„Mária modell számunkra, hogy mi mindannyian tudjuk őt követni, hiszen a keresztségben Isten eltörli a bűneinket, gyengeségeinket, és az Ő Lelke által mindent nekünk ad: a bölcsességet, az értelmet, a tudást, az erősséget, a jámborságot, mindent, amire szükségünk van a mindennapi életben. Ebben erősödünk Mária által.”
Több ezer ember vett részt lelkipásztoraikkal együtt a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye felemelő búcsúi ünnepén, július 31-én, Máriapócson. Az ünnepi szentmise délelőtt 11 órakor kezdődött a kegytemplom előtti tábori oltárnál, amelynek főcelebránsa és szónoka volt dr. Udvardy György veszprémi érsek, az MKPK alelnöke.
A szentmise elején Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök először is köszönetet mondott a jelenlévő Bosák Nándor nyugalmazott püspök atyának azért a kezdeményezésért, hogy az eredetileg július utolsó vasárnapján Máriapócson tartott szatmári búcsún a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye egésze is részt vegyen. Így az egyházmegye megalapítása óta hagyományként van jelen az egyházmegyei búcsú.
Ferenc püspök köszöntötte az egyházmegye papjait és hívő közösségét, a közel s távolról érkező gyalogosan, kerékpárral, éjszaka induló, két napig gyalogoló zarándokokat is, akik áldozatokat hoztak ezért az ünnepért. Jelen voltak a jövő reménységei, az egyházmegye fiataljainak közössége is, akik Németh István atya vezetésével táborban töltötték az elmúlt hetet. Ennek utolsó két napján püspök atya a tanításával, jelenlétével is erősítette ezt a közösséget. A főpásztor kíséretében a fiatalok is gyalogosan tették meg az utat – a tábor utolsó helyszínétől – Levelekről Máriapócsra, az egyházmegyei búcsúra.
Végül felkérte dr. Udvardy György veszprémi érseket, hogy mutassa be a szentmisét az egyházmegye híveiért.
„Istenben akarunk gazdagodni, úgy, ahogyan a mai evangélium (Lk 12,13-21) bennünket felszólított. Gazdagodni az Istenben, az odafönn valókat keresni. Oda akarjuk szegezni tekintetünket, ahol a feltámadott, a megdicsőült Krisztus ül, az Isten jobbján, Aki az élet ígéretével ajándékoz meg bennünket. Igenis fölemeljük a tekintetünket, mert ebben a dicsőségben látjuk a Boldogságos Szűz Máriát, aki fölvétetett a mennybe, Krisztus dicsőségének a részese, az Egyház modellje, példája és a mi égi édesanyánk. Ezért tekintünk rá és kérjük az ő segítségét, közbenjárását, oltalmát az egyházmegye minden híve számára – kezdte homíliáját dr. Udvardy György érsek atya és kifejtette, hogy az egyházmegye szent valóság, hiszen mint részegyházban jelen van a püspök a papjaival, diakónusaival, világi segítőivel, a hívek sokaságával. Az egyházmegyében megjelenik az Istentől akart tanításnak a bizonyossága, a szentségek egysége és ereje, megtaláljuk benne az igaz tanítást, a szentségek épségét, életet adó erejét és a szolgálat rendjét is.
Azért imádkozunk, hogy az egyházmegye a maga teljességében, épségében a területén lévő minden ember számára az üdvösség jó hírét tudja hirdetni, reményt kelteni és szolgálni az üdvösség útján.
Ebben akarunk tanulni, erőt meríteni, Istent dicsőíteni Mária példájára, aki modellként áll előttünk, és anyaként oltalmaz bennünket. Ha Máriára tekintünk, mint az Egyház modelljére, akkor megkérdezhetjük, milyen is az Egyház? Benne fölragyog számunkra az Egyház egész teljessége, mert Máriáról valljuk, hogy bűn nélkül való, nem érintette őt a bűnnek semmiféle foltja fogantatásától kezdve a személyes életútján keresztül Jézus Krisztus miatt. Szent Ágoston mondja Máriáról: „Az igazi méltóságát abban fedezzük fel, hogy még mielőtt test szerint méhébe fogadta volna az Isten Fiát, előtte szívébe fogadta az Isten Igéjét a Szentlélek által”.
Mária modell számunkra. Személye, élete, hivatása, mindennapi cselekedete Jézus Krisztusra irányul minden tevékenységében. Nincs semmi az ő életében, ami mást tartana fontosnak, mint az ő Krisztusát, az Isten Fiát, a Messiást, a megígért Megváltót.
Modellként tekintünk rá úgy is, hogy ő Krisztust adja a világ, az emberek számára.
Talán mások, a rokonai, a körülötte élők érdeklődtek gyermeke felől, hogyan növekszik, bölcsül. Emberi választ vártak tőle, de ő mindig az Isten válaszát adta, Krisztust mutatta fel az embereknek, még az emberi kapcsolatokban, az emberi növekedésben is.
Ő az Egyház modellje, mert mindvégig bízik az Istenben, Aki nemzedékről, nemzedékre hűséges az emberrel kötött szövetséghez, és nem von vissza, nem esik kétségbe, nem lesz olyan pillanat, amikor azt mondaná: elég volt, eddig tűrtem, eddig bírtam… Ő örök szövetséget köt az emberrel. Mária, mint Krisztushordozó, Istenszülő, mindvégig ezt a bizalmat tartja ébren az Egyházban, és készséges lélekkel tanul, hiszen az ő élete is, mint a mienk, a növekedésnek az útja volt. Kellett figyelnie az eseményekre, a mindennapi tevékenységre, benne Isten akaratára, arra, hogy Isten hogyan valósítja meg az üdvösséget és újítja meg a szövetséget az ő mindennapjai által.
Tanulékonysága abban is megmutatkozik, hogy kész volt elengedni azokat az elgondolásokat, amelyeket az ószövetségi választott nép méltán alakított ki és hordozott Istennel kapcsolatban, de azáltal, hogy Isten emberként lép az ember életébe, az tökéletesen átalakul, és új értelmet kap.
Mária modell abban is, hogy fölfedezi és érti Istennek az akaratát, az Ő művét. Ezért tudja dicsőíteni Istent, és fedezi fel Isten hatalmas kezét a kicsinyek fölemelésében, és fedezi fel az igazságban azt, amit az Isten Fia által hirdet meg az ember számára.
Mária modell abban is, hogy dicsőíti Istent a mindennapok hatalmas tetteiért, mert Ő hűséges, betölti az ígéretét, mert igazmondó.
Mindaz, amit Máriáról hallottunk, igaz ránk, megkereszteltekre, hiszen megkaptuk a Szentlelket keresztségünkben, minden tudást, ismeretet Jézus Krisztusban, minden erőt ahhoz, hogy mindennapi cselekedetünk Isten szándékának megfelelően örömteli legyen. Megkaptunk minden erőt ahhoz, hogy jó döntéseket tudjunk hozni, hogy a mindennapi élet eseményeit meg tudjuk szentelni, hogy az odafönn valókat keressük, hogy elhagyjunk magunktól mindent, ami rútság, hazugság, bűn, és Krisztus dicsőségét nézzük, mellette Máriáét, ahová meghívást kaptunk.
Úgy modell Mária, hogy mi mindannyian tudjuk őt követni, hiszen a keresztségben Isten eltörli a bűneinket, gyengeségeinket és az Ő Lelke által mindent nekünk ad: a bölcsességet, az értelmet, a tudást, az erősséget, a jámborságot, mindent, amire szükségünk van a mindennapi életben. Ebben erősödünk Mária által.
A keresztény ember léte Máriának a léte, a föltámadott lét, és úgy tekintünk a Boldogságos Szűz Máriára, mint példára. Példa abban, hogy készséges Isten akaratának a keresésében. Hányszor esünk kétségbe napjaink során, amikor életünk gyökeresen másként alakul, mint ahogyan tervezzük. Akár a társadalmi körülmények, a háború, a járványok és mindazok, amelyek ezekkel együtt járnak, amit az egészséges társadalomról gondoltunk, mintha megrendülni látszana. Mi ebben az én szerepem, a helyem? Ebben véget ér a kereszténység, meggyengül mindaz, amit Krisztusról, Máriáról, az Egyházról tudtunk? Nyilvánvalóan nem. Éppen ebben a helyzetben mutatkozik meg Máriának az erőssége, az Egyháznak a biztonsága és Krisztusnak az életet adó ereje. Mária példa ebben is, mint ahogyan nem rendült meg akkor sem, amikor az Isten másként érintette meg őt, mint ahogy ő az őseitől tanulva szerette volna. Isten mindig új, friss, fiatal. A fiatalokban az Isten frissessége, a dinamizmusa jelenik meg, amire nagy szükség van mind a társadalomban, mind az Egyházban.
Mária abban is példa, hogy állhatatos maradt az apostolok közösségében akkor is, amikor a háromnapos halál csendje uralkodott, és senki másban nem élt az isteni életnek a reménye, egyedül csak benne. Hányszor érzem magam egyedül, magányosnak, mintha mindenki elhagyott volna, vagy, amikor senki nem tudja átélni azt, amit nekem a szívemben döntésként meg kell élnem. Mária példa ebben is.
Egyedüliként hordozza az isteni élet reményét a reménytelenségben. Ez a mi feladatunk is. Akkor mutatkozik meg a reménységünk ereje, amikor a mi emberi elgondolásaink véget érnek, talán megsemmisülnek, idejét múlttá válnak, vagy talán soha nem is voltak jók, csak azt hittük. Isten reményben akar éltetni bennünket.
Úgy is tekintünk a Boldogságos Szűz Máriára, mint égi édesanyánkra, nagy szeretettel. Amikor csak rágondolunk, a nevét kiejtjük és eljövünk hozzá az egyházmegye különböző pontjáról, akkor mosoly van a szívünkben, az arcunkon, mert szeretjük égi édesanyánkat. Ő szeret bennünket, mint az édesanyánk, szeret és táplál.
Táplál bennünket a tanításával. Amikor Máriához jövünk, az Egyház tanítását mindig igaz módon értjük, a szentségek erejébe tudunk kapaszkodni, megmaradunk az Egyház közösségében, amelyről senki nem választhat le bennünket. Mennyire fontos, hogy az egyházmegye püspöke, papjai, a hívek időről-időre találkozzanak egymással, mert ez a szentségekben, a tanításban, a közös cselekvésben, a szolgálatban való egységet, az Egyházhoz tartozást jelenti. Ez a mi erőnk, ez éltet bennünket és ez a mi jövőnk is.
Az édesanya a maga bölcs szavaival tanácsokat is ad, figyelmeztet, int bennünket. Milyen jó visszagondolni szüleink mondataira, tanácsára, tanítására! Mennyire igazak ezek, és hálásak lehetünk ezért! Így figyelmeztet most bennünket Mária által is Egyházunk, amikor az éberségre hívja fel a figyelmünket. Ferenc pápa egyik apostoli buzdításából vett gondolatában is az éberségre figyelmeztet, mert az a világ, amiben vagyunk, ami körülvesz, sok jó dolgot tartalmaz, lehetőségeket tár fel előttünk, de veszélyekkel is jár.
Nem minden használ, nem minden jó, nem minden éltet, nem minden táplálék válik hasznomra, sőt megmérgez, elpusztít, tönkre tesz. Mária tanít bennünket, amikor azt mondja: mindig mérlegelj, ítéld meg, Fiam által jó-e az, amit látsz? És ugyanígy a döntésre vezet bennünket, döntenünk kell akár minden nap is, és mindig Krisztus, a dicsőség, az égi magasság mellett, nem pedig a félelmeink, a bűneink, a gyengeségeink mellett.
Égi édesanyánk figyelmeztet, hogy a jó, amit szeretnénk, amiről úgy gondoljuk, hogy megillet bennünket, ami nekünk jár, azért meg kell küzdeni, de a közösség, a társdalom jóságáért, javaiért is, és ez küzdelem. Ebben lehet sebesüléseket kapni, belefáradni, de egymást tudjuk segíteni is, bátorítani, azért, hogy ezt az isteni akaratot jól tudjuk megélni családjainkban, közösségeinkben.
Mária szavai nyomán kell megbecsülni a közösséget, ahová tartozunk, ahonnan az életet, a táplálékot, a tanítást kaptuk, ahonnan a „gyengédségnek a forradalmát” (Ferenc pápa) megtanuljuk. Becsüljük meg családunkat, Egyházunkat, mert éltet, táplál bennünket! Istenben gazdagodni akarunk, ezért jöttünk össze, az odafönn valókat akarjuk keresni, odaszegezzük tekintetünket, ahol Krisztus ül az Atya jobbján, és amely dicsőségben ott látjuk a Boldogságos Szűz Máriát, az Egyház modelljét, példáját, anyját, és vele együtt dicsőítjük Istent, mert jó itt lenni, jó az Egyházhoz tartozni, küzdeni a jóért, elhinni magunkról és egymásról, hogy a mi méltóságunk az isteni méltóság.
Adja Isten, hogy a mai zarándoklat, az ide és hazavezető út, az otthoni körülményekkel való találkozás ezt a méltóságot, dicsőséget emelje mindannyiunkban és legyünk készek küzdeni a jóért. Mária, égi édesanyánk figyel ránk, támogat bennünket! – fejezte be elmélkedését Udvardy György érsek atya.
A szentmise végén a hagyomány szerint Palánki Ferenc megyéspüspök a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye által alapított Pro communitate Christiana – A keresztény közösségért–díjjal köszönte meg az egyházmegyéért végzett áldozatos, közösség építő munkáját az idei íjazottaknak.
Kitüntetésben részesültek: Bódi Jánosné leveleki hitoktató, a helyi Karitász csoport vezetője, az egyházközség aktív tagja; Némethné Csubák Éva, a baktalórántházi egyházközség képviselő -testületének tagja, a helyi KÉSZ elnöke, újságíró; Kirilla Pál, az egyeki római katolikus köznevelési intézmény vezetője; Kemény Józsefné, a geszterédi római katolikus köznevelési intézmény óvodájának vezetője; Ostóroczky Erzsébet Ágnes nyíregyházi hitoktató, kántor.
A búcsúi szentmise végén történő díjátadáson jelen volt: Bódi Jánosné és Némethné Csubák Éva. A díjazottakról ITT olvashatunk.
A búcsúi szentmise szentségimádással és az egyházmegye felajánló imájának közös elmondásával zárult.
A szentmisén az éneket vezette: Soltész Béla kántor-karnagy (nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház és Réthy-Fercsik Szilvia énekművész.
Ezen a napon a kegytemplom mellett található Szűz Mária tiszteletére szentelt 600 éves római katolikus templomba szentségimádásra is betérhettek a hívek, valamint a reggeli órákban a máriapócsi kegytemplom szomszédságában élő, jó egészségnek örvendő, 91 éves Pásztor Károly nyugalmazott plébános mutatott be szentmisét, amelyen Károly atya Szent Annáról is megemlékezett, Szűz Mária édesanyja, Jézus nagyanyja példáját a hívek életére vonatkoztatva.
A búcsú zárómozzanataként délután 2 órakor a hívek a kegykép előtt a Loretói-litánia eléneklésével köszöntek el a Szűzanyától. A litániát vezette: Hajdú István, Nyírcsaholy plébánosa.
A búcsúi szentmisét élőben közvetítette a Szent István Rádió, amely ITT újrahallgatható.
Kovács Ágnes – Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
