Szentírási részek:
Olvasmány: Ter 12,1-4a Vonulj ki földedről…
Szentlecke: 2Tim 1,8b-10 Ő legyőzte a halált, és felragyogtatta előttünk az életet és a halhatatlanságot
Evangélium: Mt 17,1-9 …fölment velük egy magas hegyre
Kedves Testvérek!
Ha elindultunk a megtérés, megszentelődés útján, nagyböjt második vasárnapján is bőséges információt találunk személyes „fiókunkban” arra vonatkozóan, hogy hogyan haladhatunk tovább.
Isten tőlünk is azt kéri, amit Ábrahámtól kért: Vonulj ki földedről! Hagyd el a komfortzónádat, tedd szabaddá magad, hogy oda érkezz, ahová én akarlak vezetni. Engedd, hogy megajándékozzalak, hogy teljessé váljon az életed a jelenlétemben. Vállald az eddigi megkötöttségektől való elszakadás, kiszolgáltatottság fájdalmait és kockázatát. A nekem való engedelmesség nem gúzsba köt, hanem felszabadít. Ha rám hagyatkozol, mások számára is áldássá lesz az életed.
Jézus felviszi három tanítványát – és most a liturgia által minket is – egy magas hegyre, hogy megmutassa dicsőségét. Tanítványait még a Golgota előtt vitte fel a Tábor hegyre, hogy a Golgota látványa majd ne ejtse őket kétségbe. Mi a szentmise tanító részében a Tábor hegyen időzünk, hogy az áldozati részben a Golgotára menjünk, és ott szemléljük a szeretetből vállalt szenvedés és kereszthalál bűn fölötti győzelmét, valamint szemléljük és magunkhoz vegyük az Eucharisztiában magát nekünk adó Krisztust, aki felragyogtatja előttünk az életet és a halhatatlanságot.
Pál apostol Timóteust és minket is arra emlékeztet, hogy ne féljünk a szenvedésektől, Isten erejére támaszkodva vállaljuk azokat az evangéliumért. Jézus Krisztus megváltott minket és szent hívással (mint Isten Ábrahámot) hívott, nem tetteink miatt, hanem saját elhatározása és kegyelme alapján. Ő legyőzte a halált és felragyogtatta előttünk az életet és a halhatatlanságot. Pál apostol nem volt ott a színeváltozás hegyén, őelőtte a megdicsőült Krisztus fénye ragyogott fel úgy, hogy belevakult. Jézus megmutatta neki, hogy mennyit kell szenvednie az Ő nevéért. Ezért tudta hitelesen mondani, hogy ne féljünk a szenvedésektől, Isten erejére támaszkodva vállaljuk azokat az evangéliumért. Pál a saját megtérésének történetére emlékezik vissza, amikor ezeket írja.
Isten megtérésre (magához) hívta Ábrahámot, Jézus ugyancsak megtérésre, hitben való megerősödésre (magához) hívta Pétert, Jakabot és Jánost, valamint Sault is a damaszkuszi úton. Az egyház most elénk tárta ezeket a megtérés, hitben való megerősödés történeteket, hogy általuk minket is magához hívjon. Kihívjon földhözkötöttségünkből, felhívjon az Isten hegyére, hogy megértsük a szenvedésre kész szeretet titkát, és Krisztusban felragyogtassa előttünk az életet és a halhatatlanságot.
Fodor András nyugalmazott plébános
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
