Fodor András atya nyugdíjba vonulása alkalmából Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök – megköszönve András atya szolgálatát – szentmisét mutatott be november 24-én a debreceni Szent Anna-székesegyházban, amelyen jelen volt: Bosák Nándor nyugalmazott püspök, Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek, metropolita, Fekete Károly református püspök, Fodor András atya paptársai, egykori káplánjai, barátai, munkatársai, valamint a Szent Család Plébániáról és a hajdúsámsoni egyházközségből érkező hívek.
Azok a boldogok, akik meghívást kaptak a Bárány menyegzőjére – kezdte a szentmisén elhangzott evangéliumi erejű mondattal elmélkedését Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, amely, mint mondta, a Jelenések könyvében olvasható (ld. Jel 19,9), mégis örömhír. Azt jelenti, hogy lesz menyegző, egy nagy lakoma, ünnepség, aminek soha nem lesz vége. Azt is közli, hogy mi mindannyian meghívást kaptunk erre az ünnepre. Minden földi ünnep, minden szentmise előképe annak a nagy-nagy ünnepnek. A szentmise elővételezése ennek az örömünneplésnek, hiszen valóságosan megjelenik közöttünk az Úr Jézus Krisztus a kenyér és a bor színe alatt – fogalmazott Ferenc püspök és hozzátette – András atya az elmúlt több mint 50 év alatt hányszor meghívhatta Isten népét erre a lakomára, ünnepségre, szentmisére. „Boldogok, akiket meghívott menyegzős lakomájára az Úr, hiszen mindannyiunkat Ő táplál. Az életünk, a hitünk, a szeretetünk forrása Jézus Krisztus jelenléte a közösségeinkben, imádságainkban, a másik emberben, a szentségekben. Ennek a menyegzőnek mindannyian meghívottjai vagyunk, és mi, akik itt vagyunk, az életünk során válaszolni szeretnénk erre a meghívásra, amely örökre szól. Jézus nem vonja vissza a meghívását” – hangsúlyozta a főpásztor, majd az ünnepelt életére tekintve a hűség fogalmáról elmélkedett:
„András atya megkapta a meghívást, igent mondott és mindeddig hűségesen az életével, a szolgálatával mondta ki az igent az Isten meghívó szavára. A másik gondolat az evangéliumhoz kötődik (Lk 21,20-28), amikor „a mindenség összetartó erői megrendülnek”, rettegünk, elkezdünk félni, de van egy örömhír: „nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok”, a megváltás teljesége, amikor beléphetünk a menyegzőre, az ünnepi lakomára. Ez az igazi örömhír számunkra, hogy megláthatjuk Istenünk dicsőségét. András atya a papi szolgálatával ezt a hitet hirdette, erősítette a rábízottakban.
Ezután két dolgot emelt ki az ünnepelt szolgálatáról: „András atya észreveszi a szépséget. Elkötelezett természetfotós, és amikor az aranymiséjét ünnepeltük a székesegyházban, akkor mindenki kapott tőle egy fotót, a természetből mutatott szépséget. Aki észreveszi a szépet, az fel tudja fogni annak az üzenetét, hiszen Isten a szép. Isten neve: az Egy, az Igaz, a Jó, a Szép, és a Szeretet. Aki ezt észreveszi, az tágítja a szívét, hogy aztán a szívére vegye a rászorulók sorsát – utalt Ferenc püspök az András atya kezdeményezésére Gyimesfelsőlokon megépült Sziklára Épített Házra, amelyből később Árpád-házi Szent Erzsébetről elnevezett iskola lett. – András atya szívén viseli az ott élők sorsát, mert akinek van szeme az igazi szépségre, jóságra, annak lesz hozzá szíve, hogy megtegye azt, amit Isten kér tőle.
Püspök atya András atya szolgálatából kiemelte a debreceni Szent Csald-templomot és közösségét, az egyházmegye gazdasági ügyeinek évtizedeken át tartó intézését, a helynöki feladatok ellátását, majd megköszönte hűséges szolgálatát, hogy észreveszi a szépet, a jót és szívére veszi az emberek, a rábízottak, a közel s távol lévőknek a sorsát.
Végül a főpásztor kérte, imádkozzunk András atyáért, hogy nyugdíjas éveiben is tudja terjeszteni a jóságot, az evangélium örömhírét, és hogy éltesse őt a Jóisten örökké.
A szentmise végén Palánki Ferenc megyéspüspök Ferenc pápa apostoli áldását adta át Fodor András helynök atyának 75. születésnapja és nyugdíjazása alkalmából.
Fodor András atya a szentmise befejező áldása előtt mondott köszönetet a Jóistennek az elmúlt 75 évért és a jelenlévőknek, hogy eljöttek erre az alkalomra, majd az újmisés jelmondatának üzenetéről, a szolgálatát végigkísérő hűségről beszélt:
„Az újmisés jelmondatom ez volt: „Istenem add, hogy hűséges szolgád legyek, Isten népe szolgálatában.” Ahova éppen kerültem, ahová irányított a püspököm – az első évtizedben a szeged-csanádi, majd a debrecen-nyíregyházi püspökök –, ott az volt a hozzáállásom, hogy arra a dologra teszem rá az életemet, amivel megbíztak. Kaptam megbízást, feladatot bőven, és az Isten adta hozzá az erőt és azt az érzéket, meglátást, hogy mit lehet még abból a dologból kihozni.
Az irodába bekerülve többször megkérdezték a paptestvérek, hogy nem unalmas-e számomra az irodai munka, mert korábban az ifjúságpasztorációban, a lelkipásztori munkában találtam meg az életem értemét. Annyit mondtam rá, most ez a feladatom, ezt kell teljes szívvel végeznem. Fantasztikus élményeket adott számomra az Isten, hogy fölismerhettem azt, amire nem tudtam, hogy van tehetségem, képességem. Köszönöm püspökeimnek, hogy ilyen módon valóban a Jóisten megbízását közvetítették felém, és én úgy tettem a dolgom, hogy Isten bízta azt rám. Hiszem azt, hogy ezután is a különböző kisegítésekkel lesz erre lehetőségem. Ehhez kérem a jelenlévők imáját, lelki háttérsegítségét, hogy a földi zarándokutam utolsó pillanatáig így állhassak helyt, hogy amikor ennek az ideje elérkezik, mondhassa nekem az én Barátom, az én Üdvözítőm, hogy még ma velem leszel a paradicsomban.”
A szentmise után András atya paptársai, munkatársai kötetlen találkozón folytatták az ünneplést, ahol további köszöntők hangzottak el. Köszöntőt mondott: Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek, metropolita, Jenei Zoltán református lelkész, aki dr. Fekete Károly református püspök nevében köszöntött, dr. Törő András püspöki irodaigazgató Felföldi László pécsi megyéspüspök üzenetét olvasta fel, valamint Puskás István, Debrecen alpolgármestere, a város nevében mondta el jókívánságait András atyának.
Kovács Ágnes – Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
