Szentírási részek:
Olvasmány: Ez 37,12b-14 … kinyitom sírjaitokat…
Szentlecke: Róm 8,8-11 … aki Krisztust feltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti…
Evangélium: Jn 11,1-45 Lázár, jöjj ki!
Kedves Testvérek!
A nagyböjti liturgia a keresztség (megtérés) misztériumát bontja ki számunkra. Teszi ezt azért, hogy akik felnőttként most készülnek a keresztségre, azok valóban, életre szólóan elkötelezzék magukat Isten szeretetének befogadására és viszonzására. És teszi azért is, hogy akik korábban, – akár gyermekként, akár felnőttként – részesültek a keresztségben, felszítsák magukban a keresztségben kapott kegyelmeket. Egyre személyesebb meghívásként fogadják Isten életszentségre szóló meghívását. Felismerjék a kereszten (szenvedéseken) átragyogó Fényt. Örömmel hordozzák magukban az örök életre szökellő vízforrást, és megtanuljanak, Isten szemével látni. Minden élethelyzetben tudják az Életet választani, azt az Életet, amit az Isten „lehelt” beléjük.
A mai szentírási részek ezt az Életet lehelő, Életre keltő Istent szemléltetik velünk. Ezékiel próféta által azt ígéri Isten, hogy belénk oltja lelkét és életre kelünk. Ennek az ígéretnek a beteljesedése felé sodor bennünket a nagyböjti szent idő. Krisztus fölkelt bennünket, kihív sírunkból, és kinyilatkoztatja nekünk, hogy Ő az Úr.
Az evangélium egy Krisztus megváltó halála és feltámadása előtti eseményről számol be. Próbáljunk belehelyezkedni a tanítványok és Lázár rokonainak a helyzetébe. Még nem történt meg az, amit elképzelni sem tudnak, hogy a várva várt Messiást, akiről erősen gyanítják, hogy ott van köztük – kereszthalálra ítélik, de harmadnapra feltámad. Most Jézus éppen arra akarja felkészíteni őket, hogy benne beteljesedik, amit Ezékieltől hallottunk: „Íme, kinyitom sírjaitokat és kihozlak sírjaitokból, én népem.” Ők Jézustól inkább azt várják, hogy legyen ott velük, és őrizze meg őket minden veszélytől, Lázárt gyógyítsa meg betegségéből, hogy ne haljon meg. Jézus pedig sejtelmes módon arról beszél, hogy Lázár halála örömére szolgál, mert a tanítványok és a rokonság hitét fogja megalapozni. És most az történik, amit a nagyböjti időben a keresztségre készülőkkel is tesznek, Jézus megvizsgálja Márta (de valójában minden ott, és most itt is jelenlévő) hitét: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is hal, élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre.
– Hiszed ezt?” A jelenlévők Jézus könnyei láttán megjegyzik, hogy mennyire szerette barátját. Jézus értünk vállalt kereszthalála láttán, megrendülünk-e irántunk való szeretetén? –
Lázárt halála után övéi gyolcsokba göngyölik, és a sírját kővel zárják el, hogy ne érződjön a hullaszag. Amivel az emberek „kötözték meg” Lázárt, az alól az embereknek kell őt feloldani. „Vegyétek el a követ… oldjátok fel, hogy járni tudjon!” Jézus azt adja, amit az emberek nem tudnak adni – életre kelti Lázárt. És a jelenlévők közül sokan hittek Jézusban.
Jézus Lázárt és a korábban életre keltetteket, csak erre az életre hívta vissza azért, hogy megmutassa az Élet fölötti hatalmát, és hogy az emberek higgyék, hogy az Atya küldte őt.
Számunkra már a saját, értünk vállalt halála és feltámadása után hangzik a kijelentés: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is hal, élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre.” És hangzik hozzánk Jézus kérdése is: „Hiszed ezt?” Nem arra a hitre kérdez rá, hogy hiszem-e, hogy halálom után életre tud kelteni és vissza tud hívni a síromból erre az életre, hanem arra kérdez rá, hogy hiszem-e, hogy a benne hívő halála nem örök halál, hanem átmenet az örök életre.
Szent Pál apostol is ezt a hitet akarja erősíteni a rómaiakban, és ma bennünk is, amikor így ír: „Ha bennetek lakik annak Lelke, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ő, aki Krisztust feltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti a bennetek lakó Lelke által.” Ez a megtért keresztény, a keresztségi kegyelmeket magában felszító ember reménye, valódi jövőképe.
Fodor András nyugalmazott plébános
Fotó: katolikus.ma
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
