Szentírási részek
Olvasmány: Iz 2,1-5 Izaiás látomása az utolsó időkről
Szentlecke: Róm 13,11-14 Pál apostol sürget: itt az óra, hogy felébredjünk álmunkból…
Evangélium: Mt 24,37-44 Jézus virrasztásra hív, hogy készen álljunk eljövetelére
Kedves Testvéreim! Az ember állandóan úton van, tart valahova. A diák megy az iskolába, a felnőtt a munkahelyére. A szabadságunk idejére tervezünk valamilyen szép utat. Térképen, vagy az Interneten kinézünk valamilyen szép helyet, és eltervezzük, hogy hogyan juthatunk el oda. De ezekről az utakról mindig visszatérünk az otthonunkba. Ismerjük a mondást: mindenütt jó, de legjobb otthon. Otthontól otthonig tartanak rövidebb, vagy hosszabb földi útjaink. Ismerjük azt a kijelentést is, hogy: a mi hazánk a mennyben van. A végső célunk, hogy hazatérjünk teremtő Atyánkhoz, akitől indult a létünk. A kezdetről egy idilli képünk van a Bibliából, a paradicsom, az édenkert, ahonnan az engedetlenségünk kihajtott bennünket. A végső célunkról, az üdvösség állapotáról prófétai látomásokat, Jézus Krisztustól konkrét ígéretet találunk a Szentírásban.
Az olvasmányban nem egy drónfelvételt láthatunk végső célunkról, vagy ha úgy tetszik az Isten országáról, hanem egy prófétai látomást az Úr hegyéről, amely szilárdan áll. Oda özönlenek mind a nemzetek azért, hogy megismerjék az Úr útjait és járni tudjanak ösvényein. A gyilkos fegyverekből az életet szolgáló eszközöket készítenek, és az Úr világosságában járva élvezik az Ő országának békéjét.
Az olvasmányt követő zsoltár szinte magával sodor minket Isten házába, örömtől dobban a szívünk, mert ott világosság, igazságosság és béke vár. A szentleckében pedig Pál apostol arra bíztat, hogy öltsük magunkra Jézus Krisztust és akkor az Isten házában, országában – valóban otthon érezhetjük magunkat.
Az evangéliumban Jézus azzal szembesít, hogy ehhez a célba éréshez, hazataláláshoz éberségre, virrasztásra van szükség. Nem elég csak látni a célt, hűségesen végig kell járni az odavezető utat. Ahogyan Krisztus Király ünnepén elmélkedtünk erről, nem elég Vele lenni a kereszten (mint a bal lator), mert csak azt hívja meg, hogy Vele legyen a paradicsomban, aki nem a kereszttől akar szabadulni, hanem a kereszt által hagyja magát megmenteni, aki azzal a Jézussal van, azt a Krisztust ölti magára, aki érte halt meg a kereszten. Ezt jelenti az egyiket felveszik, a másikat ott hagyják kijelentés. Aki nem virraszt, és nem ismeri fel megváltásának idejét, mint a bal lator, az ott marad a gonoszság fogságában. Aki viszont éberen virraszt és felismeri, hogy Jézusban ő is fel van feszítve a keresztre, az a feltámadottal együtt az Ő dicsőségében is részesedik, Vele lehet a paradicsomban.
Fodor András atya (2022. 11. 27., Advent első vasárnapja)
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
