A pszichiátriai betegekkel való kommunikáció, betegbiztonság, az empátia fejlesztése volt a címe a Budapesti Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás klinika által megszervezett továbbképzésnek, amelyen egyházmegyénk kórházlelkészségének munkatársai is részt vettek.
Az alábbiakban Berényiné dr. Felszeghy Márta, a kórházlelkészség koordinátora beszámolóját olvashatjuk:
A résztvevők az alábbi előadásokat hallgathatták meg:
Dr. Réthelyi János, a klinika igazgatója arról értekezett, hogy „Hogyan változik a pszichiátria a XXI. században?” A pszichiátria szó jelentéstartalmát vizsgálva látjuk, hogy ez egy orvosi terület, mely a mentális-lelki betegségek gyógyításával foglalkozik, egy szakma, ugyanakkor intézményrendszer és infrastruktúra is, melynek feladata a tudományos kutatás és az oktatás is. A pszichiátria egy találkozási pont, ahol összeér a klinikai orvostudomány, a neurobiológia, a társadalomtudományok és a szociális gondoskodás területe.
Az előadók sorában Kronstein Krisztina következett, aki „Betegbiztonság a fekvőbeteg ellátásban” címmel tartotta meg érdekfeszítő előadását. Többek között két latin mondásra hívta fel a figyelmünket: Nil nocere! szó szerinti jelentése „Ne árts!”, ami egy alapvető orvosi intelem. A „primum nil nocere” kifejezés jelentése „Az első, hogy ne árts!”. Ezzel az elvvel gyakran utalnak a hippokratészi esküre, noha annak mindössze egyetlen mondata szól a nem ártás elvéről („őrizkedni fogok minden szándékos károkozástól”), olyanok mellett, mint a hatalommal való visszaélés tilalma, a titoktartás kötelezettsége.
„Salus aegroti suprema lex esto!” – „A beteg üdve legyen a legfőbb törvény!” E latin mondás ismerősen csengett, még orvosi latin jegyzeteimből emlékszem rá, és már akkor úgy gondoltam, hogy egy orvosnak ez a legfőbb feladata. Később, amikor a HOSPICE alapelvekkel és gyakorlattal megismerkedtem, megerősödött bennem ez a hozzáállás. Eszembe jutott egy film, amit szívesen ajánlok az olvasók figyelmébe: Patch Adams címmel Robin Williams készített filmet a legendás „bohóc doktorról”, akinek „elvei futótűzként terjedtek el az orvosi szakma iránt elkötelezettek között.” ( https://videa.hu/videok/film-animacio/patch-adams-egyben-film-magyarul-YEFSqLWnAlER6UWI )
Az előadó beszámolt a Semmelweis Egyetemen alkalmazott JÓGYAKORLAT modellről, melynek jellemzője, hogy hatékony, hatásos, megismételhető és költséghatékony.
Dr. Ács Andrea „Az ápoló-beteg interakciókban megjelenő változások és az empátia jelentősége napjaink ápolási eseményeinek tükrében” címmel tartotta meg előadását.
Szó volt az ápolás eredetéről, arról, hogy hogyan lettek a nővérekből ápolók – hiszen 1906-ig évszázadokon át csak egyházi intézmények láttak el ápolási feladatokat. A világi ápolók tanult rendje először Németországban jelent meg, itt kötötték először vizsgához, hogy valaki elláthassa ezt a feladatot.
Maga a szó, diakonissza, nővér jelentéstartalma: ápoló. Az ápolás során alkalmazandó hagyományos keresztény értékek: szeretet, irgalom, önzetlenség, önfeláldozás, szolidaritás, elfogadás, együttérzés, odafigyelés.
„Az ápolónő munkája háromszoros érdeklődést kíván: szellemi érdeklődést az eset iránt, szívbeli érdeklődést a beteg ember iránt, szakmai érdeklődést a gyakorlati munka technikája iránt” – idézte az előadó Florence Nightingale-t, ( https://www.ujakropolisz.hu/cikk/florence-nightingale-lampas-holgy ) aki angol ápolónő és statisztikus, a modern nővérképzés, valamint a betegellátás reformjának elindítója. Ő alkalmazott először statisztikai megközelítést a betegápolás hatékonyságának elemzésére, így a bizonyítékokon alapuló orvoslás egyik úttörőjének tekinthető.
Az előadásban volt még szó fogalmakról, alapértékekről, empátiáról, együttérző ápolásról, a társszakmákkal való együttműködésről – ennél a témánál beteglátogatóként megszólítva éreztük magunkat.
Az ebédszünetet követően még két előadásra került sor. Dr. Hermán Levente „A pszichiátriai betegekkel való kommunikáció” sajátosságaira hívta fel a hallgatóság figyelmét, míg Dr. Dósa Ágnestől „Hibák, tévedések, jogi kockázatok a betegellátásban” címmel számos érdekes, megfontolandó, tanulságos esetről hallottunk.
Az előadásokat összegezve azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a betegellátás minősége a szaktudáson kívül nagyon nagymértékben függ az ápoló, az orvos személyiségétől, hozzáállásától, kommunikációjától, empátiás készségétől. A személyes beszélgetésekben megerősítést kaphattunk arról, hogy beteglátogatóként a betegágyak mellett fontos küldetésünk van, kiegészíthetjük, néha talán pótolhatjuk is az ápoló-gyógyító kollégák tevékenységét, mindazt, amit idő hiányában ők nem tudnak megadni a betegeknek, s amire igen nagy igény mutatkozik a betegek részéről.
A legnagyobb ajándék, amit bárkinek is adhatsz, az az idő. Mert ha időt szánsz valakire a saját életedből, adsz neki egy olyan darabot, amit már soha többé nem kapsz vissza!
Berényiné dr. Felszeghy Márta koordinátor – DNYEM Kórházlelkészi Szolgálat
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
