Egyházzenészek érkeztek hálaadó szentmisére, templomlátogatásra és kötetlen szakmai beszélgetésre augusztus 11-én a debreceni Szent Anna-székesegyházba. A hálaadó szentmisét dr. Krakomperger Zoltán helynök, plébános mutatta be, ezt követően a résztvevők ellátogattak a debreceni Református Kistemplomba (Csonka-templom), hogy megtekintsék a templom közelmúltban újjáépített orgonáját, majd kipróbálták a székesegyház Aquincum-orgonáját. A találkozó kerti partin eltöltött – túlnyomórészt szakmai kérdéseket is megvitató – kötetlen beszélgetéssel zárult.
Az egyházzenészeket Dobos Mihály, a székesegyház kántor-karnagya fogadta. A találkozón részt vevő szakemberek 1999-ben végezték el a budapesti OMCE (Országos Magyar Cecília Egyesület) két éves egyházkarnagyi képzését, ezt megelőzően pedig a három évig tartó kántor továbbképzést. Az egyházkarnagyi csoport minden évben más-más egyházmegyében szervezi meg találkozóját, amelyen vezető tanáruk Tardy László, Liszt Ferenc-díjas kántor-karnagy, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Zeneművészeti Tagozatának rendes tagja is részt vesz.
Dobos Mihály elmondta, hogy a kétéves egyházkarnagyi képzés egy felsőfokú képzés szintjének felelt meg. Abban az időben a kántoroknak, egyházzenészeknek nem volt más lehetőségük. Közülük sokan, a szakmaiságukat fejlesztve továbbképezték magukat, énekzenét, szolfézst tanultak, orgonaművészi diplomát szereztek. A debreceni egyházzenész a képzés kiváló tanárairól, kimagasló egyéniségeiről is szólt: többek között Kolos Istvánról, a Szent István Bazilika akkori orgonaművészéről, zeneszerzőről és a híres gregorián tudósról, Béres György egyházzenészről, aki a Gregorián Társaság alelnöke, a Kultúra Lovagja.
Az évente megrendezett találkozó szakmaiságban is gazdagítja a résztvevőket, akik hasznos kezdeményezésekről, a továbbfejlődés lehetőségéről is megosztják tapasztalataikat. Debrecenben többek között elhangzott, hogy abban az egyházmegyében, ahol van zeneigazgató, nagyobb a rálátás az egyházközségek kántorainak szolgálatára. Ez a fajta ellenőrzés segítségnyújtás céljából figyelemmel kíséri az egyéni terveket, az orgonák állapotát, az egyházközség zenei ellátottságát, van-e kórusa az egyházközségnek, milyen népénekeket, liturgikus énekeket tanulnak, milyen élet folyik egy-egy plébánián az egyházzene terén.
A Gyulafehérvári Főegyházmegyében minden évben három napos lelkigyakorlatot tartanak a kántorok részére, amely össze van kötve továbbképzéssel, és gyónási lehetőséggel is. Gyakori eset, hogy a kántorok nem szívesen végzik el a szentgyónásukat a plébános munkatársuknál, a saját egyházközségükben. Kisebb település esetében ez nehézséget jelenthet. A háromnapos éves lelkigyakorlaton nagyon sokan részesülnek a gyónás szentségében, így megtapasztalták ennek áldásos hatását is.
A témához kapcsolódóan kérdeztük Dobos Mihályt az egyházmegye kántorellátottságról, a szakmai szinvonalról. A szakember elmondta, hogy az egyházkarnagyi képzés után ő is arra törekedett, hogy a megszerzett tudását átadja, így fontosnak tartotta, hogy a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye kántorainak is végzettséget adó kántortanfolyamot szervezzen. A 2000-2019-ig tartó négyéves képzéseken a kántorok kéthetente, szombatonként találkoztak, követve az egyházkarnagyi képzés periodicitását. Ez alatt az idő alatt több mint harmincan végezték el a tanfolyamot egyházmegyénkben. Később 1-2 alkalommal szerveztek éves egyházmegyei kántortalálkozókat, de a kezdeményezésnek nem lett folytatása.
A debreceni egyházzenész példaértékűnek tartja a találkozón elhangzott Gyulafehérvári Főegyházmegye három napos kántor-lelkigyakorlat kezdeményezését, valamint az egyházmegyei zeneigazgatói feladatkört, amelyek emelik az egyházmegye egyházzenei színvonalát. Hozzátette, a találkozások inspirálnák azon kántorokat is, akik nem főállásban végzik szolgálatukat, tapasztalatot cserélnének, és egymás segítségére is lehetnének ötletekben, újabb kezdeményezésekben.
Kovács Ágnes – Örömhír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
