„Életutunk során is szükség van parkolókra, pihenőkre. Isten belekalkulálta őket a hozzá vezető utunkba. Lehetetlen, hogy megállás nélkül, hajszoltan rohanjunk át az életen. Szükségünk van időre és helyre, amikor fellélegezhetünk, megpihenhetünk, és egyszerre Isten közelségét és védelmét is mélyebben megtapasztalhatjuk.” (A. Gots: Parkolók és pihenők)
2022 augusztusának utolsó napjaiban lelkigyakorlaton vettek részt a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának munkatársai, melynek a nyírbátori zarándokház adott otthont.
A lelkigyakorlat vezetője – Tóth László atya, a Szolgálat papi referensének felkérésére – Babály András atya, a Nyírbátori Római Katolikus Minorita Templom plébánosa volt, aki nagy szeretettel fogadott minket, és egy esti meditáció során bemutatta a templomot.
Lelkigyakorlatunk vezérfonalát Anton Gots atya, a Magyarországi Kamilliánus Rend megszervezőjének, néhai rendfőnökének könyve, az UTUNK JELEI adta.
Életünket, mindennapjainkat átszövik a szimbólumok. Jézus is gyakran használ szimbólumokat, amikor magára utal: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6), illetve, amikor a követőiről szól: „Ti vagytok a föld sója” (Mt 5,13); „Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5,14).
Mit ígérnek ezek a szimbólumok? Mi a feladatunk? Mik lesznek a következmények? Én ki vagyok? Mit mondok magamról? – tette fel a kérdéseket András atya. A hegyre épült város példáján keresztül hívta fel a figyelmünket arra, hogy komolyan kell vennünk azt, amit Jézus gondol rólunk, és életünkkel tanúságot kell tennünk Róla.
Elmélkedéseinkben átgondoltuk kapcsolatainkat önmagunkkal, embertársainkkal, Istennel. Utunkon mindennél fontosabb a belső szabadságunk, a lelkiismeretünk. Életünk folyamán arra kell törekednünk, hogy az életünk Istennek tetsző legyen, és ehhez fontos elhinni magunkról azt, hogy értékesek vagyunk az Isten szemében.
Következő megállónk a benzinkút volt. „A benzinkutak tehát jelzések útjainkon: gondolkodásunkat és akaratunkat megszólító felkiáltójelek, melyek arra figyelmeztetnek, hogy azt a bizonyos dolgot, ami életünkben az energia forrása, komolyan vegyük.” (A. Gots) Számunkra az energiaforrás az Isten kegyelme, melyből nem kényünk-kedvünk szerint veszünk. Isten ajándékait kérni kell, nyitottság, szerénység és az elfogadásnak készsége kell részünkről, hogy megkapjuk. Isten benzinkútja az Egyház, ahol biztatást kapnak a lemaradók, reménységet a roskadozók. Jézus Krisztus értünk hozott áldozata ajándékaként járulhatunk a szentségekhez. A bűnbánat, az ima, a csend, a jócselekedetek visznek közel minket Istenhez.
A folytatásban arról elmélkedtünk, mit jelent számunkra felnőttnek lenni? Minden emberben él egy mély vágy arra, hogy létének értelme legyen, létének ura legyen, életét kezében tarthassa. A felnőtté válás útja az, amikor két lábbal a földön járva a teremtett világot Isten szándéka szerint használjuk, és megtaláljuk az egyensúlyt az alvás-étkezés+mozgás-meditáció-munka-közösség rendszerében. Mindenkinek saját útja van ugyanahhoz a célhoz, a prioritások sorrendjét az állapotbeli helyzetünk határozza meg. Fontos, hogy lelki egészségünk megőrzése érdekében figyeljünk mindezekre.
Hitünk három lépése így épül egymásra: elfogadni az adott helyzetet, megköszönni Istennek az adott helyzetet, kérni Istent, hogy az adott helyzetben dicsőüljön meg, nyilvánítsa ki mindenhatóságát és igazságosságát. Az értelem, az érzelem és az akarat hármas egysége kell, hogy meghatározza életünk mindennapjait, benne az Istenkapcsolatunkat is.
Az utolsó blokkban a zsákutcákról, konfliktuskezelésről, stresszhelyzetekről, ill. az erőforrásokról, újrakezdés lehetőségeiről elmélkedtünk. „Nincs olyan hiba, amelyik a keresztény ember számára nem válhatna áldássá. Egyedül Isten a tudója, hogy miért volt szükségünk az utazásunk során erre a zsákutcára.” (A. Gots)
Ottlétünk minden napján közösen mondtuk a zsolozsmát, és szentmisén vettünk részt. Különös hangulata volt annak, hogy ki se kellett tegyük a lábunkat a zarándokházból, hisz egy összekötő folyosón át rögtön a templomba jutottunk. Az estéket közös társasjáték tette élvezetessé, szintén a szimbólumok jegyében.
Nagyon tetszett mindannyiónknak a „HANGOLÓ”, András atya kártyajátéka, érdekes, elgondolkodtató kérdésekkel, sok nevetéssel, hasznos felismerésekkel. A kártyajáték újra elérhető, megvásárolható, szeretettel ajánljuk kisközösségek, hittancsoportok figyelmébe.
András atya két filmet ajánlott számunkra: Leckék az életről, ill. az Ezer szó című filmeket, mindkettő nagyon szép, tanulságos élményt adó alkotás.
Szombaton meglátogatott minket Tóth Laci atya, akivel a Szolgálat következő időszakra felmerülő feladatait tekintettük át.
A „tankokat feltöltve”, megújult lélekkel tértünk haza lelkigyakorlatunkról. Köszönet illeti Dórikát, Verát és Robit, akik gondoskodó jelenlétükkel, szolgálatukkal tették szebbé Nyírbátorban töltött napjainkat.
Köszönjük András atyának a kedves fogadtatást, a mély, építő gondolatokat, az imádságos jelenlétet!
„Uram, add, hogy elégedett legyek
Azokkal a javakkal,
Melyeket Te ajándékoztál nekem.
Add, hogy tisztán lássam, hogy
Hány mellettem haladó embernek
Nehezebb az útja,
Kevesebb a segítsége.
Engedd meg, hogy tisztán lássam,
Hogy mindaz, amit adtál,
Jóságod tiszta ajándéka,
Amit nem érdemeltem meg,
Amit úgy kell tekintenem,
Mint egyfajta szociális juttatást.
Uram,
Mi itt valamennyien vándorok vagyunk
Az örökkévalóság felé.
Nem akarom, hogy bárki mellettem
Miattam ne jusson el vándorútja céljához,
Hozzád.
Nem akarok soha, senki életében
Akadály lenni.
Uram,
Szeretnék sokakat elvinni Tehozzád.” (A.Gots)
Berényiné dr. Felszeghy Márta koordinátor – DNYEM Kórházlelkészi Szolgálat
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
