Krisztus Király vasárnapjának szentírási részei bemutatják nekünk Krisztust, a Királyt, és abban is eligazítást adnak, hogy hogyan lehetünk az Ő országának polgáraivá, vagyis mikor mondhatjuk azt, hogy Ő a mi Királyunk.
Szentírási részek
Olvasmány: 2Sám 5,1-3 – Dávidot Izrael királyává kenik
Szentlecke: Kol 1,12-20 – Jézus Krisztus országában a mennyei Atya nekünk is részt adott.
Evangélium: Lk 23,35-43 – Az örök élet Királya
Krisztus Király vasárnapjának szentírási részei bemutatják nekünk Krisztust, a Királyt, és abban is eligazítást adnak, hogy hogyan lehetünk az Ő országának polgáraivá, vagyis mikor mondhatjuk azt, hogy Ő a mi Királyunk.
Az olvasmányban hallottuk Dávid királlyá kenésének történetét. Jézus Krisztust gyakran említi a Szentírás, mint Dávid Fiát. Dávid ígéretet kapott Istentől, hogy királyságának nem lesz vége, utódjában nyer áldást a föld minden népe. Ez az ígéret teljesül Jézus Krisztusban, a fölkentben, aki emberi „származását” tekintve is király.
Az evangéliumi részben, meglepő módon tárult elénk Jézus királyi mivolta. A megfeszített Krisztust állítja elénk, akit a főtanács tagjai és a katonák is gúnyolnak. Gúnyból mondják neki, hogy szabadító, aki másokat megszabadított, hát szabadítsa meg magát. Ugyancsak gúnyból nevezik Messiásnak és Isten választottjának is. Gúnyt űznek belőle a katonák is, gúnyolódva nevezik őt királynak. A kereszten lévő tábla felirata is Jézus királyságát gúnyolja. Milyen király az, aki így végzi?
Jézus kereszthalála a hit nagy próbája, mindig új erőfeszítéssel kell megállni ezt a próbát. Ahogyan a nép ott a kereszt alatt, úgy mi is gyakran azt gondoljuk, hogy Isten nem nézheti tétlenül övéinek a szenvedését, kigúnyolását. Szeretnénk, ha ilyenkor megmutatná hatalmát és levenne minket a keresztről.
Felfoghatatlan dolog, hogy Jézus hatalmát a tehetetlenség bizonyítja. Két gonosztevő van mellette, akiket vele együtt feszítenek keresztre. Az egyik szintén gúnyolja őt, a másik pedig kéréssel fordul hozzá. Látva ártatlan szenvedését, felismeri benne a szabadítót, beismeri saját bűnösségét és feltör ajkáról a Jézus ima: Jézus, emlékezzél meg rólam, ha országodba jutsz. Ennek a megtérő latornak Jézus tehetetlenségére volt szüksége, hogy felismerje és beismerje bűnösségét és meglássa Jézusban Megváltóját. Jézus válaszát ismerjük, de értjük-e? Még ma velem leszel a paradicsomban, abban a tiszta Istennel létben, amelyben a teremtéskor részesült az ember az édenkertben, a paradicsomban. Vele volt a másik lator is a kereszten, de ez a fajta vele lét nem elég az üdvösséghez. Ahhoz arra a személyes vele létre van szükség, amelyben felismerem az ő tehetetlenségében megnyilvánuló hatalmát és vágyom vele lenni az ő országában. Van-e bátorságunk a kereszten lévő, kigúnyolt Jézus tehetetlenségét megélni abban a reményben, hogy így segíthetjük megtérésre az őt kigúnyoló, tőle elfordult testvéreinket?
A szentleckében Pál apostolnak egy csodálatos himnuszát hallottuk, arra szólította fel a kolosszeieket és minket is, hogy örömmel adjunk hálát a mennyei Atyának, aki arra méltatott minket, hogy részünk legyen a szentek örökségében, a világosságban. Kiragadott minket a sötétség hatalmából, és helyet adott szeretett Fia országában, abban az országban, amelyben Ő a király. A kigúnyoltatást, a gyalázatos kereszthalált azért vállalta, hogy szeretetből való kiszolgáltatottságának láttán a legelvetemültebb bűnös is megszólíthassa: emlékezzél meg rólam, ha országodba jutsz – és Ő éppen ezért jött, így lett Király, így szerzett békességet mindenkinek a kereszten kiontott vérével, így hív mindenkit, hogy még ma vele legyen a paradicsomban.
Fodor András atya (2022.11.20. Krisztus Király vasárnapja)
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
