Az ima, az alázatos ember „beszélgetése”, élő kapcsolata az Istennel, az alázatos hit kifejeződése, megnyilvánulása. – Homília az évközi 30C (2022.10.23.) vasárnapra.
Igeliturgia – olvasmány: Sir 35,15b-17.20-22a – Az Úr igazságos bíró, nem személyválogató
Szentlecke: 2Tim 4,6-9.16-18 – A győzelmi koszorút megadja az … igazságos bíró
Evangélium: Lk 18,9-14 – A farizeus és a vámos imája
Az olvasmány azzal buzdít imára, hogy bemutatja a nem személyválogató Istent, akihez mindenki bizalommal fordulhat. Az előző vasárnapi evangéliumban Jézus az igazságtalan bíróról mondott példázatot. A mai olvasmány azzal indít, hogy az Úr igaz bíró. Ehhez az igaz bíróhoz is, kitartóan, hűséggel kell folyamodnunk és Ő nem késlekedik az „igazságszolgáltatással”, meghallgatással.
Az evangéliumi példázat az alázat fontosságát emeli ki az Istennel való kapcsolatunkban, imánkban.
A szentleckében Szent Pál életpéldáján szemlélhetjük az alázatos ima „jutalmát”, amit az apostol nem követel, hanem alázatos hittel elfogad és dicsőíti érte az Istent.
A múlt vasárnap evangéliumában Jézus utolsó mondata ez volt: Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön? A mai szentírási részek világossá teszik számunkra, hogy Jézusnak ez a kérdése így is megfogalmazható: talál-e alázatosan imádkozókat?
A hit és imádság szoros egységet alkot, valójában az ember hitének megnyilvánulása az imádsága, azaz az élő hitű ember egész élete, annak minden mozzanata imádság, mert az Istennel van on-line dialógusban. Nem véletlen, hogy a gonoszlélek éppen ezt a kapcsolatot támadja. Ezért fontos kelléke a hitnek és imádságnak az alázat. Annak állandó tudatosítása, hogy a mindenható Isten előtt állok, az ő jelenlétében folyik az életem. Ő szólított meg és ajándékozott meg a hittel, ő kínálta fel nekem, hogy vele élhetem az életem. Ezért nem dőlhetek be annak a kísértésnek, hogy az én hitem, az én imádságom, az én istenkapcsolatom az én „teljesítményem” gyümölcse. Amikor azt gondolom, hogy hitemmel, imámmal kérkedhetek Isten és mások előtt, már nem is vagyok igazán hívő, és amiről azt gondolom, hogy imádkozom, az már nem is imádság, hanem öntetszelgés, farizeus magatartás.
Az egyik énekünkben így imádkozunk: Alázatos hittel imánk hozzád sír fel, ó Atyánk, kegyesen fogadd…(H 229 Kezdődik az ének). A farizeusi lelkületű ember duzzog, hogy Isten miért nem hallgatja meg, az alázatos pedig hálát ad azért, hogy Isten jelenlétében elmondhatja a gondját-baját. Valahogy úgy, mint az a magányos ember, aki örül annak, hogy valaki meghallgatta, ha nem is szólt hozzá egyetlen szót sem.
Szent Pál elhangzott levélrészlete is dicsekvésnek tűnhet első hallásra: a jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja – de ezeket nem a maga eredményének tekinti, hanem az Úrtól, az igazságos Bírótól várja, akiért nemsokára vérét ontják.
Alázatos hittel imádkozzunk hát a szentmisén, hogy megigazultan térhessünk haza.
Fodor András atya, Hajdúsámson, 2022.10.23.
