Palánki Ferenc püspök lelkivezetésével, a Misszió Tours utazási iroda szervezésében október 17. és 21. között a magyar nemzeti zarándoklat keretében száznegyvenöten látogattak el Fatimába, hogy hálát adjanak az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) kegyelmeiért. Október 20-án a Jelenések kápolnájában ünnepi szentmisében köszönték meg a fatimai Szent Szűz oltalmazó segítségét.
A zarándoklat előzménye, hogy 2019-ben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) megbízásából és Erdő Péter bíboros, prímás kérésére ugyancsak Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök vezetésével nemzeti zarándoklatot szerveztek Fatimába, ahol felajánlás keretében kérték a Szent Szűz közbenjárását az eucharisztikus kongresszusért.
Az idei hálaadásra összegyűlt zarándokok október 18-án, kedden a fatimai magyar kálváriánál keresztutat jártak, a Szent István király-kápolnánál szentmisét ünnepeltek, majd ellátogattak Santarémbe, az 1274-ben történt eucharisztikus csoda helyszínére.
Másnap Kuzmányi István zarándoklatvezető kalauzolásával a fatimai kegyhellyel ismerkedtek meg a résztvevők, imádkoztak a Rózsafüzér Királynője- és a Szentháromság-bazilikában. Aljustrelben Szent Marto Ferenc és Jácinta, valamint Boldog Lúcia de Santos, azaz a fatimai pásztorgyerekek otthonába látogattak el. Este magyar nyelven előimádkozva bekapcsolódtak a kegyhelyen naponta vezetett rózsafüzér imádságba, ezt követően négy magyar férfi a gyertyás körmenetben hordozta a kegyszobrot a kegyhely központi terén.
Október 20-án délelőtt Palánki Ferenc püspök főcelebrálásával ünnepeltek és adtak hálát a zarándokok az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusért a Jelenések kápolnájában. Koncelebrált a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye tizenegy papja, valamint egy-egy atya Erdélyből, Angliából és a Felvidékről. A szentmisén és a zarándoklat alatt zenei szolgálattal közreműködött Kája Sándor.
Palánki Ferenc püspök homíliájában szólt arról, hogy három esztendővel ezelőtt ugyanitt térdeltek és imádkoztak, és kérték Égi Édesanyánk segítségét az eucharisztikus kongresszus sikeréért, az ő oltalmába ajánlották azt. Aztán átélhettük azt a csodálatos élménysorozatot a kongresszus napjai alatt, azokat a találkozásokat Istennel és egymással. Közösségben élhettük át Isten közelségét, túláradó jóságát. Sokkal többet kaptunk, mint amire számítottunk, mert a Szűzanya sohasem hagy el bennünket.
Mária mindig közel van hozzánk. Ő végigkíséri az egész magyar történelmet, de kétezer esztendeje, mondhatjuk, a világtörténelmet is. Ő nem hagy el minket soha. Ez ott kell hogy legyen a tudatunkban, hiszen ebben a rohanó világban már nincsenek távolságok. Néhány óra alatt ideértünk Fatimába, legyőzzük a távolságokat, közben egymástól pedig eltávolodunk, bűneink által az Istentől is – hangzott el a debrecen-nyíregyházi megyéspüspök szentbeszédében. – Mária mégis közel van hozzánk. Szelíd szóval figyelmeztet és kér minket: „Gyertek Fiamhoz!”
A szentbeszédet követően Palánki Ferenc püspök a zarándokokkal együtt elimádkozta Erdő Péter bíboros, prímás hálaadó imáját az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kegyelmeiért.
*
Urunk, Jézus Krisztus, szeretett Mesterünk!
Teljes szívünkből hálát adunk Neked, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egész folyamán különös erővel átélhettük jelenléted csodáját, szereteted szelíd és ellenállhatatlan erejét. Hittük eddig is, de most meg is érezhettük, hogy ami történt, nagyobb, mint mi vagyunk.
A szentmisék és a szentségimádások meghitt közelsége, az Oltáriszentséget kísérő körmenet a városon át a szombat este kigyúló fényeivel, szentségi áldásod, mely átölelte és eggyé forrasztotta az egybegyűltek hatalmas tömegét, örök emlék és erőforrás marad számunkra.
A pápai misén a világegyház látható közösségként is megjelent Körülötted. Péter utódának vezetésével a püspökök, papok, szerzetesek, világi hívők hatalmas családja Téged ünnepelt, Tőled kapott kegyelmet, szent Tested és Véred táplálékával a Te életedben részesült.
A szegényekkel való közösség megélése, a művészet, a tudomány, a zene, a tanúságtételek átütő ereje, a sok nemzetiség, a minden földrészről hozzánk érkező hívők példája és lelkesedése a felemelkedés, a remény, az újrakezdés üzenetét hordozta a járvány nehéz hónapjai után. Belőled merítjük a bizalmat, Te vagy az, aki gondot viselsz ránk.
Eléd hoztuk nagy, közös gondjainkat is. A Föld erőforrásainak korlátait, az emberiség riadt útkeresését, hogy ne tegye maga körül lakhatatlanná a világot. Hogy tanácstalanságát ne egymás iránti szorongó vádaskodással vagy a javakért folyó ádáz küzdelemmel vezesse le. Találjon inkább Benned reményt, legyen képes a közös gondokat őszintén és nagylelkűen megvitatni. Hála Neked, mert velünk járod a történelem útját!
Köszönjük, hogy Körülötted, asztalod körül találkozhattunk a többi keresztényekkel. Kérünk, hogy mielőbb megtaláljuk velük a teljes közösséget! Szeretetben találkozhattunk más vallások követőivel és más világnézetű emberekkel is. Segíts, hogy a szeretetben hírnökeid lehessünk!
A készület éveiben kértük, hogy az Eucharisztikus Kongresszus fővárosunk, népünk, Európa és a világ lelki megújulását szolgálja. Most, amikor megrendülten mondunk köszönetet a kongresszus minden kegyelméért, kérjük, segíts, hogy ennek a lelki megújulásnak a munkatársai lehessünk Szentlelked vezetésével és erejével!
Ámen.
Fatimai Szent Szűz, könyörögj érettünk!
A záróáldás előtt Palánki Ferenc püspök kifejezte örömét és háláját, hogy a zarándokok itt lehetnek a Fatimai Szűzanyánál, és Fodor Ákos költő szavait kölcsönvéve hozzátette, reméli, hogy „sose nő be a szívünk lágya”.
A szívünk legyen mindig nyitott az isteni kegyelem és égi édesanyánk felé, mert ha mi el is távolodunk tőlük, ők mindig mellettünk vannak – tette hozzá a főpásztor, végül mindenki imáját kérte hazánkért, nemzetünkért és a békéért, a szomszédunkban zajló háború mielőbbi befejezéséért.
1917. május 13-án a mai Fatima területén, Szent Irén völgyében (Cova da Iria) három pásztorgyermek, a tízéves Lúcia Santos és unokatestvérei, a kilencéves Francisco és a hétéves Jacinta Marto egy asszonyt pillantottak meg, aki ragyogóbb volt, mint a nap. Imádságra buzdította a gyerekeket, és arra kérte őket, hogy minden hónap 13-án jöjjenek el Cova da Iriába.
A gyermekek teljesítették a kérést, és június, július, szeptember és október 13-án ismét megjelent nekik a Szent Szűz. (Augusztusban 19-én történt a jelenés, mivel 13-án a gyerekeket kihallgatás miatt fogva tartották.)
A júliusi jelenés alkalmával a gyerekek látomást kaptak a pokolról. A Szűzanya ekkor kérte először, hogy ajánlják fel Oroszországot az ő Szeplőtelen Szívének. E fölajánlást XII. Piusz pápa végezte el 1942-ben, majd VI. Pál pápa 1964-ben megismételte.
A jelenések híre gyorsan terjedt, és az utolsó alkalommal, 1917. október 13-án mintegy 70 ezer ember volt jelen Cova da Iriában. Ekkor történt a híres „napcsoda”: a nap megnagyobbodott, forogni kezdett, majd úgy tűnt, rázuhan a földre.
A jelenések során a Szűzanya titkokat bízott a pásztorgyerekekre. Lúcia sokáig nem beszélt ezekről, majd az 1940-es években püspöke utasítására leírta a titkokat.
Francisco és Jacinta gyermekként hunytak el 1919-ben és 1920-ban; II. János Pál pápa harmadik fatimai útján, 2000. május 13-án avatta őket boldoggá, majd Ferenc pápa 2017-ben, az első fatimai jelenés 100. évfordulóján szentté avatta őket. Liturgikus ünnepük február 20. Lúcia nővér 2005. február 13-án hunyt el, kilencvenhét éves korában.
Fatima Lourdes mellett a világ legnagyobb Mária-kegyhelye, évente milliók zarándokolnak ide. A Szűzanya jelenéseinek helyén 1918-ban kápolnát építettek. Ezt követően lelkigyakorlatos ház és kórház létesült a völgyben. A bazilika építését 1928-ban kezdték. A szentély előtti nagy teret 1951-ben alakították ki.
Szerző és fotó: Bókay László/Magyar Kurír
Fotók megtekintése: ITT
