A Debecen-Nyíregyházi Egyházmegye papi rekollekcióját november 23-án tartották a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya Főplébánián. Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök dr. Veres András győri megyéspüspököt, az MKPK elnökét kérte fel, hogy vezesse ezt a napot, mutassa be az új misekönyvet és beszéljen arról, ami a szívében van.
A rekollekción Bosák Nándor nyugalmazott püspök atya is részt vett.
Veres András a szentmiséről és azon belül a szentmise végzéséről megfogalmazott gondolatait is átadta a jelenlévőknek, mondván, hogy az új misekönyv bevezetése jó alkalom arra, hogy a papok átgondolják a misézési gyakorlatukat, az Eucharisztiához fűződő személyes kapcsolatukat.
„Újra és újra szükség van a megújulásra és arra, hogy a szentmise végzése ne sablonos, megszokott misézés, imafelmondás legyen, hanem – ahogy az Egyház is szeretné –, a pap a szentmisében élje is meg azt az áldozatot, amit bemutat. Mindnyájunknak érdemes újra és újra megfontolni, hogy minden liturgiában, amit megünneplünk, részesévé válunk a megváltás ajándékának, nemcsak mint hívők, hanem mint áldozat-bemutatók, liturgiavégzők. Ez szükségszerűen feltételezi részünkről, hogy elmélyülten vegyünk részt a liturgia végzésében, hiszen az nemcsak egy ünneplés, külsőség, hanem mindnyájunk számára a hitben való erősödésnek, elmélyülésnek is a lehetősége” – kezdte előadását a Püspöki Konferencia elnöke, és hozzátette, hogy a liturgia örömét külsőségek – különböző kiegészítők, ruhák, ékszerek, képek, fények – is segíthetik. Ennek különféle alkalmai vannak. A megyéspüspök példaként említette azt az örömteli eseményt, amelynek ünnepi pillanataiban még a nem vallásos emberek is szívesen osztoztak: a győri Nagyboldogasszony-székesegyház tornyában hosszú idő után újra hét harang szól. Az első világháborúban négy, a második világháborúban két harang semmisült meg, és csak egyet tudtak megmenteni. Évtizedeken keresztül az az egy teljesített szolgálatot, de az elmúlt szombattól újra hét harang szól a toronyban. Ez rendkívüli eseménynek számított a városban.
„Minden ilyen külsőség is növelni tudja az öröm kifejeződését, ami a liturgiában megvalósulhat, és a papok feladata, hogy ezek által örömtelivé tegyék a résztvevők számára” – fogalmazott a megyéspüspök, majd utalt az egyháztörténelem során azon időkre, amikor voltak, akik megpróbálták eltávolítani, eltüntetni ezeket a külső jeleket (képeket, külsőségeket, incenzálást a liturgiából), pedig ezek alkalmazása mind a használók, mind pedig a jelenlevők számára örömtelibbé teszik az abban való részvételt.
András püspök arról is beszélt, hogy sokan ezt merő külsőségnek, merevségnek tartják, de az a gond, hogy nem tudják mi van ezen gesztusok, jelképek használata mögött.
„Ha egy pap sem ismeri, és azt mondja, hogy nem használja ezeket, az már problémát jelent, mert a hívek még kevésbé fogják tudni. Holott ezeknek a külsőségeknek nem az önmagukért, hanem a lélekből fakadó használata erősítheti a liturgiában való részvétel örömét. A liturgia örömét tehát ezen külsőségek segíthetik, de valójában a Jézussal való találkozás az, ami a liturgia örömteli voltát adja.”
Ezután András püspök az örömtelenség veszélyére is felhívta a figyelmet, amely kell, hogy elgondolkoztasson bennünket, mert ha elmarad ez az öröm, akkor az Istennel való kapcsolatunk hiányos:
„Nem egyszer személyes okai is lehetnek ennek (pl. a készületlenség, a bűnös lelkiállapot), ami nem teszi lehetővé, hogy az Istennel való találkozás elmélyült kapcsolata ezt az örömöt felébressze a szívünkben. Ugyanakkor újra hangsúlyozni szeretném, hogy
mi, papok azért is felelősek vagyunk, hogy másokban a liturgiának ezt az örömét fölébresszük.
Bernanos francia katolikus író, egy nagyszerű megállapítása szerint: az Egyház feladata az öröm elveszített forrásainak ismételt megtalálása.” /…/
„A liturgia tehát akkor lesz az öröm forrása, ha megvalósítja az Istennel való párbeszédet. A liturgia Jézus Krisztus főpapi szolgálatának folytatása szóban és tettben, Isten dicsőségére és az ember megszentelésére. Éppen ezért a liturgia az Egyház ünnepe és legfontosabb megnyilatkozási formája. A zsoltáros fölkiált: »Öröm töltött el, amikor jelezték: Indulunk az Úr házába!« (Zsolt 122,1). Már a templomi liturgiára való emlékezés, a korábbinak a felidézése és most az odamenet ezt az örömet ébresztette fel a zsidó emberben, és ezt nekünk is valamilyen módon el kellene érnünk.” /…/
„A liturgikus cselekménynek a legnagyobbika a szentmise. Minden szentség a szentmiséhez van kapcsolva. Maga a papság léte is az Eucharisztiából forrásozik, mondja Szent II. János Pál pápa, aki egészen pontosan így fogalmaz: „Ha az Eucharisztia az Egyház életének központja és csúcsa, akkor ugyanúgy központja és csúcsa a papi szolgálatnak is. Ezért, hálával a mi Urunk Jézus Krisztus iránt, újra megerősítem, hogy az Eucharisztia »a papság szentségének legfőbb és központi indoka«, a papság ugyanis az Eucharisztia alapításának pillanatában és vele együtt született.”
A pap sajátosan arra nyer fölszentelést, hogy bemutassa az eucharisztikus áldozatot Krisztus nevében, Krisztus művének folytatásaként. Éppen ezért állítjuk, hogy
a papi élet egzisztenciális központja az Eucharisztia ünneplése. Igazában papi mivoltunk abban valósul meg a legteljesebb formában.
/…/
Az Eucharisztiába vetett mély hittel kell rendelkeznie a papnak, mert különben egészen biztosan saját papi identitása is veszélybe kerülhet. Tudnunk kell, hogy Krisztus áldozatbemutatásának vagyunk az eszközei.
Amikor a szentmisét bemutatjuk, Krisztus áldozatát az Egyház nevében végezzük. Ezért fontos, hogy az Egyház előírása szerint végezzük a szentmisét.
Ezzel kapcsolatban gyakorlati szempontot is megemlített a főpásztor, hangsúlyozva, hogy nagy gond az, ha egy pap a szentmisét a maga elképzelése szerint kezdi alakítani. Mint mondta, vannak papok, akik show műsort próbálnak teremteni a szentmiséből. András püspök visszaemlékezett a néhány évvel ezelőtti németországi tapasztalatára, amikor egy családlátogatás alkalmával lehetősége volt a szombat esti szentmisét bemutatni a helyi plébániatemplomban. A szentmise végén a templomi közösség szinte minden tagja megvárta őt. Voltak, akik sírva mondtak hálát azért, hogy egy igazi szentmisén vehettek részt.
„Láthatjuk, hogy Németország hová jutott az önkényes liturgikus formálással.
Be kell látni, hogy nem a miénk a szentmise. Ezt a liturgiát az Egyház nevében és előírásai szerint kell végeznünk. Annak szövegét se változtassuk meg, hiszen akár az érvényessége is veszélybe kerülhet, ha egyesek önkényesen így tesznek.
Ha vállaltam az Egyház szolgálatát, akkor az engedelmesség abban is meg kell, hogy mutatkozzék, hogy az Egyház szándéka, előírása szerint végzem a szentmisét. A méltósággal, buzgósággal bemutatott szentmise egészen biztosan növelni fogja a hívők hitét is a szentmisében. Ha azt tapasztalják a hívek, hogy a plébánosnak is mindegy, mikor kezdi, hogyan mondja a szentmisét, akkor a hívekben is relativizálódik a szentmise értéke. Ellenben a papnak az Egyház elvárása szerinti buzgósága biztosan a hívőkben is erősíti a szentmiséhez való hűséget.”
A főpásztor a szentmise méltó végzésében is utalt néhány gyakorlati szempontra, hangsúlyozva, hogy a szentmise egészének, a kezdeti keresztvetéstől az elbocsátó áldásig való szervezése a pap feladata, kötelessége. Ugyanígy feladata, hogy a felolvasókat, áldoztatókat is felkészítse. Egy-egy egyházközségben bérmálkozások során tapasztalta, hogy a papok a bérmálkozókat, vagy azok szüleit választja ki a felolvasásra, akik talán életükben először kapnak ilyen feladatot, ezért természetesen tele vannak izgatottsággal és emiatt nem tudnak rendesen, érthetően olvasni.
András püspök előadásában többek között kitért még az áldoztatás kiemelt megbízatására is, amely méltó öltözetet kíván meg az áldoztató részéről, de ugyanígy a ministránsok, a felolvasók megfelelő öltözetére, az olvasás minőségére is felhívta a figyelmet. A megyéspüspök szólt még a liturgikus eszközökről, amelyeknek szintén méltónak kell lenniük a szentmiséhez, Krisztus keresztáldozatához. Ezek állapotának illő fenntartása is a pap feladata.
Veres András megyéspüspök előadásának második részében a kibővített Római misekönyv új magyar nyelvű kiadását mutatta be.
Bevezető gondolataiban elmondta, a kiadást az indokolta, hogy elfogytak a misekönyvek, néhány esetben az újrakötés is problémássá vált, valamint kiadták a latin nyelvű harmadik, hivatalos, bővített Editio Typica misekönyvet, amely alapján készült az új fordítás. Ezért döntött úgy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, hogy újra kiadják a magyar nyelvű misekönyvet.
Ez komoly előkészítő munkát igényelt. Egyrészt a határon túli magyarok is joggal kérték, hogy az utóbbi időben általuk boldoggá, szentté avatottak is bekerüljenek a misekönyvbe, illetve azon szentek is, akit az adott országban a püspöki konferencia ünnepel, de magyar szövegben eddig nem szerepelt.
Az előkészítő feladatokban minden magyar egyházmegyéből – beleértve a határon túli egyházmegyéket is – kértek felelősöket, akik megosztották lelkipásztori tapasztalataikat, véleményüket a korábbi misekönyvvel kapcsolatban.
A Püspöki Konferencia azon túl, hogy szükségesnek látta kiadni az új misekönyvet, azt is kérte, hogy lehetőleg ne legyen vastagabb a korábbinál. Ennek megvalósítási módja fölöttébb nehéz volt, mert az eddigiekhez képest sokkal több anyagot kellett beledolgozni a könyvbe. Ezért próbáltak különböző nyelvű misekönyveket megvizsgálni, hogy hogyan lehetne a bővülő terjedelem ellenére tartani az eddigi vastagságot. Így találtak rá egy angol nyelvű misekönyvre, amelynek sajátossága az, hogy egyrészt a sorok nem a kötéshez közel, hanem jóval beljebb kerültek – így a sor eleje is jól látható –, másrészt a pirossal szedett részeket ebben a margóban helyezték el. Ez a megoldás nagyon jól áttekinthetővé teszi a misekönyvet, és hosszú távon is segíthet a használatában.
Törekedni kellett továbbá arra is, hogy a választott betűtípus és betűméret jól olvasható legyen.
Veres András püspök további nehézségekről is szólt. XVI. Benedek pápának az volt az elvárása a misekönyvekkel kapcsolatban, hogy fordítsák újra akár az állandó részeket is, mert több nyelvben teológiai fordítás történt, szemben a szöveghű fordítással. Ferenc pápa viszont azt mondta, hogy ha teológiailag nem helytelen az adott fordítás, és nem is egészen pontosan megfelelő a latin kiadás szerinti szövegnek, de jól bevált, akkor nem kell rajta változtatni. Sőt a fordítás helyességének ellenőrzése a püspöki konferenciák hatáskörébe került. Az Istentiszteleti Kongregációnak csak véleményezési vagy jóváhagyási kötelezettsége van, de ők ezt nem ellenőrzik.
A kongregációval hosszú egyeztetést, küzdelmet jelentett az, hogy a magyar nyelvű misekönyvet más országban lévő magyar egyházmegyék is használhassák. Ehhez szükség volt az adott ország püspöki konferenciájának az engedélyére is.
Veres András azt is elmondta, hogy a misekönyvet az Eucharisztikus Világkongresszusra szerették volna megjelentetni, de ezt többek között a papírhiány is megakadályozta. A dolgot tovább nehezítette az orosz-ukrán háború, mert az Ukrajnából megrendelt pírmennyiséget nem tudták leszállítani. Végül Finnországból tudtak olyan papírt beszerezni, ami a misekönyv elkészítéséhez alkalmasnak bizonyult. Arra törekedtek, hogy lehetőleg vékony, könnyű, nem átlátszó papír legyen, valamit ügyeltek arra is, hogy a nyomtatásnál, a lap két oldalán a sorok fedjék egymást.
Nehézséget okozott a könyv bekötése is, mert ekkora könyvet kevés könyvkötő vállal, főleg ilyen mennyiségben. Ezért áll fenn az a helyzet, hogy már készen van a könyv, de még nem tudják azt bevezetni. Folyamatosan készítik és szállítják ki a Püspökségeknek. Reményeik szerint jövő tavaszra mindenkihez eljut majd. Addig, amíg nem tudnak minden papnak a kezébe új misekönyvet adni, nem tudják azt bevezetni, mert vannak olyan fordítási változtatások a mise állandó részében, amelyek használatát egységesen kell elkezdeni.
Veres András megyéspüspök elmondta, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Állandó Tanácsa vállalta fel azt a feladatot, hogy az egész miseszöveget elejétől a végéig átvizsgálja, hogy a fordításban szöveghű-e, valamint kell-e változtatni az adott helyeken.
A következő változtatásokat vezették be:
A bűnbánati szertartásnál eddig úgy szerepelt: „Kérem ezért a Boldogságos, mindenkor Szeplőtelen Szűz Máriát…” Innen kikerült a szeplőtelen kifejezés, mivel az nem része a latin szövegnek.
Továbbá, a felajánlási részben eddig az szerepelt: „a bor és víz titka által”. A latinban a „víz és a bor titka által” szerepel. Itt a szórendet kellett megváltoztatni a latin fordítás szerint.
Amikor a szentmise áldozati liturgiájának kezdetén a pap a hívek felé fordul, az új fordítás szerint a következőket mondja: „Imádkozzatok testvéreim, hogy az én áldozatom és a tiétek kedves legyen a mindenható Atyaisten előtt!”
A Miatyánk imádsága utáni békeköszöntésnél eddig az szerepelt a szövegben, hogy „Köszöntsétek egymást a béke jelével!” Ennek helyére most ez kerül: „Engesztelődjetek ki szívből egymással!”
Itt a hívek is és a koncelebrálás során a papok is csak a két szomszéd felé fejezik ki a béke jelét. Ebben a felszólításban nemcsak azzal fejezem ki a béke szándékát, akivel kezet fogtam, hanem mindenkivel, aki részt vesz a liturgiában. Veres András elmondta, hogy ezt a módosítást az MKPK már korábban, a Covid-járvány miatt megtette.
Az áldozás előtti részben a következő szöveg szerepelt a misekönyvben: „Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, az Isten Báránya.” Az új kiadásban ezt a következő váltja fel: „Boldogok, akik meghívást kaptak a Bárány lakomájára.”
***
A rekollekció végén egy profán téma került terítékre: Miklósváry András c.r.tzls. nyomozó és dr. Gorzás László c.r.őrgy. nyomozó, a Debreceni Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályának munkatársai az internetes csalásról, az erre specializálódott nemzetközi bűnszervezet módszereiről tartottak tájékoztatást a lelkipásztoroknak. A szakemberek hazánkban – gyakran egyházi körökben – is előforduló konkrét esetekről számoltak be, példákkal illusztrálták azon módszereket, amelyek rendszeresen előfordulnak, és ezek elkerülésére, megelőzésére tettek javaslatokat.
Kovács Ágnes – Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
