Az egyházmegyénkben szolgáló Krisztus katonái közül mintegy hatvanan döntöttek úgy, hogy a július 4-8-ig tartó napokat szolgálattevő társaik körében, ministránstáborban töltik el a debreceni Szent József katolikus köznevelési intézmény kollégiumában.
A tábort Kálmán József egyházmegyei ministránsreferens, plébános vezeti a segítőtársaival együtt: Papp Tamás fehérgyarmati plébániai kormányzó atyával, Csapó Márton egyházmegyei papnövendékkel, Bíró Istvánnal, valamint Ilosvai Benedek és Szabó Gergő fő ministránsokkal.
Kálmán József atyabeszélgetésünkkor elmondta, Krisztus katonái is szolgálnak, mint általában a katonák. A ministránsok a Királyt, Urunk Jézus Krisztust szolgálják a szentmisén, az oltárnál, az iskoláikban, otthonaikban, barátaik körében. A ministránsok a gazdag, játékokkal, nyári programokkal teli héten ismerkednek az egyházmegyénk székesegyházával, annak kincseivel, Debrecen nevezetességeivel, de a strandolásra is több nap ad alkalmat.
Zarándoklaton is jártak a héten, ellátogattak nemzeti kegyhelyünkre, Mátraverebély-Szentkútra, majd Hollókőre kirándultak, ahol többek között az Isten tenyere-kilátóról gyönyörködtek a teremtett világban.
A fiúknak a kedvelt sportjáról, a fociról sem kellett lemondani ezen a héten, erről a házigazda intézmény a műfüves pályáját kínálja fel. József atya hálás az intézménynek, az ellátást biztosító dolgozóknak – akik a tízes skálán 10 pontot érdemelnek.
Mindezen kikapcsolódást adó programok mellett a ministránsok a legfontosabb feladatukról – a küldetésről, a hivatásról és a szolgálatról sem feledkeznek meg. Nap, mint nap más nemes ügyért imádkoznak, így az Egyházért, a békéért, a betegekért, családjaikért, barátaikért is szól a fohász.
Esténként pedig szentmise koronázza meg napjaikat, amelyet más-más lelkipásztor mutat be.
Palánki Ferenc megyéspüspök atya a kedd esti szentmisén köszöntötte a tábor résztvevőit.
Kálmán József atya a ministránsok nevében háláját fejezte ki a főpásztornak, hogy az egyházmegye évről-évre lehetőséget biztosít a tábor és a találkozók megszervezéséhez. A Szentírásra utalva elmondta, az apostolok is elfáradtak, amit Jézus észrevett. Ugyanígy a püspök atya is észreveszi, hogy a ministránsoknak az egész éves szolgálatuk után jólesik a pihenés, és erre ő lehetőséget biztosít.
Majd József atya az egyházmegye főnyereményének nevezte a szolgálattevőket, és a színes gyurma történetéről beszélt, amelynek eredeti célja volt a korom összeszedése a tapétákról, majd funkcióját vesztve, beszínezték ezt az anyagot és a gyermekek játékszere lett. Ebből gazdagodott meg a gyurma feltalálója, vagyis főnyereményt jelentett életében ennek az eszköznek a megalkotása. A ministránsok is színt visznek az egyházközségek, az egyházmegye életébe, és így püspök atya megütötte velük a főnyereményt – fogalmazott a ministránsreferens atya.
Főnyeremények vagytok! – vette át a szót Ferenc püspök. Csodálatos dolog az, hogy ministránsként az oltár közelében lehettek. A pap után ti vagytok a legközelebb Jézushoz, aki nagyon szeret benneteket, eltölt kegyelmével, ajándékaival és a szeretet küldetését adja, hogy bármilyen hivatást is választotok az életben az Ő szeretetét tudjátok hirdetni.
A főpásztor nagyon érdekes kérdést tett fel a ministránsoknak, amelyre talán néhány év, vagy egy évtized múlva az oltárnál, papként fognak visszaemlékezni. Megkérdezte tőlük, van-e valaki közülük, akinek egyszer már eszébe jutott a papi hivatás választásának a gondolata. A kérdésre legalább nyolc fiú emelte fel a kezét. Püspök atya ezután a Jóisten áldását kérte az életükre, szolgálatukra.
A szentmise elmélkedését ezúttal Tót László Gábor újmisés pap tartotta. „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratásra” (Lk 10,2) – idézte László atya az elhangzott evangéliumi szakaszt, amelyet, mint mondta általában a papok számára üzenet, de Jézus segítőtársaira, tanítványaira is vonatkozik, így a ministránsokhoz is szól. Az Egyház olyan mint egy nagy család, amelynek a fője, Jézus Krisztus azt kéri, imádkozzunk, hogy az egyházban legyenek segítőtársak. A ministránsszolgálat ez a feladatkör, akik nemcsak a papnak segédkeznek az oltár körül, hanem közvetett módon magának Jézus Krisztusnak is a segítőtársai.
László atya ezután arról beszélt, hogy mint minden szolgálatnak, ennek is vannak nehézségei, amit Jézus tanítványai is megéltek: „Előfordulhat, hogy vannak olyan társatok, akik ezt a szolgálatot értelmetlennek tartják és megszólnak benneteket emiatt. Az apostolok is átélték ezt. Időt is kell áldozni erre a szolgálatra, mert a játék, szórakozás, más kedvelt tevékenység helyett a templomban kell lennetek. Ez is áldozathozatal, de azt mutatja, hogy nem sajnáljátok tőle az időt. Ez mindenképpen férfias viselkedésre vall – fogalmazott az újmisés atya, majd a szolgálat örömeiről is beszélt:
Egykori ministránsként egy jó csapathoz, nagy családba való tartozás élményét élte át. Új barátokat, embereket ismert meg, a szolgálat által erősödött a felelősségtudata, és nagy élmény volt a közösségi programokon való részvétel is.
László atya végül személyes történetét osztotta meg a fiúkkal. Fiatalként ministráns volt és most papként beszél hozzájuk. Papi hivatását a ministrálásnak köszönhette. Már kicsi gyermekként szolgált az oltárnál, majd 2010-ben Rómában részt vett a Nemzetközi Ministránstalálkozón, ahol 50-60 ezer ministráns között érezte, hogy hatalmas család tagja lehet és ott a Szent Péter téren jutott először eszébe a papi hivatás gondolata.
László atya bátorította a ministránsokat, legyenek továbbra is Jézusnak a segítőtársai, hiszen az aratnivaló sok, de a munkás kevés.
A szentmise végén a jelenlévők Tót László Gábor atya újmisés áldásában részesültek.
Az egyházmegyei ministránstábort támogatta a nyíregyházi székhelyű Keresztény Ifjúságért a Jövőért Alapítvány.
Kovács Ágnes – Örömhír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
