„A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyűjtötték köré az egész helyőrséget. Megfosztották ruhájától, bíborszínű köntöst adtak rá. Tövisből koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak előtte, és így gúnyolták: „Üdvözlégy, zsidók királya!” Közben leköpdösték, fogták a nádat, s verték a fejét” (Mt 27,30).
Elmélkedés
A katonák, eleget tettek a parancsnak és megostorozták Jézust, rámérték az előírt 39 korbácsütést, de ez nekik nem volt elég, a „maguk örömére” gúnyt űztek Jézusból. „Királynak mondtad magadat? Mi majd gondolkodunk királynak kijáró jelvényekről és tiszteletről.” – A koronát tövisekből fonják, királyi palástként mocskos katonaköpenyt terítenek rá. Így élik ki a katonák szadista ösztöneiket, gúnyt űznek a szenvedő emberből.
A szemébe mondott gúnyos és becsmérlő szavak, a fejére tett töviskorona tövisei Jézus Szívét érik el, az emberekért égő isteni szeretetet csúfolják meg. Ez nemcsak a múlt. Jézus tövissel való megkoronázása ma is folyik a világban. A bűnök, amelyek elárasztják az életünket, az Élet ajándékaival való cinikus visszaélések, a gyűlölködés állandó jelenléte emberi közösségekben, … mind-mind Jézus Szívéig érnek.
„Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék” (Mt 27,31). Jézus tovább megy a Golgotára, ahol keresztre feszítik. Karjait kitárja, szívet megnyitja, hogy Szívébe fogadja és gyógyítsa a beteg világot. … Mi is általa és benne gyógyulunk meg.
A fényes Istenarcot vér s fájdalom fedi:
Mint küzdő szörnyű harcot, hallgatva hirdeti.
A főn, mely égi bérre, százszorta érdemesb …
Szúr vad tövis fűzére, így még dicsőbb, nemesb.
Ó Isten Egyszülötte, mindenható király,
S most győz a düh felette, csúfos halált kínál.
Nincs benne semmi épség, letört virág a test,
S mégis mily égi szépség, mit rózsa pírja fest.
Alázva, törten állok a kereszt alatt,
E könny legyen a zálog, mily hőn sirattalak.
E könny szívem tanúja, hogy már híven szeret.
Ó vedd szívedbe újra, itt adj örök helyet. (Hozsanna 61. sz. ének)
Imádkozzál értünk Istennek szent Anyja, hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire.
Bosák Nándor nyugalmazott püspök
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
