Fra Marinko Sakota, Medjugorje plébánosa, a Mladifest – 2022 ifjúsági találkozó házigazdája, egy hetes lelkigyakorlatot tartott egy magyar közösségnek június utolsó hetében Medjugorjéban, a plébánia lelkigyakorlatos házában. A lelkigyakorlatot szervezte és az ott elhangzottakat magyar nyelvre fordította: Sarnyai Andrea. Aldo Cavalli érsek, a medjugorjei plébánia különleges apostoli vizitátora is meglátogatta a magyar zarándokokat, és különleges TANÍTÁSÁVAL gazdagította őket.
A böjt, az egész napos ima, szentségimádás, szentmisék, elmélkedések és teljes szilencium egy valódi, meghitt párbeszédet ajándékozott Istennel és önmagunkkal.
Marinko atya a lelkigyakorlat elején mindenekelőtt a böjt jelentéséről, életünkre gyakorolt hatásáról beszélt: Amikor kenyéren és vízen böjtölök, a kenyeret iszom, és a vizet harapom. Addig eszem a kenyeret, míg az vízzé nem válik a számban. Közben nézem, figyelem, hallgatom a hangokat, zajokat, kóstolgatom a kenyér ízét, érzem a kenyeret a kezemben. Teljesen a jelenre figyelek.
Amikor böjtölök, lemondok az ételről. De miért? Az étel nem rossz dolog, a táplálékra szükség van: „Ti adjatok nekik enni” (Mk 6,37) – olvassuk a Szentírásban Jézus felszólítását. Míg az étel a testet, a böjt a lelket táplálja. Az Isten igéje táplálék a léleknek. Nem lemondok az ételről, hanem választom a kenyeret és a vizet.
A böjt érinti a testet, a lelket és az Istennel való kapcsolatomat. A Szűzanya hív bennünket, hogy szerdán és pénteken kenyérrel és vízzel, de a szívvel együtt böjtöljünk.
Mit jelent a szívvel való böjt?
Nem elég csak szimplán böjtölni, megvonni magunktól az ételt, azt szívvel kell tenni. A böjt meghívás egy belső utazásra. Ha nincs benne a szív, az nem tetszik Istennek.
A Szűzanya egyik medjugorjei üzenetében azt mondta, hogy gyakran csak szokásból böjtölünk, és ez megmarad a külsőségek szintjén. Nem az a lényeg, hogy eszek-e húst a böjti napon, vagy sem.
A Szűzanya azt kéri, hogy szívvel böjtöljünk. Ez azt jelenti, hogy az értelmünk leszáll a szívre, amelyet megnyitunk a Szentlélek számára. A böjt során a Szentlélek munkálkodik bennünk.
A tíz szűz történetében (Mt 25,1-13) olvassuk, hogy öt okos szűznek van olaja, öt balga szűznek pedig nincs. Az olaj nem más, mint a Szentlélek. Mind a tíz szűz erényes életet élt, törekedett a jóra, ötből azonban mégis hiányzott valami. A Szentlélek. A farizeusok is mindenben helyesen cselekedtek, törvénytisztelő módon éltek, de hiányzott belőlük a Szentlélek. Honnan tudjuk meg azt, hogy bennünk van-e a Szentlélek?
Akkor vagyunk eltelve Szentlélekkel, ha azt, amit teszünk, Krisztusért tesszük. Ha böjtölünk, imádkozunk, fontos, hogy azt Krisztusért tegyük. Ha önmagunkért tesszük, akkor csak az egónk fog növekedni. A cselekedeteink motivációja mindig Krisztus kell hogy legyen. Azért böjtölünk tehát, hogy megnyíljunk a Szentlélek számára.
A böjt testi dimenzióját tekintve elmondhatjuk, hogy az elfogyasztott ételek 2/3-a az orvosoké, 1/3-a pedig a testté. A táplálék legyen a gyógyszer, ne pedig fordítva. A testnek is szüksége van a tisztulásra, ebben segít a böjt. Tudni kell azt mondani, hogy elég. Ez segít bennünket abban is, hogy meglássuk a határokat az öltözködésben, a tárgyak gyűjtögetésében. Hamar a dolgok rabjaivá válunk, fölösleget termelünk, sok dologra nincs szükségünk.
A böjt megtanít arra, hogy meglássuk azt, amink van; megmutatja, hol vagyunk megkötözve; minek vagyunk a rabjai; és megmutatja a fölösleget az életünkben. Megtanít a szabadságra, az egyszerű életre, hogy megelégedjünk a kevéssel is. És mindezek oda vezetnek, hogy erősödik az Istennel való kapcsolatunk.
A medjugorjei lelkigyakorlatról szóló eddigi írások itt olvashatók: 1., 3.
Kovács Ágnes – Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
