Számos helyen és formában próbáljuk, próbálják megválaszolni a kérdést, mi az oka, hogy kevesen választják a papi, szerzetesi hivatást. Attól függően, hogy a kérdést milyen oldalról próbáljuk megválaszolni, különböző válaszok szület(het)nek. Egyértelmű választ nem tudunk adni. Egy biztos, amit Jézus kért, hogy imádkozzunk a papi hivatásokért. Kérjétek az aratás Urát… Már meg is szoktuk, nem tulajdonítunk jelentőséget, megszokásból mondjuk, természetes, hogy elhangzik ez a felszólítás is. Vagy mégsem? – Ezekkel a bevezető gondolatokkal kezdődött a szentségimádás március első csütörtökén a rakamazi egyházközség templomában, ahol a Szent László Imaszövetség tagjai a papi és szerzetesi hivatásokért fohászkodtak.
Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök – főpásztori látogatása során – ezúttal a Polgári esperesi kerület híveivel és jelen lévő papjaival: Takács János rakamazi, Maga László polgári, Gyetkó László egyeki plébánosokkal és Halász István káplán atyával imádkozott a rakamazi templomban az imaszövetség szándékára: az egyházmegye papjaiért, valamint papi és szerzetesi hivatások születéséért.
A főpásztor ezen az alkalmon szentmisét mutatott be, a szentségimádást pedig Halász István káplán atya vezette. A szentségimádás és a szentmise közötti időben közel fél órán keresztül a hívek előtt jól ismert szebbnél szebb népi imádságok hangzottak el. A hétköznap ellenére sokan jelen voltak az imaszövetség alkalmán, a környékbeli családok, fiatalok imaéletében is kiemelt jelentőséggel bír a papi, szerzetesi hivatásokért való imádkozás.
A főpásztori látogatások során ugyanazon mély üzenetet hordozó elmélkedések, versek, énekek hangzanak el a szentségimádás alatt. Ebből közlünk részletet:
„Jézus semmilyen különös dolgot nem kért tőlünk. Csupán egyet kért: hogy imádkozzunk. Mély hittel kérjük minden nap, hogy Isten irgalmában látogassa meg az ő népét és áldja meg. Ha nagy és nehéz dolgot kért volna, könnyebben megtennénk, de ő a leglényegesebbet kérte, hogy kitartóan imádkozzunk az Aratás Urához.
Uram, nyisd meg a szemem,
tágítsd ki tekintetemet és érdeklődésemet,
hogy azt is láthassam,
amit még nem ismerek.Uram, nyisd meg a fülemet,
tégy tisztán hallóvá és figyelmessé,
hogy meghalljam azt is,
amit még nem értek.Uram, adj nekem bizalommal teli szívet,
hogy ráhagyatkozzon szavadra és hűségedre,
és merje tenni azt,
amit még nem tett meg.Uram, tudom, hogy csak akkor élek,
ha engedek hívásodnak
és hagyom, hogy átalakíts.
(Willi Lambert)
„Amikor Jézus a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András – halászok lévén – épp hálót vetnek a vízbe. Jézus ezt mondta nekik: »Gyertek, kövessetek, és emberek halászává teszlek benneteket.«
Rögtön otthagyták hálójukat és követték.
Alig ment valamivel tovább, megpillantotta Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hálót szedték rendbe a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust, halászlegényeivel a bárkában, és a nyomába szegődtek” (Mk 1,16-20).
A galileai tenger mellett járó és tanító Jézus tanítványokat gyűjt maga köré. A mennyek országának közelségéről beszél az embereknek. A hálójukat éppen vízbe vető halász testvérek, Péter és András hallják Jézus felszólítását: jöjjetek, kövessetek! Emberhalászokká teszlek titeket.
Majd Jakab és János is hallja a jézusi hívást. A háló a megélhetés eszköze, ott maradt. Ott maradt az addigi család, a hozzátartozók, a munkatársak.
Jézus követésében új világ tárult fel előttük. Egy eddig ismeretlen világ, új tanítás, ami időnként követhetetlenül kemény beszédnek tűnt. Olyan tanítással találkozunk, amit nem is értettek igazán, sokan Izrael országának helyreállítását remélték tőle. De az Ország, aminek a közelsége miatt új életet kell kezdeni, nem ebből a világból való.
Nehéz lehetett ezt elfogadni és Jézus után menni. Az után a Jézus után, aki azt mondta, hogy „a rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania” (Mt 8,20). Meg azt is, hogy „sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, és harmadnapra föltámad” (Mt 16,21).
Jöjjetek utánam! – szólítja meg őket Jézus. Emberhalászokká teszlek titeket. Ott maradnak a hálók most már gazdátlanul. A háló, ami eddig az életet jelentette és a megélhetést. Ott maradtak a társak, akik furcsán nézhettek a távozók után. A nehéz, kockázatos, de mégis biztos megélhetést fölcserélni az ismeretlen vándorprédikátor követésével: esztelenség.
És mégis mennek. És azóta hányszor előfordul ugyanez a világban: Jézus megszólít embereket. Vannak, akik elhagyják, ami éppen a kezük ügyében van, és követik őt.
Vannak, akik ránéznek, csodálkoznak, de visszafordulnak és beletemetkeznek a hálóval való bajlódásba. Vannak, akik elindulnak Vele, de amikor kemény beszédnek tűnik, amit Jézus kíván, visszatérnek előző életükhöz. Mennyire különböző emberek voltak ezek az apostolok! Más-más arcvonások, másként kérges kezek, más családok, más múlt, más tehetség. De egyek abban, hogy Jézus a meghatározó számukra. Egyek a megtapasztalásban, hogy Jézus a világ Világossága. Mennyire különbözőek vagyunk mi is! De egyek vagyunk-e abban, hogy megszólított bennünket Jézus? Egyek vagyunk-e abban, hogy magunk mögött hagyunk hálót és bárkát és régi önmagunkat, hogy kövessük Őt? Közel van a mennyek országa. Jézus felszólítása ma sem némul el. Minden nap újra ott kell hagynunk földhöz ragadt régi önmagunkat, és nyomába kell szegődnünk. Gondolhatjuk, hogy Péterről, Andrásról, Jakabról és Jánosról van szó. De egyszer csak rá kell döbbenünk: mi is szereplői vagyunk ennek a történetnek. Abban a pillanatban, amint otthagyjuk a magunk hálóját, azonnal rólunk van szó. A mi életünk teljességéről.
Uram, Jézus!
Taníts meg arra, hogy nagylelkű legyek, és úgy szolgáljak Neked, ahogy megérdemled:
hogy adjak számolgatás nélkül,
hogy dolgozzam megállás nélkül,
hogy teljesen odaadjam magam a Te szolgálatodra, nem várva más jutalmat, mint azt, hogy tudom: a Te szent akaratodat teljesítem. Ámen. (Loyolai szent Ignác)
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
