„Jézus meghirdette az Isten országát, amelyben az ember élete kiteljesedhet. Nem pillanatnyi, múló boldogságot ígér, hanem örökké tartót. Akik a múló boldogságért kockáztatják az örökké tartót, azoknak a boldogtalansága lesz örökké tartó.”
Szentírási részek
Olvasmány: Szof 2,3; 3,12-13 Keressétek az Urat, ti, szegényei a földnek…
Szentlecke: 1Kor 1,26-31 Isten azt választotta ki, ami a világ szemében gyönge…
Evangélium: Mt 5,1-12a Boldogok a lélekben szegények…
Kedves Testvérek!
A mai szentírási részek központi üzenete, hogy Isten a kicsinyekre, gyengékre, szegényekre, alázatosakra különös gondot visel.
Szofoniás próféta arról szólt, hogy Isten megtisztítja népét. Meghagyja a szegényeket és alázatosakat, akik az Úr nevében reménykednek: Izrael maradékát. Olyanok lesznek, mint a nyáj: legelnek és lepihennek, senki sem zavarja meg őket. Ennek a maradéknak Isten maga lesz a pásztora. Gyengéd szeretettel gondozza és óvja őket. Istennek ez a zavarba ejtő gyengédsége Jézus Krisztusban nyilvánult meg, jött egészen közel hozzánk.
Szent Pál a korintusiaknak is, akiket a bűnös városból meghívott általa az Isten, erre hívja fel a figyelmét: Nem a világ szemében hatalmasok, bölcsek, valaminek látszók közül vagytok, hanem a kicsinyek, a gyengék, a megvetettek közül. Az a „maradék”, amelyet zavarba ejtő gyengéd szeretettel gondoz és óv a Mennyei Atya, Jézus Krisztus által. Meghívásuk nem az ő érdemük, hanem Isten különös kegyelme, ezért Isten előtt nincs mivel dicsekedniük, csak Istenben dicsekedhetnek.
Ezek után érthetőek Jézus boldogság mondásai az evangéliumban. Nem a szegénységük-, sírásuk-, éhségük-, üldözöttségük-, gonoszsággal vádlottságuk miatt boldogok, hanem, mert Isten melléjük állt Jézus Krisztus személyében. Gyengéd szeretettel magához ölelte őket.
Jézus meghirdette az Isten országát, amelyben az ember élete kiteljesedhet. Nem pillanatnyi, múló boldogságot ígér, hanem örökké tartót. Akik a múló „boldogságért” kockáztatják az örökké tartót, azoknak a boldogtalansága lesz örökké tartó.
Azok pedig, akik beismerve szegénységüket, gyengeségüket, kicsiségüket – készek befogadni Isten gyengéd szeretetét, erejét, irgalmát – és készek megosztani is azt másokkal, azok megtapasztalják, hogy Isten ereje az ő szegénységükben, gyengeségükben, kicsiségükben, üldözöttségükben nyilvánul meg – ezért boldogok.
Fodor András nyugalmazott plébános
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
