Részlet Lukács evangéliumából:
Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott fölfeszítették Jézust és a gonosztevőket is vele, egyiküket jobbról, másikukat balról. Jézus pedig mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.” Ruháján sorsot vetve megosztoztak. A nép bámészkodott, a főtanács tagjai gúnyolódtak: „Másokat megmentett – mondták –, most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az Isten választottja.” Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magad!” – mondták. Feje fölé görög, latin és héber nyelvű feliratot tettek: „Ez a zsidók királya.” Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magad és minket is.” A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat.” Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam országodban.” Ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban..(Lk 23,33-43)
Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, a fiad!” Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd, az anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány. (Jn 19,25-27)
A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a kilencedik óráig tartott. A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. Jézus ekkor hangosan felkiáltott: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” E szavakkal kilehelte lelkét. Amikor a százados a történteket látta, dicsőítette az Istent, s azt mondta: „Ez az ember valóban igaz volt.” És az egész kíváncsi tömeg, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verte, és szétoszlott. Jézus ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték, távolabb állva látták mindezt.?” (Lk 23,44-49)
Elmélkedés
A keresztet hordozó Jézus elérkezett földi útjának befejező állomásához, és ott a kereszten föláldozta magát az emberekért. Krisztus keresztje hirdeti mindazt, amit általa és Őbenne kapott a világ. „Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen.” A Golgota ennek a szeretetnek a csúcsa és diadala, Jézus halálának és föltámadásának örök emléke.
A fájdalmas olvasó ötödik titka ide vezet el bennünket, sőt napról-napra megtart bennünket Jézus nyomában, hogy „az Ő kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe vitessünk.
Jézus a kereszten nem befejezi küldetését, hanem valami újat kezd velünk és bennünk. A jobb lator bocsánatot kap, és helyet Isten országában. A kivégzést levezető pogány százados a kereszt tövében érti meg és vallja meg Krisztus igazát: „Ez valóban igaz volt!” Mária Jézus követőinek nagy családjában édesanyai feladatot kap, János pedig, és Jézus minden igaz követője Jézus nagy családjában, az Egyházban, édesanyát és testvéreket kap.
Jézus világ Megváltója, üdvözlégy élet adója.
Megfeszített Istenfia, Szent kereszted szívem hívja.
Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, Veled éljek. (SzVU 70.)
Imádkozzál értünk Istennek szent Anyja, hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire.
Bosák Nándor
nyugalmazott püspök
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
