Az út maga Jézus Krisztus. Aki vele és az általa nekünk ajándékozott Szentlélek vezetésével járja az élet útját, annak örök élete van. Novemberben a holtakra emlékezünk, vigasztalásunkra szolgál a feltámadás hite.
Szentírási részek
Olvasmány: (2Mak 7,1-2. 9-14) Hét testvér vértanúsága; szentlecke: (2Tesz 2,16-3,5) – Pál imádkozik a hívekért, hogy mindig jót mondjanak és tegyenek; Evangélium: (Lk 20,27-38) – Feltámadás kérdése – hét testvér felesége – kié?
November hónapban nemcsak a hívő emberek járják a temetőket, emlékeznek meg halottaikról. Sokak számára ez a megemlékezés fájdalmas, felszínre hozza szeretteik elvesztésének, olykor lelki betegségeket okozó fájdalmát. Ilyenkor szinte felizzanak a segélykérő vonalak. Sok testvérünk nem tud egyedül megküzdeni a gyász okozta traumával.
A mai szentírási részek szinte minden pszichológiai kezelést felülmúló módon segítenek szembenézni a halál problémájával azáltal, hogy feltárják számunkra a feltámadás titkát, mint Isten minden vágyunkat felülmúló irgalmas szeretetének ajándékát.
Az olvasmány drámai képben mutatja be, hogy már a kinyilatkoztatás ószövetségi részében is jelen volt a feltámadás hite. Egy édesanya hét gyermekét tudta testi halálba engedni, mert bele tudtak kapaszkodni abba az Isten adta reménybe, hogy Ő feltámasztja őket.
Az evangéliumban Jézus is az ószövetségi kinyilatkoztatásra utaló érvekkel mutatja be a feltámadásban való hit megalapozottságát, hogy Isten az élők Istene. Majd megváltó kereszthalálával és dicsőséges feltámadásával ő maga teszi rá a hitelesítő pecsétet a kinyilatkoztatott igazságra: Isten örök életre teremtette és vele örök életegységre hívja az embert.
A halálon át az örök életbe vezető út maga Jézus Krisztus. Aki vele és az általa nekünk ajándékozott Szentlélek vezetésével járja az élet útját, annak örök élete van. Ezt az utat kínálja Szent Pál a tesszalonikai híveknek, és ezt az utat kínálja az egyház minden kor minden emberének, amikor Krisztus evangéliumát hirdeti és így imádkozik értünk: „Isten, aki szeretett minket, s kegyelmével állandó vigasztalást és jó reménységet ajándékozott nekünk, vigasztalja meg szíveteket, és szilárdítson meg benneteket minden jótettben és szóban.”
És végül, mint Jézus a tanítványait, az egyház bennünket is küld, hogy ennek a halált legyőző, megdicsőült örök életnek a tanúi legyünk, vigasztalást nyújtva azoknak, akik még nem tudnak megbékélni a halállal, mert nem kaptak hiteles útbaigazítást az örökéletbe vezető útról.
Fodor András atya (homília évközi 32. „C” év vasárnapra)
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
