Jubiláns házaspárokért és családjaikért ajánlották fel február 18-án Nyíregyházán a Magyarok Nagyasszonya-társzékesegyházban bemutatott szentmisét, hálát adva Istennek, hogy a házaspárok éveken át a Szeretetbe kapaszkodnak.
A szeretet Istennek a neve, Istenbe kapaszkodva lehet viselni, hordozni az élet terheit és hálát adva lehet átélni az élet örömeit. Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök köszöntötte a szentmisén főpásztori áldásra váró mintegy 70, házasságkötésük kerek évfordulóját ünneplő házaspárt és családjaikat a házasság hetében, amelynek idei üzenete: „Szeretetbe kapaszkodva”.
A szentmise ezúttal szokatlanul zajos volt, a szülők a gyermekeiket – Ferenc püspök megnevezése szerint – Isten áldásait is elhozták, akik igen otthonosan érezték magukat a templomban. A főpásztor megköszönte a családoknak, hogy a gyermekeikkel együtt ünnepelhettünk.
A házasság hetének örömteli eseménye hagyományként van jelen az egyházmegye életében, és idén – mint minden más egyházmegyei program – a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megalapításának 30. évfordulójához kapcsolódik, amelyet 2023-ban ünneplünk.
(Szent II. János Pál pápa 1993. május 31-én, pünkösd ünnepén kelt „Hungarorum gens” kezdetű bullájával alapította meg a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyét, és Szent László király oltalmába helyezte.)
Palánki Ferenc megyéspüspök elmélkedésében elsősorban a házaspárokhoz szólt többek között a házasság szentségéről, az egymás iránti elköteleződésről és mégis szabadságról, a kiszolgáltatott szeretetről, amely végtére is boldoggá tesz bennünket.
„A szentmisén elhangzott szentírási szakaszokban két komoly felszólítás hangzott el: „Legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok” (Lev 19,2), valamint Jézus azt mondja: „Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” (Mt 5,48). Ki lehet szent és tökéletes? Mindannyian tudjuk, hogy bizony messze járunk attól, hogy szentek legyünk. És Jézus miért mond teljesíthetetlennek látszó felszólításokat? Először is azért, nehogy valaki azt gondolja: ő már elég jó, eljutott arra a szintre, hogy már nem kell változnia, növekednie, alakulnia, formálódnia. Nagy kísértés, amikor az ember azt mondja: ilyen vagyok és kész. Valóban kész? Ha most kellene megjelennie a Jóisten előtt, akkor bizony látná, hogy még nincs készen. Továbbá Jézus azért mondja: „legyetek hát tökéletesek”, hogy törekedjünk, soha ne adjuk fel a küzdelmet, mert a tavalyi jóságunkkal az idén már nem sokra megyünk. Új helyzetekkel, új lehetőségekkel, nehézségekkel találkozunk, és nem mindegy, hogyan állunk mindehhez.
A házaspárok Isten és az emberek előtt kimondták az igent a másikra, a szabadságra, az elköteleződésre. Érezzük, hogy van ebben valami paradoxon. Ha elköteleződöm valaki mellett, akkor hogyan lehetek mégis szabad? Mert a szabadságunkról is úgy gondolkodunk, hogy valamitől vagyunk szabadok, és nem valamire. De mindenki arra szabad, amire, akire vagy aki felé elkötelezte magát, és annyira, amennyire elkötelezte magát. Minden mástól, mindenki mástól szabad. Amikor a házaspárok Isten oltáránál álltak, akkor nem arra gondoltak, hogy másik száz lányról vagy fiúról le kell mondaniuk, hanem, hogy azt szeretik egy életen keresztül, aki ott áll mellettük. Ebbe a szeretetbe bele lehet kapaszkodni, amely áldozattal jár, de éppen ez jelenti, hogy a szabadság megvalósul.
Amikor valaki igazán szeret, akkor kiszolgáltatja magát, képes áldozatot vállalni, vagyis keresztet hordozni. Szent Pál azt mondja: „Viseljétek el egymást szeretettel”(Ef 4,2), vagyis: szenvedjétek el egymást szeretettel. A másik olykor keresztet rak a vállunkra, de sokszor én is kereszt vagyok a másik vállán. Ezt tudatosítani kell, valamint azt is, hogy a másik szeretettel elfogad, hordoz, és egy életen keresztül vezet a kapuhoz, Istenhez.
Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Amikor Isten oltára elé álltak, akkor nemcsak ketten köteleződtek el, hanem a Jóisten is elköteleződött. Ezért a házasság nemcsak horizontális kötelék, hanem szentségi házasság. A szentség rányitja az ember lelkét az örökéletre. „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok…?” (1Kor 3,16). „Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek.” (Mk 10,7-8) Milyen csodálatos ez az egység, hogy a házaspárok együtt alkotnak egy templomot!
A II. Vatikáni Zsinat megfogalmazza: a legkisebb egyházi közösség a család. Már ketten kisegyházat élnek meg, alapítanak, és Isten erre adja az áldást. Itt vannak, szaladgálnak, sertepertélnek közöttünk az áldások, a gyermekek, milyen csodálatos, hogy velük ünnepelhetünk! Ez az áldás szintén áldozattal jár, de az ember önként kiszolgáltatja magát. Soha nem volt annyira kiszolgáltatva az ember, mint amikor igazán tudott szeretni. De mégis ez tesz bennünket boldoggá.
Hálát adunk a Jóistennek mindazért, hogy a házaspárok Isten áldását kérték a közös életükre, családjukra, közös kis templomukra, Isten jelenlétét élik, Aki minden nehézségben ott van és segít.
A boldogság nem függ a sikerektől, a gazdagságtól, csak a szeretettől. Ebbe a szeretetbe kell kapaszkodni. Szent Pio azt mondja: a házasság olyan nehéz dolog, hogy az Isten kegyelme nélkül nem lehet elviselni, de Isten kegyelmével boldog lehet az ember. Ha együtt működik a kegyelemmel, akkor nap mint nap átélheti azt, hogy csodában van része.
A házasság hetében házaspárok tettek tanúságot a rádióban és az egyik férj azt vallotta: „Amikor hallom a feleségem lépteit, akkor már, hosszú évek után is, erősebben dobog a szívem”. Nem érzelgősség ez, hanem az a tiszta szeretet, ami hozzá köti az egyiket a másikhoz, hogy teljesen szabad arra a kapcsolatra, amely isteni szeretetre épül, feltétel nélküli, teljesen elfogadó, gondoskodó, szeretettel teli, nyitott az igazi értékekre, az áldásra. Ez a házasság.
Budapesten a Babér utcai templomban a bejárati ajtó fölé volt kiírva: „Én veled akarok lenni, és nyújtani szeretném számodra mindazt, amire az életedben szükséged van”. A templomba belépő embernek Isten üzeni ezt, de a házaspárok ugyanezt mondják ki egymásnak. Ha ezt sikerül megvalósítani, az a boldogság. Ez független a körülményektől, sikerektől, és azon múlik, hogy mennyire adták oda magukat. „Legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok”. „Legyetek hát tökéletesek…”. Mit jelentenek ezek a szavak? Hogy bár nem érhetjük el a teljességet, csak életünk végén, már most a küzdelem napjaiban, éveiben, évtizedeiben is megtapasztalhatjuk annak örömét, hogy a szentség, a tökéletesség útján járunk, a szeretet parancsát valósítjuk meg nap mint nap, és boldoggá tesszük a házastársunk és a családunk életét.
Szüntelen boldog házasság nincs, de olyan igen is létezik, hogy a házaspárok szüntelenül a másik boldogságát keresik, még ha áldozattal is jár. Ez a szeretet – fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök.
Palánki Ferenc megyéspüspök elmélkedését itt meghallgathatjuk:
A Hitvallás után a házaspárok gyertyafénynél erősítették meg fogadalmunkat és imádkoztak egymásért:
Jézusom, ebben a szent órában köszönöm neked hitvestársamat! Köszönöm minden munkáját, könnyét, mosolyát. Köszönöm neked az éveket, melyeket együtt tölthettünk. Köszönöm a gondokat, amelyeket egymással megoszthattunk. Köszönöm neked, hogy ő az enyém. Köszönöm, hogy nem veszítettem el szeretetét.
Esküszöm, hogy el nem hagyom szerelmemet, hűségemet megőrzöm! Isten engem úgy segéljen! Add meg, Urunk, nekünk, hogy Téged szeretve egymást szeressük, és a Te szent törvényeid szerint élhessünk! Ámen.
Ezt követően a főpásztor páronként kérte Isten áldását a házaspárokra és további életükre, hogy egymást elvezessék az élet, a szeretet, a szentség, a tökéletesség teljességére.
A szentmise végén az ünnepeltek a házasságuk évfordulójára kiállított emléklapot, és a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye feliratával ellátott terítőt kaptak ajándékba, majd az ünneplés tovább folytatódott a plébánián a jó hangulatú, kötetlen szeretetvendégségen.
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
