béla, a házigazda intézmény vezetője bemutatta az iskolát és annak képzési rendszerét, majd a rövid találkozó további részében a tanévből még hátralévő feladatokat beszélték át.
A délutáni órákban három szekció közül választhattak a résztvevők: Sárosdi Virág képességfejlesztő játékokat mutatott be; Győriné Nagy Éva szenzomotoros tréninget, TSMT oktató gyakorlati bemutatót tartott, valamint Czine-Juhász Eszter szobrász, művészpedagógus és Tárkányiné Budai Éva óvodavezető gyakorlati műhelyén is részt vehettek az érdeklődők.
A konferencia zárásaként pedig dr. Cservenyák László, a Szatmár Múzeum igazgatója tartott előadást, amelyben bemutatta Mátészalka városát.
Kovács Ágnes – Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
