Heidelsperger István oktatási ügyekért felelős püspöki helynök találkozott az intézményvezetők és gazdasági vezetők közösségével a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye magasabb vezetői tanácskozásán január 11-én a Püspöki Hivatalban. A helynök atya ezzel megkezdte munkáját az új megbízatásában.
Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Heidelsperger István esperes, plébános, iskolalelkészt 2022. november 26-i hatállyal nevezte ki – az eddigi feladatai érintetlenül hagyásával – az egyházmegye oktatási ügyekért felelős püspöki helynökévé azt követően, hogy Fodor András gazdasági ügyekért felelős püspöki helynök 2022 novemberében nyugdíjba vonult.
A megbízatás új feladatkört jelent az egyházmegye életében, így az egyházmegyei fenntartású köznevelési intézményekben az oktatás mellett a nevelés is nagyobb hangsúlyt fog kapni.
„…a katolikus iskola, mint egyházi alany a világ keresztény élesztőjévé válik: benne a tanulók megtanulják leküzdeni önösségüket és felfedezni a hit fényénél: arra kaptak meghívást, hogy felelősségteljesen éljék meg sajátos hivatásukat a Krisztussal való barátságra, és szolidárisan éljenek együtt a többi emberrel. Végeredményben az iskola arra hivatott, hogy Isten szeretetének élő tanúságtétele legyen az emberek között…” (Részlet a kinevezési dokumentumból).
Heidelsperger István püspöki helynök részt vesz majd az egyházmegye kormányzásában, látogatja az iskolákat, segíti az iskolalelkészek, az intézményvezetők munkáját, az iskolai lelkigyakorlatok, az iskolalelkészek találkozóinak megszervezését.
A püspöki helynök, esperes, plébános, iskolalelkész eddig is bővelkedett feladatokban. A mátészalkai Szent József Plébániához a városban két templom, ezenkívül még hét település tartozik, amelyekből három a korábbi években plébániaként is működött. Az egyházközségi teendőkben segítségére van Czele József káplán és Fülöp Sándor nyugalmazott plébános.
István atya esperesként a Szatmári esperesi kerület papi közösségének életét is szervezi. A szatmári papok ápolják hagyományaikat. Minden hónap első csütörtökén a hívekkel együtt szentségimádást tartanak egyházközségeikben. Ezenkívül a kerületben vannak rendszeres szentségimádási napok, amelyeken a lelkipásztorok közösen vesznek részt, de együtt ünneplik az egyházközségekben a templombúcsúkat is. Különlegesek az egyházmegyei szintű Fatimai Engesztelő Imaórák alkalmai is, amelyeket minden évben május 13-tól október 13-ig, a hónapok 13. napján tartanak a mátészalka-ráczkerti-templomban. Az imaalkalmakat határon túlról is látogatják. Ezen hagyományok több évtizedes múltra vezethetők vissza. A szatmári papok korábban kötetlenebb formában, esti beszélgetéseken is találkoztak, erősítették közösségüket a hívek nagy örömére.
István atya új megbízatását megalapozzák a mátészalkai Széchenyi István Katolikus Német Nemzetiségi, Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Óvoda iskolalelkészeként az oktatási ügyekben szerzett tapasztalatai is. A vezetői tanácskozáson hangsúlyozta, fontosnak tartja, hogy a hit átadásában legyen egyensúlyban a hitismeret és a hitélmény: „Nem elég csak az ismeretet átadni, azt élményként kell hogy megélje a gyermek, amit nem fog elfelejteni. A Mátészalkán bérmálkozó gyerekek levelet szoktak írni a főpásztornak, amiben meg kell fogalmazniuk azt, hogy miben, kiben hisznek, és miért szeretnének bérmálkozni. Fontos, hogy ezt meg tudják fogalmazni önmaguknak.
Az a cél, hogy a gyermekek, akiket oktatunk, nevelünk legelőször is jó emberek, majd jó keresztények és jó szakemberek legyenek.”
A megélt élmény bevésődik a szívünkbe. István atya 1988-90 között Párizsban szolgált, és gyakran vállalt helyettesítést az ottani magyar plébánián. Egyik alkalommal egy 93 éves beteg férfihoz hívták a kórházba, aki agyvérzést kapott. Azt mondták az ápolók, hogy furcsa nyelven beszél, senki sem érti, mit mond. Majd az idős beteg hangosan, gyermeki módon elkezdte imádkozni a Miatyánkot, és az imát felismerve jöttek rá, hogy a beteg magyarul imádkozik. Az idős ember magyar származású volt, de 8 éves korában elkerült a szüleivel Franciaországba. A betegsége következtében mindent elfelejtett, amit megtanult, kivéve a magyar nyelvet, amelyet igazán csak 8 éves koráig Magyarországon gyakorolhatott.
„Amit a gyermek az óvodában, általános iskolában megtanult, azokat elfelejtheti, de a kicsi korban megélt élményeket soha nem fogja”
– hangsúlyozta István atya.
A püspöki helynök atya egy szatmári kisfaluban, Teremen nőtt fel – jelenlegi szolgálati helye, Mátészalka közelében –, és plébánosa, Varga János atya javaslatára a győri bencés gimnáziumban folytatta tanulmányait. Ezek az évek, a szerzetes tanárok nevelési módszerei ma is meghatározóak az életében, amelyet iskolalelkészi feladataiban is kamatoztat, és ezt szeretné átadni a helynöki szolgálatában is. Számára ideál a bencések nevelési módszere, akik a tanításukkal is nevelnek, megszólítják a diákokat, és ők is megszólíthatóak. Hiszen a katolikus iskola nemcsak tanít, hanem nevel is. A szerzetesektől lehetett kérdezni, megkérdőjelezni, megvitatni, és mindenegyes vita, kérdés egy magasabb szintre való lépést jelentett. Soha nem fáradtak bele, hogy újra és újra megmagyarázzák a keresztény élet dolgait. Személyes meggyőződésből nevelték a tanulókat a hitre.
Helynök atya a tanácskozáson azt is kifejtette, hogy a katolikus iskola legfőbb erénye nem pusztán a tudás átadása, hanem rávilágít a hit és az értelem egységére, azok egymásra épülésére.
„A hit és az értelem mindig kézen fogva kell hogy járjon, és akkor lehet igazán magasabb szintre lépni.”
István atya kérdésünkre elmondta, hogy a püspöki helynöki szolgálatában a konkrét feladatok a gyakorlat során fognak körvonalazódni, kialakulni, amelyeket nagyban meghatároznak majd a lehetőségek és a felmerülő igények. Szorosabb közösséget, kapcsolódási pontokat tervez a hitoktatásban részt vevő munkatársak között is:
„Szeretném, ha a különböző intézményeink összehangoltan dolgoznának. A hitoktatásban szolgáló iskolalelkészek és a hitoktatók nagyon jól végzik a maguk munkáját, de egymás sikeres nevelési, oktatási módszereiről keveset tudnak. Fontosnak tartom, hogy ezeket majd egy közös fórumon – online vagy személyes találkozás során megosszuk egymással, hiszen nincs két egyforma lelkipásztor, sem hitoktató.”
Helynök atya hetente általában egy nap – előzetesen egyeztetve – a püspöki hivatali irodájában tartózkodik, illetve iskolákat látogat. A sok feladat ellenére István atya továbbra is szívvel-lélekkel szatmári papnak érzi magát. Sokszor volt lehetősége máshol – Párizsban, Budapesten, Egerben, Miskolcon – szolgálni, de mindig hazavágyott. István atya eddigi megbízatásai érintetlenül hagyásával továbbra is szatmári papként is szolgál Isten szőlőskertjében.
Gratulálunk Heidelsperger István püspöki helynök, plébánosnak az új megbízatásához!
„A Püspöki helynöki feladatok ellátásához kérem a mindenható Isten bőséges kegyelmét, a Boldogságos Szűz Máriának, a papok édesanyjának hathatós oltalmát és Szent László királynak, egyházmegyénk védőszentjének közbenjárását!” (Palánki Ferenc megyéspüspök jókívánságai a kinevezési dokumentumból.)
Heidelsperger István életútja:
Született: Nyírbátor, 1958. szeptember 1.
Pappá szentelték: Eger, 1983. június 18.
Ösztöndíjas: Budapest, 1983-1984
Káplán: Mérk, 1984-1985; Nyíregyháza, 1985-1987
Plébános: Pátyod, 1987-1988
Ösztöndíjas: Párizs, 1988-1990
Káplán: Eger Főplébánia, 1990-1992; Miskolc, Szent Anna Plébánia,1992-1993
Plébános: Mérk, 1993-2000; Mátészalka, Szent József Plébánia 2000-
Címek, kinevezések:
Esperes: Szatmári esperesi kerület, 1997-
Püspöki tanácsos,1999-2004; 2010-
Címzetes kanonok: 2006-
Oktatási ügyekért felelős püspöki helynök: 2022. 11. 26-
Kovács Ágnes – Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye