A szentírási részekben már az első eljövetel van az előtérben, amellyel kezdetét veszi a végidő, elközelgett a mennyek országa.
Szentírási részek
Olvasmány: Iz 11,1-10 A próféta az eljövendő Messiás első és második eljöveteléről szól
Szentlecke: Róm 15,4-9 Mindazt, amit egykor megírtak, a mi okulásunkra írták…
Evangélium: Mt 3,1-12 Keresztelő János előkészíti a Messiás érkezését
Kedves Testvérek! Az adventi idő nem csupán visszaemlékezés a Messiást váró időkre, hanem valóságos megélése annak, hogy Isten ma is be akar lépni az életünkbe. Nap mint nap meg akar lepni bennünket jelenlétével, és mint az ajándékot hozó barát, vagy szerelmes – arra vár, hogy felujjongjunk érkezése és ajándékozó szeretete láttán.
Erre az érkezésre, ma is fel kell készülnünk. Ehhez a felkészüléshez adnak szempontokat a mai szentírási részek.
Izaiás úgy mutatja be az Úr érkezését, mint aki a saját, megcsonkolt népéből új hajtásként tűnik fel, az Úr lelke nyugszik rajta, örömhírt hoz a szegényeknek és szabadulást hirdet. A legfélelmetesebb vad ragadozók és a szelíd házi állatok békés egymás mellett élésével szemlélteti az Úr jelenléte teremtette békét.
A Rómaiakhoz írt levélrészletben arra emlékeztet Szent Pál apostol, hogy mindazt, amit egykor megírtak, a mi okulásunkra írták, hogy az Írásból türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére.
A Máté evangéliumából elhangzott részlet Keresztelő János megtérésre szólító szavait és útkészítő szolgálatát mutatta be.
Mit értsünk azalatt, hogy ezeket a részeket is a mi okulásunkra írták? A paradicsomi állapothoz képest mi is megcsonkolt nép vagyunk. Nyilvános közösségi és rejtett személyes bűneink levágtak minket az élő szőlőtőről. De mi már nemcsak prófétai látomást, hanem konkrét kinyilatkoztatást kaptunk a megtestesülés örömhírében, arról hogy
új hajtás tűnt fel. És ez az új hajtás kész magába befogadni minket, hogy termést hozó vesszők legyünk rajta. Ha engedjük, hogy az Ő életereje lüktessen bennünk, akkor ennek gyümölcse lesz az egyetértés, az egymás felkarolása, a szereteten alapuló béke.
És ez nem tőlünk függetlenül, hanem a mi közreműködésünkkel, bennünk és általunk valósul meg.
De hogyan lehetséges az, hogy Jézus Krisztus életereje lüktessen bennünk, hogy belőle „kinövő” hajtásokká legyünk? Erre a kérdésre ad nekünk választ a mai evangélium: „Térjetek meg, elközelgett az Isten országa!” Mire hív bennünket Keresztelő János, és szinte ugyanezekkel a szavakkal maga Jézus Krisztus? Az Istentől elfordult ember más irányba megy. Ezen az irányon egy visszafordulással, Isten felé fordulással lehet változtatni. Ez a feléje fordulás életmód változást jelent. Ez a megtérés első, külsőleg megnyilvánuló lépése. Keresztelő János erre hívta az embereket.
Ezentúl szükséges még egy belső megtérés, szívbeli odafordulás is, amilyen a tékozló fiú hazatérése, vagy a jobb lator Jézushoz fordulása volt. Ez a Szentlélekkel és tűzzel való megkeresztelés. A szeretet ívfényében való „odahegesztődés” Istenhez, Jézushoz. És ez nem egy egyszeri döntés, hanem egy életre szóló folyamat. Isten nap mint nap meg akar lepni bennünket jelenlétével.
Adventus Domini – érkezik hozzám az Isten, és én nap mint nap várom, és egyre könnyebben felismerem, akármilyen álruhában érkezik is, sőt bennem is Ő érkezik másokhoz. Ez a megtérés gyümölcse, ezt termi bennem az Úr érkezése.
Fodor András nyugalmazott plébános
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
