Az utolsó napon Jézus fogja mondani: „Amikor egynek a legkisebb testvéreim közül megtettétek, nekem tettétek meg” (Mt 25,40).
Szentírási részek
Olvasmány: Mal 3,19-20a – Az utolsó ítélet tömör leírása
Szentlecke: 2Tesz 3,7-12 – Az utolsó ítélet várása nem ment fel a munka kötelezettsége alól
Evangélium: Lk 21,5-19 – Állhatatossággal minden próbatétel kiállható és üdvösségre vezet.
Kedves Testvérek! Mivel a következő vasárnap már az egyházi év utolsó vasárnapja, Krisztus Király ünnepe lesz, ezen a mai vasárnapon az üdvtörténet végső nagy eseményére, az utolsó ítéletre, a világ végére irányítja figyelmünket az igeliturgia. Mielőtt a szentírási részek üzenetét átgondoljuk, hallgassuk meg, mit mond a Katekizmus erről az üdvtörténeti eseményről:
/KEK 678/ Jézus a próféták és Keresztelő János után prédikációjában meghirdette az utolsó nap ítéletét. Akkor napvilágra kerül majd minden egyes ember élete és a szívek titkai. Akkor elítéltetik a bűnös hitetlenség, mely semmibe vette az Istentől fölajánlott kegyelmet. A felebarátok iránti magatartás fogja megmutatni a kegyelem és az isteni szeretet elfogadását vagy elutasítását. Az utolsó napon Jézus fogja mondani: „Amikor egynek a legkisebb testvéreim közül megtettétek, nekem tettétek meg” (Mt 25,40).
/KEK 679/ Krisztus az örök élet Ura. Az emberek cselekedetei és szíve fölötti végső ítélet teljes joga Őt illeti, mint a világ Megváltóját. E jogot keresztje által „szerezte meg”. Az Atya is „minden ítéletet átadott a Fiúnak” (Jn 5,22). A Fiú azonban nem azért jött, hogy ítéljen, hanem hogy üdvözítsen, s hogy ajándékozza az életet, mely Őbenne van. A kegyelem visszautasítása által ebben az életben mindenki már elítéli önmagát, cselekedetei szerint kapja meg jutalmát és örökre elkárhoztathatja magát a szeretet Lelkének visszautasításával.
Az ószövetségi olvasmány egy prófétai meghirdetését tárta elénk az utolsó ítéletnek. Megrázó képben mutatja be a gonoszok bűnhődését. Úgy égnek el, mint a szalma. Sem gyökér, sem lombozat nem marad belőlük. Az igazakra pedig felragyog az igazság napja, és sugarai üdvösséget árasztanak.
Az evangéliumban Lukács egy végidőkről szóló (eszkatológikus) beszéddel zárja Jézus utolsó jeruzsálemi működését. Amikor némelyek a templom szépségéről áradoztak, Jézus megjegyezte – abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak. Isten nem a szép kövekre és gazdag fogadalmi ajándékokra néz, hanem olyan népet keres, amely életével mutatja meg, hogy Isten köztük lakik.
Jézus szavai megdöbbenést váltottak ki. Azt akarták tudni, mikor fog ez bekövetkezni, de Jézus nem olyan választ ad, amilyenre vártak. Nem az időpontot mondja meg, hanem azt fejti ki, hogy mire számíthatnak addig, amíg elérkezik. Felkészíti övéit a hamis tanítók próbálkozásaira, akik rá hivatkozva meg akarják határozni eljövetelének idejét. Politikai és természeti katasztrófákra (háború, földrengés) hívja fel a figyelmet, hogy ezek közepette is lehetőség lesz a tanúságtételre. A hithűsége miatt meggyűlölheti az embert a saját népe és családja is, de állhatatossággal, a Szentlélek vezetésére figyelő engedelmes szívvel megőrizheti lelkét.
A szentleckében Pál apostol a tesszaloniki hívekkel együtt arra tanít bennünket, hogy az utolsó ítélet várása nem tehet minket tétlenné, a fent felsorolt körülmények között is folyamatosan dolgoznunk kell, helyt kell állnunk hivatásunkban. Így mutathatjuk meg, hogy Isten köztünk lakik.
Testvéreim! Amint a Katekizmusból hallottuk: A Fiú nem azért jött, hogy ítéljen, hanem hogy üdvözítsen, s hogy ajándékozza az életet, mely Őbenne van. A kegyelem visszautasítása által ebben az életben mindenki már elítéli önmagát, cselekedetei szerint kapja meg jutalmát és örökre elkárhoztathatja magát a szeretet Lelkének visszautasításával. – Jézus az utolsó ítéleten csak nyilvánosságra hozza azt az ítéletet, amit magunkra vontunk, szeretetből fakadó jótetteinkkel, vagy a szeretet Lelkének visszautasításával. Nem kell félnünk ettől az ítélettől, ha Isten jelenlétében élünk és másokat is az Isten jelenlétében való élethez segítünk – felragyog ránk az igazság napja, és sugarai üdvösséget árasztanak.
Fodor András atya (homília évközi 33. „C” év vasárnapra)
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
