Szentmisével, családi nappal ünnepelték a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház búcsúi ünnepét október 8-án. A szentmise főcelebránsa Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök volt, szónoka pedig Juhos Imre győri egyházmegyés pap, aki jelenleg a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye társzékesegyházában szolgál.
Imre atya bevezető gondolataiban a társzékesegyházról és a Magyarok Nagyasszonya ünnep üzenetéről fejtette ki gondolatait:
A társszékesegyház kifejezésről elmondta, hogy abban utalás történik egy székre, amely a templom szentélyében helyezkedik el, és a püspöki szentmisék kivételével minden alkalommal üresen marad. Ez a szék egyedül az egyházmegye főpásztorát illeti meg. A püspök apostolutódként, az egyházmegye legfőbb tanítójaként azt az Atyát jeleníti meg körünkben, akiről az Úr Jézus így tanít: „fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is (Mt 5,45). A főpásztor az összetartozás szimbóluma, az igazság szigorúságában is mindig megőrzi a szeretet kibékítő és összetartó erejét. Körülveszik a papok és a hívek, mert eredendően érezzük, hogy egy Atyára vágyunk, Aki közénk lép, felemel és áldást oszt. Ennek a képnek legszebb formáját a szentmisén való személyes jelenlét adja.
Ezt követően a szónok a Magyarok Nagyasszonya ünnepének üzenetéről beszélt: „Szent István király ajánlotta elsőként országát a Szűzanya oltalmába, amely felajánlást a történelem folyamán sok magyar megismételte. Ebben a felajánlásban keressük a saját helyünket mi is, mert szeretnénk életünk valamelyik részét a Szűzanyán keresztül az Úr Jézus kezei között tudni” – fogalmazott Imre atya, majd a szentmisén elhangzott szentírási szakaszokról elmélkedett:
(Sir 24,23-21) „Sirák fia könyve az Ószövetségen belül a bölcsességi irodalom közé tartozik. A bölcsesség volt az, amit az ószövetségi nép Isten első legnagyobb ajándékaként tudott, mert a bölcsesség lenyomatát, a törvényt, ha nemcsak megtartotta, de ízlelgette és kóstolgatta, akkor az ember élete édességgel telt el és megtanulta jól szeretni ezt a világot.”
Juhos Imre atya XVI. Benedek pápa a Deus caritas est (Az Isten szeretet) kezdetű enciklikájára utalt, amelyben azt olvashatjuk, hogy a nép és Isten kapcsolatának legbensőségesebb pontja az volt, amikor Isten odaadta az Ő népének a Tízparancsolatot. Ezzel Isten felnyitotta az emberek szemét az emberi élet lényegének meglátására, és megmutatta nekik azt az utat, amit járniuk kell. Az ószövetségi ember pont e szövetségi kötelékhez való hűségben tapasztalhatta meg, hogy az Isten szereti őt, és az igazságosság gyakorlásával megjelent az életükben az öröm és a boldogság.
„Ez a szentírási szakasz a bölcsességet illatos szőlőtőhöz és édes gyümölcsöt hozó virágzó fához hasonlítja, amely képben az ókeresztény irodalom a Szűzanya előképét látja, hiszen ő volt az a fiatal virágzó fa, aki a legédesebb gyümölcsöt, Jézust, Isten örök Igéjét, a bölcsességet megszülte ebbe a világba, és ölébe ültette. Ezért imádkozhatjuk a Lorettói Litániában: „Bölcsességnek széke”. A Jézus Szíve litániában pedig a Jézus szíve az a szív, amelyben a bölcsesség és az össze tudomány kincsei megvannak. Az Úr Jézus pedig azt mondja önnön magáról, hogy Ő az út, az igazság és az élet” – fejtette ki gondolatait Imre atya, majd Szent Pál apostol levelét vizsgálta (ld. Gal 4,4-7):
„Az apostol egy fiúgyermekről ír, aki asszonytól születik, és a törvény szolgaságából fölszabadítva az Isten gyermekeinek szabadságára segít el bennünket. Ő az, Aki a történelmet, az ember és az ember közötti szeretetet vagy szeretetlenséget üdvtörténetté tágítja ki. Így értjük meg Szent Pál sorait: most van itt az alkalmas idő és most van itt az üdvösség napja (ld. Róm 13,11).
Ne halogassuk tehát a jótetteket, Krisztus példája és szeretetének mércéje szerint Krisztusi emberként közeledjünk egymás felé, hogy ez az idő az a tér legyen, amelyben az Egyház azzá tud fejlődni, amivé Ferenc pápa is álmodja: az egyház közösségben soha senki se érezze magát egyedül.
Ez az a hely, ahol érdemes megszívlelni Micimackó bölcsességét is, aki így szól az ő barátjához: Miért nézel hátrafelé, amikor mi nem arra megyünk? – idézett A. A. Milne Micimackó című regényéből a szónok, végül az elhangzott evangélium (Lk 1,26-28) nagyszerű üzenetét tárta a jelenlévők elé:
„Lukács evangélista az események hű krónikásaként a Szűzanya szempontjából örökíti meg a gyermek születésének eseményeit. Helyszíneket, személyeket, eseményeket halmoz az elbeszélésében, szinte kézen fog bennünket és az akkori világ hatalmasságaitól kezdve a császári helytartón keresztül elvezet egy egyszerű názáreti lány szerény otthonába, ahol találkozik az emberi szabadság és az isteni terv, ahol Mária igenje által kinyílik az a kapu, amelyen keresztül az örök ige, az igazi bölcsesség bele tudott testesülni ebbe a világba.
A Szűzanya szerény hajléka és a mi életünk között nem nehéz felismerni a párhuzamot. A mi életünk az a hely, ahol Isten megszólítja a mi szabadságunkat, hogy teremtményként az Ő szeretetét viszonozzuk. Ma ezen a helyen, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban kérjük a Szűzanyát! Magyarok Nagyasszonya, égi édesanyánk, segíts nekünk is kimondani az igent Isten küldötteinek szavára! – zárta fohásszal az elmélkedését Juhos Imre atya.
Fotó: Kardos György
Kovács Ágnes – Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
