Michael Wallace Banach, Magyarország apostoli nunciusa együtt emlékezett Pócspetri híveivel február 25-én, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján. Ünnepi szentmisét mutatott be a Szent Kereszt Felmagasztalása-templomban, megáldotta Szent Janka (Gianna) Beretta Molla mellékoltárt és a templom mellett emelt Golgotai szoborcsoport további öt állomását, valamint részt vett az ünnepi megemlékezésen. A pápai nunciust Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök fogadta.
Az ünnepi alkalmon továbbá részt vett P.Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspök, Szenes István, Pócspetri plébánosa, a 93 éves Pásztor Károly, a település nyugalmazott plébánosa, más meghívott lelkipásztorok, valamint közéleti szereplők, többek között: Soltész Miklós egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár, Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Közgyűlés elnöke, dr. Simon Miklós országgyűlési képviselő, Kiss András, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Közgyűlés tagja, Tamás György, Pócspetri polgármestere, Bíró Lajos Munkácsi-díjas szobrászművész, a Golgotai szoborcsoport és a Golgotai keresztek domborművének alkotója, Pallai Róbert festőművész, a Szent Janka oltárkép készítője, Rubóczky Béla festő-restaurátor, aki a Mária szobrot restaurálta.
1948. június 3-a örökre beíródott nemcsak Pócspetri életébe, de a magyar történelembe is. Az összefogásáról, hitéről, kitartásáról ismert Pócspetri nagy árat fizetett azért, hogy kiállt a római katolikus iskolájának államosítása ellen. A település a kommunista egyházüldözés szimbolikus helyszíne lett.
Az iskola államosítása elleni tiltakozás közben egy rendőr meghalt, és az esetet gyilkosságnak minősítették. A falut megbélyegezték, Asztalos János plébánost halálra, másodfokon életfogytiglan börtönre ítélték, a fiatal Királyfalvi Miklós jegyzőt nyolc napon belül kivégezték, és több lakost bebörtönöztek. Ettől kezdve a megbélyegzett település mély hallgatásba, saját fájdalmába burkolózott.
Pócspetri a meghurcoltatásokra mégis szeretettel válaszolt a történelemben során, ezt az is igazolja, hogy az eltelt évtizedekben nyolc papot adott az Egyháznak. A település lakosai küldetésüknek érzik, hogy minden évben, február 25-én, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján együtt idézzék fel a ’48-as eseményeket. Tekintetükben már nem szégyenkezéssel, hanem az igazság melletti bátor kiállás büszkeségével és a szeretet példájával állnak a fiatal generáció előtt.
A történelmi emlékhellyé nyilvánított (2019) településen az életáldozat bemutatását szolgálja a Szent Kereszt Felmagasztalása-templomban elhelyezett Magyarország első Szent Janka (Gianna) Beretta Molla tiszteletére készült ruhaereklyés mellékoltár és a templom mellett emelt Golgotai szoborcsoport is.
A szentmise előtt Tamás György, Pócspetri polgármestere a település nevében köszöntötte a megjelenteket. A polgármester hangsúlyozta: Pócspetri nem felejti el az 1948. június 3-án történteket, amikor elődeik a hősies bátorságukról téve tanúságot kiálltak keresztény hitük, az igazság, az egyházi iskola mellett és életüket adták a jövő nemzedékéért. Nem állhatnánk ma itt, ha ők akkor nem adtak volna fel mindent. Felelősségünk, hogy évről-évre a megemlékezés példájával álljunk utódaink előtt – fogalmazott.
Michael Wallace Banach apostoli nuncius homíliájában Ferenc pápa apostoli áldását, és a Szentatya üzenetét is közvetítette Pócspetri lakosainak, valamint a Szentírásra alapozva (Iz 58,8b-14; Lk 5,27-32) tanításával is gazdagította a jelenlévőket.
Az alábbiakban Michael Wallace Banach apostoli nuncius homíliáját teljes terjedelmében közöljük.
Kedves testvérek Krisztusban!
1. Bevezetés. Valóban nagy öröm számomra, hogy itt lehetek veletek, hogy együtt ünnepelhessük a szentmisét, melyet a kommunizmus áldozataiért mutatunk be. Köszönöm Excellenciás Palánki Ferenc püspök úrnak, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspökének, Szenes István plébános úrnak, az önök plébánosának, valamint a civil hatóságoknak: Tamás György polgármester úrnak, dr. Simon Miklós országgyűlési képviselő úrnak és Kiss András úrnak, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Közgyűlés képviselőjének a szíves meghívást, hogy önökkel lehessek. Örömömre szolgál, hogy távollétében is köszönthetem Excellenciás Veres András győri püspök urat, mint ennek a falunak szülöttjét.
Mint már tudják, én vagyok az Apostoli Nuncius, a pápa személyes képviselője Magyarországon. Ma Ferenc pápa nagyköveteként jövök önökhöz. Tavaly novemberben volt alkalmam találkozni Ferenc pápával a Vatikánban, és arra kért, hogy két üzenetet vigyek a magyaroknak. Az első: Isten szeret benneteket! A második: Ferenc pápa is szeret benneteket, benneteket, pócspetri híveket! Isten meg akarja mutatni nektek szeretetét és irgalmát! Egyszerű üzenet, de micsoda üzenet!
Ferenc pápa biztosít titeket lelki és atyai közelségéről, valamint imáiról, különösen a békéért. Szeretné, ha tudnátok, hogy Isten szeret benneteket, és meg akarja mutatni nektek megbocsátását és irgalmát. És a Szentatya azt is szeretné, ha növekednétek a hitben, az Isten szeretetébe és irgalmába vetett hitben, valamint katolikus hitetekben. A pápa azt kívánja mindannyiótoknak, hogy mindig Isten jelenlétének és szeretetének örömteli jelei legyetek, és apostoli áldását küldi nektek.
2. Nagyböjti út. Néhány napja már elkezdtük a nagyböjtöt, és ma vigasztalást találhatunk abban, hogy Jézus maga mondja a mai evangéliumban: „n em azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek” (Lk 5,32).
Ha azt akarjuk, hogy Jézus értünk jöjjön, akkor a bűnösök közé kell sorolnunk magunkat. Ha azt akarjuk, hogy Jézus gondoskodjon rólunk, fel kell ismernünk, hogy betegek vagyunk, hogy orvosra van szükségünk.
Ez egy kissé nehéz követelmény: nem könnyű bűnösök közé sorolni magunkat, és nem is szívesen tesszük, mert az a benyomásunk, hogy mi nem vagyunk bűnösök. Nyugalmat akarunk magunknak, nem akarunk azok közé tartozni, akiknek bűnbánatra van szükségük, nem akarjuk mások bűneinek terhét hordozni.
3. Levi/Máté alakja. Ezután találkozunk Lévi/Mátéval, egy vámszedővel. Fontos megjegyezni, hogy az ókori Római Birodalomban mindenféle adó létezett. Az emberek gyűlölete az adószedők iránt több volt, mint pénzügyi kérdés. A zsidók úgy hitték, hogy az ő Istenük az egyetlen törvényes királyuk. Ezért Lévi számkivetettnek számított: szerette a pénzt, és a „keresete” nagy volt.
Ebben az összefüggésben Jézus Lévit nemcsak a szó szokásos fizikai értelmében látta, hanem különösen az emberek iránti irgalmas megértésével. Az, hogy Jézus meghívta Lévit, hogy kövesse őt, azt jelentette, hogy az ő életének mintáját utánozza, nem pedig azt, hogy egyszerűen csak mögötte járjon. Amikor Lévi meghallotta Jézus hívását, mindent mérlegre tett – az anyagi veszteségeit a lehetséges szellemi nyereséggel szemben -, és határozottan Jézus mellett döntött. Talán ez is része volt annak a jóságnak, amelyet Jézus látott benne.
Nemcsak azt látta Léviben, vagyis Mátéban, aki akkor volt, hanem azt is, akivé válhat. Szerencsére Jézus mindannyiunkkal ezt teszi.
Annak gyümölcsei, hogy Lévi/Máté elfogadta Jézus meghívását, rendkívüliek voltak. Máté és az ő evangéliuma nélkül olyan emlékezetes bibliai történetekről maradnánk le, mint a három bölcs látogatása, a betlehemi csillag, az egyiptomi menekülés, a szent ártatlanok lemészárlása. Nem ismernénk a Hegyi beszéd számos részét. Nem ismernénk Jézus különleges nevét: Emmanuel, vagyis Velünk az Isten. Lévi/Máté akkor is tudta, hogy Isten velünk van, amikor hallotta, hogy Jézus ezt mondja: „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek”. Lévi/Máté tudta, hogy Isten nem csak rövid ideig, hanem örökké velünk lesz, ezért evangéliumát azzal zárta, hogy Jézus ezt mondta: „Íme, én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig” (Mt 28,20).
Jézus Lévihez intézett meghívása mindannyiunknak szól, hogy kövessük őt. Mire várunk? Ahhoz, hogy Jézust követni tudjuk, be kell ismernünk bűnösségünket. És be kell vallanunk, hogy képtelenek vagyunk egyedül kijönni bűnösségünkből, és be kell ismernünk, hogy feltétlenül szükségünk van Isten Jézusban rejlő megváltó hatalmára.
4. A pócspetri tanúságtevők. Elismerve, hogy feltétlenül szükségünk van Isten Jézusban rejlő megváltó hatalmára. Ahogyan számos olyan férfi és nő is, akik közvetlenül szembeszálltak a kommunizmus gonoszságával, akik kitartottak a sötét időkben, és akik megértették, hogy
a szabadság győzelme a hétköznapi emberek rendkívüli bátorságán és hitén múlik, melyről tanúságot tett Mindszenty József bíboros is.
Itt Pócspetriben gondolok Asztalos János plébános úrra, Királyfalvi Miklósra – akinek nevét az önök iskolája is viseli – Som Istvánra, Kremper Ferencre, Vitéz Gáborra. És nem feledkezhetünk meg mindazok bátorságáról sem, akik szenvedtek és meghaltak a kommunizmus és más, az emberi szabadság eltiprására törekvő ideológiák elleni – csendes és drámai – ellenállásban. Ha elismerjük, hogy feltétlenül szükségünk van Isten Jézusban rejlő megváltó erejére, akkor az emberi szabadságért élünk és dolgozunk.
Az önök falujában járva eszembe jut Alfred Delp jezsuita atya tanúságtétele, aki 1945. február 2-án Münchenben a nácik kezétől halt meg. XVI. Benedek pápa, akinek első plébánosi megbízatása éppen azon a plébánián volt, ahol Delp atya élt, a következő gondolatokat fogalmazta meg vele kapcsolatban:
Delp atyát ugyan testben megölhették az akkori hóhérok, ahogyan a kezét is megkötözhették, de Isten Igéje nincs megkötözve, és újra és újra szól hozzánk éppen a vértanúk tanúságtételén keresztül. Segítsen bennünket az Úr, hogy a mi időnkben és a tőlünk elvárt módon ismét Jézus Krisztus tanúi lehessünk.
Elismerni, hogy feltétlenül szükségünk van Isten Jézusban rejlő megváltó hatalmára, élni és dolgozni az emberi szabadságért, azt jelenti, hogy ma újra Jézus Krisztus tanúi vagyunk.
5. Befejezés Lévi/Máté határozottan Jézus Krisztus mellett döntött. Válasszuk mi is Jézus Krisztust! Lévi/Máté elismerte, hogy feltétlenül szüksége van Isten Jézus Krisztusban rejlő megváltó hatalmára. Ismerjük el mi is, hogy feltétlenül szükségünk van Isten Jézusban rejlő üdvözítő hatalmára.
A pócspetri falu tanúságtételein felbuzdulva egyesítsük erőinket a közjó szolgálatában, hogy megvédjük és előmozdítsuk az emberi jogokat és azokat az alapvető értékeket, amelyek nélkül egyetlen társadalom sem élhet, hogy olyan férfiak és nők új nemzedékét hozzuk létre, akik képesek felelősségteljesen élni szabadságukkal, tudatában annak, hogy tetteikért el kell majd számolniuk testvéreik és Isten előtt.
Így legyen! Ámen!
A szentmise végén Palánki Ferenc megyéspüspök köszönetet mondott Michael Wallace Banach apostoli nunciusnak, hogy ellátogatott az egyházmegyénkbe és együtt imádkozott, ünnepelt velünk, és megköszönte tanítását. Ferenc püspök így fogalmazott: Jézus rátekintett Lévire és Máté lett belőle, amely név azt jelenti: Isten ajándéka. Köszönjük, hogy nemcsak Ferenc pápa képviseletében és szemével, hanem Jézus szemével is tekint ránk és tanított bennünket, hogy ezzel mi is ajándékká válhassunk a ránk bízottak számára.
Ez az ünnep fájdalmas, de a szeretet mindig fájdalommal is jár. Ma a szeretetet, az áldozatot ünnepeljük – fogalmazott a megyéspüspök, majd a megjelent vendégekhez, hívekhez fordult: Emlékezzünk erre a szeretetre, erősödjünk meg ebben, hogy másokért mi is képesek legyünk áldozatot hozni és tudjunk ajándékká válni.
A szentmise után az ünnepi megemlékezés következett. Beszédet mondott: Kiss András, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Közgyűlés tagja, dr. Simon Miklós országgyűlési képviselő, Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Közgyűlés elnöke, és Soltész Miklós államtitkár.
A Golgotai szoborcsoport Magyarország Kormányának köszönhetően valósult meg. A Golgotát, a keresztút 14. állomását, az elmúlt évben áldotta meg Palánki Ferenc megyéspüspök. Idén öt stációval bővült a Jézus Krisztus szenvedéstörténetét bemutató, valamint a Pócspetriben történt ’48-as eseményekre emlékeztető keresztút, amely további állomásainak elkészítése folyamatban van. A keresztút domborművei Bíró Lajos Munkácsy-díjas szobrászművész munkáját dicsérik.
A megemlékezés záró mozzanat előtt a pápai nuncius személyesen is üdvözölte a híveket, kezet fogott velük és megáldotta őket.
Itt találkozott Lukács Krisztinával, a nyíregyházi székhelyű Magyarországi Billings Központ vezetőjével is, aki élve a lehetőséggel néhány mondatban bemutatta tevékenységüket, Szent II. János Pál pápa életigenlő tanításának nyomán. A Billings központ imaháttere, a Szent Janka Imakör, akik kezdeményezésére készítették el a templomban a Szent Janka mellékoltárt. A nuncius nagy örömmel hallott a kezdeményezésről, bátorította a kezdeményezőket, és hozzátette, Szent II. János pápa tanítása még több száz évig élni fog.
A megemlékezés koszorúzással zárult. A Pócspetri Hivatal előtt atörténelmi emlékhelyet jelző emléktáblánál az emlékezés virágait helyezte el az egyház nevében Michael W. Banach, Magyarország apostoli nunciusa és Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspöke. A kormány nevében koszorúzott Soltész Miklós, egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár.
Koszorút helyeztek el Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye, a térség nevében jelen lévő képviselők, a Királyfalví Miklós Katolikus Általános Iskola és Óvoda vezetősége, az áldozatok hozzátartozói, köztük a hosszú évekre börtönbüntetésre ítélt Vitéz Gábor leánya.
Pócspetriben 1948. június 3-án este a plébános felhívására az esti litánia után a helyi iskola védelmében a községháza elé vonultak, ahol a képviselő-testület az egyházi iskola megszüntetéséről tárgyalt. Néhányan megkíséreltek bejutni az ülésre, amit két rendőr próbált megakadályozni. A dulakodásban egy riasztólövés is eldördült, majd Takács Gábor őrvezető csőre töltött puskája a lépcsőhöz ütődve elsült, és a golyó halálra sebezte a rendőrt.
A községet megszállta az ÁVO, kijárási tilalmat rendeltek el, a kihallgatásokon szinte minden helybélit bántalmaztak, hárman közülük később belehaltak a verésbe. Királyfalvi Miklóst, a község segédjegyzőjét pár nappal később kivégezték, Asztalos János plébánost halálra ítélték, de az ítéletet másodfokon életfogytiglani börtönre enyhítették. A hatalom még tizennyolc embert ítélt különböző vádakkal szabadságvesztésre, de lényegében az egész falut meghurcolták. A történtek miatt Pócspetrin a rendszerváltásig rajta maradt a „rendőrgyilkos” bélyeg.
A rendszerváltás idején, 1990. január 17-én a Fővárosi Bíróság hatályon kívül helyezte az ítéletet, Asztalos Jánost és Királyfalvi Miklóst a vád alól felmentette, és hatályon kívül helyezte négy másik vádlott ítéletét is. 1993. december 20-án a Fővárosi Bíróság perújítási tárgyalás alapján bűncselekmény hiányában újabb két vádlottat mentett fel.
Királyfalvi Miklós újratemetési szertartását 2017 júliusában tartották meg a község temetőjében; a segédjegyző hamvait korábbi nyughelyéről, Rákoskeresztúrról kihantolták, és Pócspetriben helyezték örök nyugalomra.
Részlet, Ember Judit rendezésében (1983) készült Pócspetri című dokumentumfilmből, amelyben Királyfalvi Miklós testvére idézi fel a ’48-as eseményeket.
Kovács Ágnes – Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Fotó: Kovács Ágnes
Rubóczkiné Kiss Hajnalka fotói:
