December 1-én, elsőcsütörtökön Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Debrecenben, a Megtestesülés-templomban imádkozott a Szent László Imaszövetség jelen lévő tagjaival az Imaszövetség szándékáért: az egyházmegye papjaiért, valamint új papi és szerzetesi hivatásokért.
Ferenc püspök ebben az évben elsőcsütörtökönként ellátogatott az egyházmegye esperesi kerületeinek egy-egy egyházközségébe, hogy találkozzon az Imaszövetség tagjaival. A látogatás-sorozat januárban Debrecenben, a Szent Anna-székesegyházban kezdődött és decemberben ért véget Debrecenben, a Megtestesülés-templomban.
Ezekről a találkozásokról, a főpásztor elhangzott elmélkedéseiről egyházmegyénk honlapján is olvashattunk: Debrecen Szent Anna-székesegyház, Nyírbátor, Hajdúszoboszló, Egyek, Nyírmeggyes, Nyíregyháza-Jósaváros, Ajak, Debrecen, Megtestesülés-templom – ezek voltak a meglátogatott imaközösségek.
Palánki Ferenc megyéspüspök a Szent László Imaszövetséget 2019-ben, advent első vasárnapján alapította. Az eltelt három év alatt az Imaszövetséghez több mint ezren csatlakoztak. Ők naponta imádkoznak egy tized rózsafüzért, elsőcsütörtökönként pedig szentségimádáson vesznek részt. A havonta más-más rózsafüzértitokról ebben az évben Bosák Nándor nyugalmazott püspök atya osztotta meg velünk gondolatait, amelyet minden hónap első napján tettünk közzé az egyházmegye honlapján: www.dnyem.hu . A decemberi elmélkedés ITT található.
Bosák Nándor püspök atya szolgálatát ezúton is hálásan köszönjük!
A Megtestesülés-templomban a szentségimádást Tóth László, az egyházközség plébánosa vezette. Ezt követően a főpásztor szentmisét mutatott be.
Ferenc püspök elmélkedésében arról beszélt, hogy ha az életünk alapja Sziklára, vagyis Jézus Krisztus tanítására épül, akkor a mi életünk is mennybemenetel lesz.
Az elhangzott olvasmányban: „Bízzatok az Úrban örökkön-örökké, mert az Úr örökké megmaradó Szikla!” (ld. Iz 26,1-6), és az evangéliumban: „Aki hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette” (ld. Mt 7,21.24-27) – elhangzik a szikla szó. Püspök atya hangsúlyozta, hogy
adventben lehetőségünk van arra, hogy mélyre ássunk, le, egészen a szikláig, és átgondoljuk, mi az életünknek az alapja.
A vágyakozás ott él bennünk, hogy szeretnénk boldogok lenni, amelynek a veszélyeztetője a mulandóság, az, hogy meg kell halni, hogy földi életünk véget ér, elveszítjük a szeretteinket, egyre nehezebb az életünk és még a külső körülmények is ilyenek Európában, országunkban, városunkban, közösségeinkben.
Van reménység! – hívta fel a figyelmet Ferenc püspök, és emlékeztetett Bosák Nándor püspök decemberi rózsafüzér titokról szóló elmélkedésére, amely arról szólt, hogy Jézus mennybemenetele a reménység ünnepe a szívünkben.
„Ahová a Fő eljutott dicsőségben, oda kapott meghívást az egész test, az Egyház, reménységben” – idézte Ferenc püspök a Mennybemenetel ünnepén, a szentmisén elhangzó könyörgést. – Ez a misztérium, ez a titok kell hogy bennünket is eltöltsön reménnyel.
Hogy múlandó az életünk és mégis van reményünk, az azért van, mert az életünknek van alapja, ez pedig Jézus Krisztus, a Szikla.
Ha Őrá építjük az életünket, akkor a körülményektől függetlenül is ott van a remény a szívünkben, mert van tapasztalatunk, tudunk kihez fordulni, tudjuk, kinek a kezét kell megfogni ahhoz, hogy felszínen maradjunk, hogy fölemelkedhessünk mi is
– fogalmazott a megyéspüspök.
Tóth László atya a szentségimádáson az adventről, Jézusnak az eljöveteléről elmélkedett. A főpásztor beszédében ezt a gondolatot folytatva kiemelte: Jézus, az Isten Fia azért jött el, és vállalt velünk közösséget, hogy bennünket fölemeljen, része lehessen az életünknek, illetve a mi életünk a teljességre jutva isteni élet lehessen. Ezt a misztérium, ezt a titkot imádkozzuk december hónapban.
„Aki a mennybe fölment”, az ugyanaz, mint Aki lejött erre a világra és vállalta velünk, emberekkel a közösséget.
Jézus ugyanolyan ember volt, mint mi, neki is voltak gondjai, nehézségei, de soha nem tért le a szeretet útjáról. Ezzel megmutatta, hogyan lehet a mi életünk is mennybemenetel: mindennapi kereszthordozás, másokért, szeretteinkért, embertársainkért, sokszor még az ellenségeinkért is szeretetből vállalt áldozathozatal. Mi se térjünk le a szeretet útjáról, és akkor a mi életünk is mennybemenetel lesz! Ezt csak az az ember tudja megvalósítani, aki az életét Krisztusra, a Sziklára építi.
Ezt követően a főpásztor a papi hivatás alapjairól beszélt, amely először a jóember, arra épül a jó keresztény, és arra a jó pap. Nem lehet kispórolni egyik alapot sem – hangsúlyozta. – Ha ezt sikerül megvalósítani, akkor másoknak is tudunk segíteni, hogy ne legyen igaz senkire se a közösségeinkben, hogy homokra építette a hitét, az életét, a családját és szétesett az egész.
A Szikla Krisztus, Aki eljött, és fölemelt bennünket. Ez a kétirányú mozgás karácsonynak az üzenete is, erre készülünk. Isten kegyelme éppen ez a misztérium és ez a rózsafüzér titok is az e havi imádságunk középpontja.
Imádkozzunk továbbra is lelkesen, buzgón, szeretettel a papokért, a szerzetesekért, újabb hivatásokért és egymásért is, hogy legyenek olyan családok, ahonnan származhatnak ezek a hivatások! Imádkozzunk a közösségeinkért, hogy ne legyen igaz egyetlen közösségre sem, hogy nem ismerték föl látogatásának idejét, és az sem: „Ez a nép ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem” (Mt 15,8)!
Legyen közel a szívünk a Sziklához, az Alaphoz, Jézushoz, építsük rá életünket, hitünket és legyünk a reménységnek az emberei, másoknak is reményt nyújtva, hogy ez a földi élet mindannyiunk számára mennybemenetel lehessen! – fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök.
Kovács Ágnes – Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
