A nagyböjtről mindig az jut eszünkben, hogy valamiről le kell mondani, valamit nem szabad megtenni. Ritkán gondolunk arra, hogy a húsvétra való felkészülés a szeretetről szól. Ránézünk a keresztre, látjuk, mit tett értünk az Úr Jézus, és én is akarok tenni valamit Érte, megmutatni a szeretetemet. Ez legyen a motiváció, amiért áldozatot, önmegtagadást vállalunk, hogy kifejezzük szeretetünket Isten iránt. – Ezekkel a szavakkal köszöntötte Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a debreceni Szent József katolikus köznevelési intézmény gimnazista diákjait hamvazószerdán a Szent Anna-székesegyházban bemutatott reggeli szentmisén. A több mint ezerfős intézmény alsóbb éves diákjai a délelőtt során egy-egy igeliturgián vettek részt, de voltak osztályok, akik a kora reggeli órákban bemutatott szentmisét választották a nagyböjti időszak megkezdéséhez.
A hamvazószerdai szentmisén a bűnbánati rész helyett hamvazkodás történik. Ebben a mozzanatban a pap hamuval keresztet rajzol a hívő homlokára miközben ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy porból vagy és porrá leszel”. A nagyböjti időszakról részletesebben ITT olvashatunk.
„Jó lenne jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz.” – József Attila gondolatával kezdte elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök a szentmisén. – Jó lenne, ha valóban elutaznánk önmagunkhoz, erre „most van itt az alkalmas idő” (ld. 2Kor 6,2), hogy egy kicsit befelé forduljunk, visszavegyünk az élet rohanásából, belső emberekké váljunk.
Jézus meghív mindannyiunkat, ebbe a belsőbe, a rejtekbe – „Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz” (Mt 6,18) –, hogy átgondoljuk az életünket, a kapcsolatainkat, a szándékainkat, a vágyainkat, azt, hogy hol tartunk, mire törekszünk, mi és ki az igazi érték az életünk során. Sok kérdést lehet föltenni.
A böjtről sokaknak először is az jut az eszébe, hogy péntekenként nem eszünk húst, a görögkatolikus hívek szerdán sem. De a többi napon is nagyböjt van. Azzal a kérdéssel kellene foglalkoznunk igazán, hogy mit jelent az igazi böjt számunkra. Jézus erre hív meg, és három dologról tanít: a jótékonyságról, vagyis a jóságról, az imádságról, valamint a böjtölésről, az önmegtagadásról, a másokért meghozott áldozatról.
A főpásztor kifejtette, ha valamiről lemondok – természetesen valami jóról, mert a bűnről való lemondás nem vállalás kérdése, hanem kötelezettség –, azt azért teszem, hogy szeretetből áldozatot mutassak be az Istenért, másokért, egy nagyobb jóért. Ezen van a hangsúly.
Milyen az imaéletem, menyire figyelek oda Isten belső indíttatásaira, a belső rezdülésekre, a vágyaimra?
Nemcsak azzal lehet böjtölni, ha valamit nem fogyasztok el, hanem böjtölhetünk az internet, az eszközök használatának csökkentésével, de a szavainkkal is. Valaki elhatározhatja, hogy nem szól vissza, vagy nem mond rosszat a másikról, ami pedig lehet, hogy nem is igaz. Ferenc pápa sokszor beszél a pletyka ellen. Mi lenne, ha most 40 napig csak jót mondanál a másikról? Persze lehet a szemébe is dicsérni, bátorítani.
Jó cselekedeteket vihetünk végbe, odafigyelhetünk arra, hogyan tudunk másokon segíteni. Azt szokták mondani, hogy a tornasorban lejjebb is vannak, nemcsak feljebb. Nem csak fölfelé kell néznünk, és azt látni, hogy azoknak milyen jó, hanem azt is észre kell vennünk, hogy nekünk milyen jó azokhoz képest, akik lejjebb vannak, akiknek nehezebb az életük. Igyekezzünk segíteni másokon!
Ez a böjt, a lelki tavasz, a kegyelmi időszak segít, hogy eljussunk az áldozatvállalás, a mindennapi kereszthordozás által a feltámadásra, húsvét ünnepére.
A méltó készülethez mindenképpen hozzátartozik a bűnbánat. Ennek jeleként pedig az Egyház hamut szór a homlokunkra, ezekkel a szavakkal: „Emlékezz ember, hogy por vagy és porrá leszel”, vagyis, hogy a földi élet véges. Az Egyház nem ijesztgetni akar, hanem örömhírt hirdet, rádöbbenjünk arra, örök dolgaink is vannak. Ezekkel az örök dolgokkal kell elsősorban foglalkozni, különösen is most, a nagyböjt idején, hogy aztán a feltámadás legyen az örök örömünk – fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök.
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
