A debreceni Szent József római katolikus köznevelési intézményben január 10-én tartották a házszentelést, amelyen Papp László iskolalelkész szentmisét mutatott be Sziklai Dávid berettyóújfalui káplán, óraadó lelkész konccelebrálásával. A liturgián Urbán Evariszt görögkatolikus iskolalelkész, és dr. Bódis Zoltán intézményvezető is jelen volt, valamint az intézményt képviselő diákok és tanárok.
Papp László atya a szentmise megkezdése előtt részletesen elmagyarázta a jelenlévőknek a víz megszentelésének üzenetét, a szertartás szavainak jelentését, a liturgia elején pedig megáldotta a vizet és a sót, majd meghintette a vízzel a kápolnát és a résztvevőket.
A vízkeresztkor megkezdődő hagyomány során a pap a megáldott szenteltvízzel meghinti az otthonokat, a benne lakókat, majd az ajtóra fölírja az évszámot és a népi értelmezés szerint a Háromkirályok nevének (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) kezdőbetűit: 20 + G + M + B + 23. Az eredeti értelmezés szerint a három betű a latin áldásformula kezdőbetűi: Christus Mansionem Benedicat („Krisztus áldja meg e házat”).
Az osztálytermek megszentelése a szentmise után rövid szertartás keretében történt, elhelyezve a 20+G+M+B+23 feliratot az ajtók fölé.
A szentmisén Sziklai Dávid atya elmélkedését hallhattuk. Dávid atya először is rámutatott a víz erejére: A vízbe belefulladhatunk, szenvedhetünk a hiányától, amikor szomjazunk, de életet is tud adni.
– Ha a víz önmagában is ilyen erővel bír, akkor mennyivel nagyobb annak a víznek az ereje, amelyen Isten áldása van, amellyel keresztelünk, és a házakat, a benne lakókat is megszenteljük.
Jézus a Jordán folyóban alámerült, és amikor feljött a vízből, a víz megszentelődött – fogalmazott Dávid atya, majd Jézus megkeresztelkedésének üzenetéről beszélt.
– Jézus odamegy Keresztelő Jánoshoz, hogy János megkeresztelje Őt. János előtt hosszú sorban vártak az emberek a megkeresztelésükre, mert szerettek volna változtatni az életükön. De mit keresett ott Jézus? János is megdöbbent azon, hogy Ő is beállt a sorba.
Jézus ezzel megmutatta, hogy közösséget vállal azokkal, akik a bűn terhét hordozzák. Mekkora nagy dolog ez! Mi is odaállhatunk embertársunkhoz, osztálytársunkhoz segíteni, közösséget vállalni vele, még akkor is, ha az nem a mi dolgunk lenne.
Dávid atya arról is beszélt, hogy Jézus megkeresztelkedésével még többet megtudhattunk Istenről:
– „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik” (Mt 3,17) – hallatszott az Atya szózata, és a Lélek galamb képében jelent meg. A Lélek, aki már a teremtéskor, mint Isten Lelke ott lebegett a vizek fölött, az Atya, Aki a világ kezdetétől fogva van, és a Fiú, Akiről szintén tudjuk, hogy valóságos Isten, és a kezdetektől fogva van: a teljes Szentháromság megmutatta magát – hangsúlyozta a káplán atya, majd az Egy Isten három személyét a vízzel szemléltette: A víznek három halmazállapota van, jég formájában lehet szilád, a légnemű halmazállapotát mutatja, amikor pára, köd, vagy gőz van, és lehet folyékony.
Isten szeretetközösségben van, nem magányos. Arra hív bennünket, hogy mi sem legyünk azok, hanem éljünk szeretetközösségben egymással, a családi, baráti, osztályközösségeinkben, ahol tükörképei lehetünk a szentháromságos Egy Istennek, Aki saját magából elénk tárja szeretetközösségét.
„Te vagy az én szeretett fiam…” Keresztségünk által mi is az Ő szeretett fiai, lányai vagyunk. Milyen mély kötődés ez! Emlékezzünk erre újra és újra!
Dávid atya egy példával illusztrálta azt, hogy Istenből éppoly keveset tudunk megélni, mint a nagy egyházatyák: Szent Ágoston püspök, nagy hittudós a tengerparton sétált és észrevett egy gyermeket, aki kezével gödröt ásott, majd egy kis edénnyel hordta bele a tenger vizét. Ágoston megállt, elmosolyodott és megjegyezte, hogy a gyermek lehetetlen dolgot művel. Tovább sétálva rájött arra, hogy éppoly lehetetlen nekünk is Isten dolgait a maga teljességében megérteni.
Valóban lehetetlen megérteni az isteni dolgokat a maga teljességében, de mint ahogy egy versből a költőre, egy festményből a művészre következtetünk, ugyanúgy a teremtett világból, a Szentírás egy-egy szavából sok mindent megtudhatunk Istenről.
Jézus megkeresztelkedéséből megtudhatjuk: Közösséget vállalt velünk; a megszentelt víz Krisztusra és a keresztségünkre emlékeztet, és ezáltal valósul meg az, hogy egy nagy szeretetközösségre kaptunk meghívást, a szentháromságos Egy Istennel való közösségre, amelynek a tükörképévé kell hogy váljon a mi közösségünk.
Formáld szeretetközösséggé a közösségedet! Hogyan? Úgy, hogy tekints te is az osztálytársadra, embertársadra úgy, mint Isten gyermekére, és járj egyenes háttal, erősítsd magadban azt, amit az Atya neked is mond: „Te vagy az én szeretett fiam…” – fejezte be elmélkedését Sziklai Dávid atya.
Kovács Ágnes – Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
