„Szeretném, ha az emberek jobban bekapcsolódnának az éneklésbe, és hagynák, hogy az életüket átjárja a zenén keresztül is Isten igéje.” – Dobos Mihály, a debreceni Szent Anna-székesegyház kántor-karnagya 45 éves kántori szolgálatát, ezen belül 30 éves debreceni szolgálatát ünnepli ebben az évben. Ebből az alkalomból a Szent Anna egyházközség és az ünnepelt egyházzenész augusztus 22-én, az este 6 órakor kezdődő hálaadó szentmisében mond köszönetet a Jóistennek az elmúlt évtizedekért, majd a szakma nagyjai: dr. Szilágyi Gyula és Sárosi Dániel orgonaművészek adnak koncertet a templomban a tiszteletére este 7 órától. A szentmisét dr. Krakomperger Zoltán helynök, plébános mutatja be.
Dobos Mihály gyermekként a papi hivatás útjára indult el, de zenei tehetségének köszönhetően élete a kántori szolgálatban teljesedett ki. A kolozsvári születésű hat gyermekes édesapa, egyházzenész gazdag életútját fémjelzi a Magyar Graduale című magyar nyelvű liturgikus énekgyűjtemény létrehozása, a Szent Anna-székesegyház Szent László Kórusának a megalapítása, az Egyházmegyei Kántorképző 19 éven át tartó vezetése, a templom mesterorgonájának gondozása, a fejlesztések, bővítés előkészítése és még számtalan más eredmény. Az alábbiakban, Dobos Mihállyal beszélgetünk.
– 1991-ben telepedtünk át a családommal Kolozsvárról Sümegre, ahol egy évig voltam a plébániatemplom kántora. Itt olvastam a hirdetést az Új Ember katolikus hetilapban, miszerint a debreceni Szent Anna-templomba kántort keresnek. Jelentkeztem. A meghallgatáson egyszerű dolgom volt, mert csak kísérnem és énekelnem kellett néhány népéneket. A felvételi végén, kérésemre, eljátszhattam egy Bach művet is. Orosz Lőrinc plébános elfogadta a jelentkezésemet. Éppen a házasságunk 10. évfordulójának napján érkeztünk Debrecenbe a feleségemmel és két lányunkkal, és beköltöztünk a sekrestyési lakásba, majd egy év után a Varga utcai szolgálati ingatlanba.
– Mi várt rád Debrecenben?
– Egy igen rossz állapotban lévő, 80 éves Rieger orgona. A felvételkor még nem tudtam, hogy új orgonát kap a templom, és azt sem, hogy a Szent Anna-templom 1993-tól az újonnan megalapított Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye székesegyháza lesz. Ezek a tervek nagyon nagy reményekkel töltöttek el.
– Orosz Lőrinc plébánost egy évvel korábban helyezték a plébániára éppen az orgona helyzete megoldása végett.
– A régi, kétmanuálos, 28 regiszteres orgona nem képviselt értéket, tudniillik a múlt század elején inkább tucat hangszereket készítettek, amelyek csak a liturgia kísérésére voltak alkalmasak, de orgonahangversenyekre már nem. Egy mesterhangszer intenzívebbé teszi a liturgián való közreműködést, és lehetőséget biztosít hangversenyek megtartására is. A Rieger orgona 1993. június 15-én, Bosák Nándor püspök atya püspökké szentelésének ünnepén szólalt meg utoljára. A jelenlegi Aquincum orgonát még abban az évben, augusztusban elkezdték építeni a székesegyházban, amelyet Nándor püspök atya decemberben szentelt fel.
– Milyen változást jelentett az új orgona a székesegyháznak és a városnak?
– A három manuálos, 41 regiszteres koncertorgona nemcsak a város első mesterhangszere volt, de a Tiszántúl egyik legjelentősebb hangszereként is ismertté vált. Debreceni viszonylatban ez jelentős mérföldkövet jelentett, hiszen ezt követően épültek a város orgonái: a Református Nagytemplomban, a Megtestesülés-plébániatemplomban, melyet én terveztem, a Szent István-templomban, a Debreceni Evangélikus Egyházközség templomában stb…, így Debrecen már nemcsak az orgonák városa, hanem az orgonák metropolisza lett.
– A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megalapítása után a Szent Anna-templom székesegyházi rangra emelése a kántori szolgálatban is nagy előrelépést jelentett, magas színvonalú szakmaiságot igényelve. Felkészült voltál?
– A feladat folyamatos fejlődésre sarkalt. Ezért kezdtem el magam képezni. Először Budapesten szereztem meg az egyházkarnagyi oklevelem, majd ezt követően a Debreceni Egyetemen egyházzenét tanultam. Közben a debreceni Szent József Gimnázium ének-zene tanára is lettem, ezért ének-zene tanári oklevelet is szereztem Egerben.
Lőrinc atya a szakmaiság mellett másik feltételt is szabott, megkért, hogy hozzak létre egy kórust. Igyekeztem erre a feladatra zenéhez értő embereket meghívni, az egyre magasabb színvonal elérése érdekében. Ebben Zsengellér Tibor, a debreceni Kodály Kórus akkori művészeti titkára nyújtott segítséget, mivel neki volt rálátása a debreceni zenei életre. Kutatásaim révén napvilágra került, hogy a Szent Anna-templomnak volt már egy kiemelt jelentőségű kórusa, a Szent László Kórus. Legutolsó vezetőjük Mándoki Ernő piarista hittanár volt. A kórus 1899-es évszámmal ellátott zászlója megtekinthető a székesegyház Őseink hite című állandó kiállításán. Örömünkre szolgált, hogy jogelődünknek tekinthetjük ezt a kórust, így megtartottuk a Szent László Kórus nevet.
– A Szent László Kórus nemzetközi sikerekkel is öregbítette az egyházmegyei közösségünk hírnevét.
– Az első jelentős siker egy norvégiai fellépés volt, amely során a kórusunk a norvég király előtt is énekelt. Ez nagy lendületet adott a kórusnak.
2002-ben Franciaországban, az amiens-i székesegyház rendezte meg a székesegyházi kórusok versenyét, amelyre mi is pályáztunk. Az azon való részvétel is igazi megmérettetés volt, csak négy székesegyházi kórus ment át a szűrön. Erre készülve 2001-ben megjelent az első CD-lemez felvételünk. Nemcsak, hogy sikeres volt a jelentkezésünk, hanem megnyertük a versenyt. A város különdíját is elhoztuk.
Itthon is igyekeztünk a liturgiát éneklésünkkel gazdagabbá, szebbé tenni. Így sok, főleg bécsi klasszikusok miséjét énekeltünk a szentmiséken orgonakísérettel. Ezen túl számos zenés áhítatot is tartottunk. Olyan műveket adtunk elő, mint például Mozart Koronázási miséje, Haydn Nelson miséje, Schubert G-dúr mise, Mozart Requiemje stb.
A kórustagok létszáma a pandémia miatt mára már lecsökkent, jelenleg újjászervezésének a küszöbén állunk.
– A kóruséleten túl havonta vehetünk részt orgonaáhítaton a székesegyházban.
– Az orgonairodalom több mint 90 %-a egyházi mű, és azokat, amelyeket a liturgiába nem tudunk beilleszteni, zenés orgonaáhítaton hallhatjuk havonta egy-egy alkalommal. Magyarország orgonaművészei vendégeskednek nálunk, és adnak közel egy órás műsort minden hónap harmadik vasárnapján. Több mint 300 óra koncerten vagyunk már túl 1993 óta. Magyarország ma ünnepelt orgonistái mind megfordultak itt, de külföldi orgonaművészek fellépésére is volt példa.
– Milyen állapotban van az orgona?
– Minden évben szakemberek tartják karban a hangszert. Ezen túl minden hónapban a nyelvsípokat a koncertek előtt felhangolom. Az orgona 2006-ban esett át először egy nagy karbantartáson. Ekkor született meg bennem a bővítés terve. Krakomperger Zoltán plébános atyával egyeztetve az elmúlt években támogatókat kerestünk e nemes cél érdekében. Az Országos Filharmónia keretén belül elindult pályázati lehetőségnek köszönhetően két alkalommal is kaptunk támogatást. Emellett a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye, a hívek adománya és a jótékonysági hangversenyek tették lehetővé terveink megvalósítását. Kellő szakmai előkészítés után, beépítésre került az orgonisták álma, a spanyol trombita, valamint egy oboaregiszter. Ezen túl az egész elektronika kicserélésére is sor került. E bővítést felügyeletem alatt az Apertum Kft szakemberei valósították meg. Most már az orgonisták a székesegyház Aquincum-orgonájáról, mint a térség legjobb hangszeréről beszélnek.
– Egyedülállósága köszönhető a templom kiváló akusztikájának is. Az egyházzenészek legutóbbi találkozóján az orgona bemutatásakor hangzott el, hogy itt az orgona hangja megfürdik a templom akusztikájában.
– Ha egy templomnak nem jó az akusztikája, akkor nem tud kiteljesedni a hangszer. A kettő együtt adja a mesteri hangzást. A Szent Anna-székesegyháznak kb. 3 másodperces akusztikája van. Ez pontosan elég ahhoz, hogy ez a gyönyörű hangszer minden ékességét érvényesíthesse.
– Mi volt az, ami 45 év kántori szolgálatodban központi helyet foglal el?
– Tulajdonképpen az én kántori hitvallásom Szent X. Pius pápa egyik üzenete: Ne a szentmisén imádkozzatok, hanem a szentmisét imádkozzátok!
A II. Vatikáni Zsinat után a hivatalos latin gregorián énekeket Magyarországon ideiglenesen népénekekkel helyettesítették.
A ‘70-es években kezdődött el a liturgikus énekek anyanyelven való megteremtése. Ez volt a Kis Magyar Usualis. 1985-ben az Éneklő Egyházban már több liturgikus éneket találtunk, de még mindig nem volt teljes a repertoár. Ez egy kicsit zavaró volt, mert számomra a hétköznapi liturgia és az ünnepi alkalmak ugyan olyan fontosok, a liturgikus énekeknek ugyanúgy kell helyet biztosítani a liturgiában.
Szükség van az alázatra. Ne én akarjam a liturgiát a saját ízlésem szerint alakítani, hanem hagyjam, hogy a liturgia engem alakítson. Hagyjam, hogy a liturgikus szövegeken keresztül megfürödhessen a lelkem, és így eljussak a mélyebb igazsághoz, a liturgia gyümölcseihez.
Amellett lehet és kell is beépíteni népénekeket, mert a megfelelő egyensúlynak meg kell lenni, de nem szoríthatja ki a liturgikus énekeket, mivel a liturgikus ének szövegei a Szentírásból való megszentelt, sugalmazott szövegek.
– A hívek gyakran hiányolják, kérik a népénekeket, különösen ünnepek, karácsony táján.
Igen, találkoztam már ezzel a kéréssel. Például karácsony második napján. Ennek az a magyarázata, hogy az emberek tudatában ez a nap nem Szent István diakónus vértanú ünnepét jelenti. Nagyon fontos azt tudatosítanunk, hogy karácsony hete végig a szentek ünnepével van teli, és ennek megfelelő énekeket énekelünk a liturgiában. Azt is hozzá kell tenni, hogy amikor a hívekkel erről beszélgetünk, akkor megértik és elfogadják. Fontos lenne tehát a liturgiára való nevelés, tanítás, hogy az emberek értsék, pontosan mi miért történik.
– A Graduale Romanum mintájára 2006-ban kiadott Magyar Graduale című magyar nyelvű liturgikus énekgyűjtemény megjelenése is a te nevedhez fűződik.
– Ez volt talán életem legfőbb munkája. A kiadvány lefedi a teljes egyházi év liturgiáját.
A szentmise egy olyan áldott állapot, ahol a földi liturgia egyesül a mennyország liturgiájával. Az üdvözültek seregével együtt ünneplünk. Aki pedig nem gyakorolja be a földi liturgián keresztül a mennyeit, az hogy fogja magát jól érezni a mennyországban?
– Krakomperger Zoltán atya a Nagyboldogasszony ünnepén elhangzott homíliájában így fogalmazott: A Boldogságos Szűz Mária múlandó, véges földi életét begyökereztette az Istentől neki elkészített abszolút jövőbe.
– A liturgián alkalmassá tehetjük magunkat arra, hogy már itt a földön a mennyország örömét élhessük. Így örök életünk teljes, boldog lesz. Ha viszont elzárkózunk a liturgiától, nem veszünk benne aktívan részt, akkor kizárjuk magunkat a Szentháromság életéből.
„Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” (Mt 5,48). Egy zenész mindig a tökéletességre törekszik. Ezért sokat gyakorol. Egy egyházzenész ilyen módon halad a tökéletesedés útján, de minden ember a saját küldetésében, hivatásában ezen az úton jár. Ha a hívő ember olyan szándékkal érkezik a liturgiára, hogy megmerítkezzen benne, akkor ő is ezen az úton halad.
– Hogyan formálta a hitedet a zene, a liturgia?
– Az életutammal párhuzamosan fejlődött a hitem. Édesanyám egyedül nevelt, majd a nevelőapai nagymamám – aki a maga végtelen egyszerűségében roppant vallásos volt –, már 5-6 évesen vitt magával adventben a hajnali szentmisékre. Ez a kép megmaradt bennem. Gyermek és ifjúkorom temploma a kolozsvári Szent Mihály-templom volt, orgonája mindig elkápráztatott. Gyakran felmentem a karzatra, és kértem a kántori szolgálatot végző szerzetesnővért, hogy tanítson meg játszani a hangszeren. Meg kellett volna tanulnom kottát olvasni, de az nekem akkor még nehezen ment, ezért azt javasolta, hogy inkább ministráljak, és ne az orgonával foglalkozzak. Czirják Árpád, akkori káplán atya azzal a feltétellel engedett az oltár körüli szolgálatra, hogy ha megtanulom a liturgia latin szövegét. Másnapra megtanultam, bár nem értettem a szavak jelentését. Ő olyan tűzlángú káplán volt, aki felgyújtotta bennem a vágyat a papi hivatás iránt. Így kerültem az általános iskolát követően Gyulafehérvárra, a római katolikus kántoriskolába, ahol megismerkedtem az egyházzenével is. A négyéves képzés úgy működött, mint egy kisszeminárium, ez volt a teológia előszobája. Erre a képzésre járt tehát az, aki kántor, vagy pap szeretett volna lenni. Én úgy mentem oda, hogy pap leszek, de mindenkinek meg kellett tanulnia egy bizonyos szinten orgonálni. A kelleténél gyorsabban haladtam a zenélés területén, és azon vettem észre magam, hogy az egyházzene jobban vonz, mint a papi pálya. Életemben voltak olyan papok, akik nagy hatást gyakoroltak a hitem fejlődésére: Czirják Árpád, vagy Gyulafehérváron Pálfi Géza. a vértanú pap, majd később Ferencz Ervin atya.
Az utam mégsem vezetett egyenesen sem a papi, sem a kántori szolgálat felé. A képzés után nem szerettem volna a családom terhére lenni, ezért amikor visszatértem Kolozsvárra, jelentkeztem esztergályos munkára egy gyárba. Míg vártam a papírjaimat, megkeresett FerenczErvin atya, mert karácsonyra kántor nélkül maradt, a kántora megbetegedett és kérte, hogy helyettesítsem. Ez történt 45 évvel ezelőtt, még alig múltam 17 éves.
Magyarországon Barsi Balázs atyának a liturgiáról szóló könyvei meghatározóak voltak számomra. Emellett XVI. Benedek pápa tanítása a liturgiáról mély nyomot hagyott a lelkemben. Zenei élményeimen keresztül is mélyült hitem.
Bach muzsikája sokszor arra döbbentett rá, hogy milyen tudatlan vagyok. Megismerkedtem zenei és mély teológiai tudásának keresztmetszetével, ez teljesen lenyűgözött. Számomra ő a mindenkori legjobb egyházzenész, aki művészetét Isten szolgálatába állította. Ez példaként áll előttem.
A hit nagymesterei mellett meg szeretném említeni a zene nagymestereit, köztük: Tardi László, Koloss István, Béres György, Karasszon Dezső, Kovács Szilárd Ferenc és Jakab Hedvig tanáraimat, akik fontos szerepet töltöttek be szakmaiságom fejlődésében, ezért is hálát adok.
– Ha teljesülhetne egy kívánságod a szakmaiságot illetően, mi lenne az?
– Szeretném, ha az emberek jobban bekapcsolódnának az éneklésbe, és hagynák, hogy az életüket átjárja a zenén keresztül is Isten igéje.
Szakmai életút:
1994-1999 – OMCE (Országos Magyar Cecília Egyesület), Felsőfokú egyházkarnagyi képzés
2000-2004 – Debreceni Zeneművészeti Főiskola, egyházzenei képzés (BA)
2008-2010 – Eger, Eszterházy Főiskola, ének-zene tanári szak
2011-2013 – Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kara, egyházzenei képzés (MA)
Kovács Ágnes – Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
