Szentírási részek
Olvasmány: Iz 8,23b-9,3 Az eljövendő napokban megdicsőíti a tenger útját…
Szentlecke: 1Kor 1,10-13.17 Forrjatok eggyé ugyanabban a lelkületben…
Evangélium: Mt 4,12-23 Jézus az Izaiás által jelzett tenger útján hirdeti meg az Isten országát, hívja meg első tanítványait…
Kedves Testvérek!
Az évközi idő elején Jézus nyilvános működésének a kezdetére irányítja a figyelmünket az egyház. Az elhangzott szentírási részek most is igazolják, hogy minden az írások szerint történik. Nem véletlen az, hogy Jézus ott hirdeti meg az Isten Országát, ahol Izaiás próféta előre jelezte, a Jordán vidékén, a pogányok Galileájában. Amit az olvasmányban hallottunk, az teljesedik be az evangéliumban.
Nézzünk körül ezen a vidéken:
Vannak ismerős nevek számunkra. A Földközi tenger partjához közel a Kármel hegy, attól jobbra középtájon Názáret, picit feljebb jobbra Kána, alatta a Táborhegy. A Genezáreti tó bal partján: Tibériás, Magdala (Mária Magdolna innen származott), Tabga (a kenyérszaporítás helye), a nyolc boldogság hegye (Beatidudini). Majd az a vidék, amelyről a mai szentírási részek szólnak, Kafarnaum és környéke. Ezen a vidéken a zsidóság elpogányosodott. Ezért tartották ezt a vidéket a pogányok Galileájának. És Jézus ezen a vidéken kezdi meg nyilvános működését, itt hirdeti meg először az Isten Országát. Ezért mondja a próféta, hogy a nép, amely sötétségben jár, nagy fényességet lát. Itt hívja meg Jézus első tanítványait, akiket majd küld az egész világra, hogy hirdessék az Ő evangéliumát.
Testvéreim! Mondhatjuk azt, hogy a keresztény világ jelentős része, mint annak idején a zsidóság Galileában – elpogányosodott. A templomba járók jelentős része is csak a törvények látszólagos megtartására törekszik, nem lélekben és igazságban imádja az Istent. A szentleckében Pál apostol a korintusiakat kéri, hogy egyetértésben éljenek, ne ehhez, vagy ahhoz az igehirdetőhöz (ma mondhatnánk – paphoz) ragaszkodjanak, hanem Jézus Krisztushoz. Pál jól látta, hogy ez a pártoskodás is az elpogányosodáshoz vezet.
De Isten nem mondott le rólunk! Ő az elpogányosodott Európában is talál magának Pétereket, Andrásokat, Jakabokat és Jánosokat, Mátékat, Mária Magdolnákat, Lázárokat és Mártákat. Ne úgy imádkozzunk papi és szerzetesi hivatásokért, hogy mi mondjuk meg Jézusnak, hogy kit hívjon, hanem azért imádkozzunk, hogy akit Ő akar meghívni, az kész legyen igent mondani. Imádságunk mögött pedig legyen ott az a készség is, hogy amire engem hív, arra kész vagyok igent mondani. Álljak készen arra is, hogyha Jézus az én tanúságtevő életem által akar meghívni másokat az Ő szolgálatára, akkor ne magamhoz, hanem valóban Jézushoz vonzzam azt, akit Ő hív.
Fodor András nyugalmazott plébános
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
