200 évvel ezelőtt született nemzeti imádságunk, a Himnusz – Megemlékezés Szatmárcsekén

2023. január 22-én lesz 200 éve, hogy Kölcsey Ferenc (1790-1838) befejezte a Hymnus, a Magyar nép zivataros századaiból című versét Szatmárcsekén. 1989 óta ezen a napon a magyar kultúra napját ünnepeljük.
A Himnusz születésnapjának megünneplése hagyományként van jelen Szatmárcsekén is. Idén, január 22-én, a Himnusz születésének 200. évfordulóján délelőtt 10 órától ünnepi ökumenikus istentiszteletet és ünnepi közgyűlést tartanak a szatmárcsekei református templomban, majd megkoszorúzzák Kölcsey Ferenc síremlékét a település református temetőjében. Az istentiszteleten igét hirdet: Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspöke és dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke.

Az ünnepi alkalmon Kölcsey-emlékplakett és Kölcsey Társaságért Emlékérem átadására is sor kerül. A megemlékezésen közreműködik: Csikos Sándor Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas színművész, a Kodály Kórus Debrecen, Somogyi-Tóth Dániel és Holper Zoltán karnagyok vezetésével.
Az ünnepséget Szatmárcseke Község Önkormányzata, a Szatmárcsekei Református Egyházközség és a Kölcsey Társaság rendezi.

A Himnusz eredeti kézirata az Országos Széchényi Könyvtárban, a Kézirattárban található. Megzenésítésére 1844-ben írtak ki pályázatot, amelyet Erkel Ferenc, a pesti Nemzeti Színház karmestere nyert meg. Pályaművét 1844. július 2-án mutatták be a Nemzeti Színházban a zeneszerző vezényletével. Szélesebb nyilvánosság előtt 1844. augusztus 10-én énekelték először az Óbudai Hajógyárban a Széchenyi gőzös vízre bocsátásakor, hivatalos állami ünnepségen először 1848. augusztus 20-án csendült fel.

Kölcsey Ferenc nevéről mindenekelőtt a Himnusz jut eszünkbe. A magyar romantika korszakában Kölcseyt tekinthetjük a magyar irodalom politikailag leghaladóbb költőjének. Szerepe legalább annyira beletartozik a kor politikatörténetébe, mint irodalomtörténetébe, és a rendszeres magyar irodalmi kritika egyik előkészítője is. Az irodalmi főszereplők közé tartozik. A kiterjedt és oly fontos életművet egy betegségekkel küszködő, mindössze negyvennyolc évet megélő, de férfiasan kemény lelkű ember hagyta hátra. 1815-től élt Szatmárcsekén, majd 1838-ban bekövetkezett halálakor földi maradványait is a település református temetőjében helyezték örök nyugalomra. Kölcsey Ferenc életrajzáról részletesen ITT olvashatunk.

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye