A Borbányai Szent László Egyházközség június 26-án templombúcsút ünnepelt. A szentmisét Timár Zoltán plébános atya celebrálta, aki a Kézdivásárhely melletti Felsőtorjáról érkezett. A szentmise elején Csordás Gábor plébános köszöntötte a vendég atyákat és a híveket, majd elmondta, hogy egyházközségünk védőszentje mellett ünnepeljük Sári András ezüstmisés atyát és Mike Ervint, akit diakónussá szenteltek. Felhívta a figyelmet a templomban lévő vándorszoborra és a Szent Janka kiállításra, amely erre az alkalomra érkezett az egyházközségünkbe.
Timár Zoltán atya azzal kezdte homíliáját, hogy nem célja bemutatni Szent László király életét, inkább három olyan tulajdonságát hozza elénk, amelyek 900 év után is példaértékűek. Elsőként utalt arra, hogy egy francia szerzetes úgy nyilatkozott Szent Lászlóról, mint az egyik legelegánsabb királyról, aki lelki finomságával kiérdemelte az „Elegantissimus Rex” jelzőt. A középkori latin nyelvben ugyanis az elegancia nem a divatot jelentette, hanem olyan belső értékeket, mint az udvariasság, finomság, előzékenység, jó modor – mely erények sajnos a mai eldurvult világunkból hiányoznak. Zoltán atya hangsúlyozta, hogy a lelki finomság nem képzettség függvénye, nem tanulni kell. Az ima által finomodik a lélek, és amint a külső eleganciához szép ruhára, a belső eleganciához imára van szükség. Feltehetjük a kérdést mindannyian, hogy vajon milyen a mi eleganciánk, imaéletünk?
Második helyen Zoltán atya az irgalmasságot és jószívűséget említette. Feljegyezték Szent Lászlóról, hogy a meggyötörtek, az elnyomottak, az árvák vigasza volt. Most is vannak közöttünk árvák és szegények, és egy közösséget az alapján lehet jellemezni, hogy hogyan viszonyul a betegeihez, szegényeihez. Észrevesszük-e testvéreink nyomorát? És ha igen, teszünk-e értük valamit? Tehernek vagy megoldandó „problémának” látjuk őket? Szent László király irgalmassága nemcsak a gyengék, hanem ellenségei felé is megnyilvánult. Amikor a kunok felett győzelmet aratott, azt mondta vitézeinek, hogy ne öljék meg őket: ha megtérnek, maradjanak életben. Gyakorolta az ellenségszeretetet, ami abban a korban kirívó volt.
Szent királyunk harmadik tulajdonsága a szigorúság volt. Szigorú törvényeket bocsátott ki, hogy megvédje országát az anarchiától. Ez a szigorúság nem zsarnokoskodást jelentett. Az egyházatyák tanítása szerint a szigorúság három esetben engedhető meg: a fejedelmeknek és elöljáróknak a bűnözők és gonosztevők ellen, a szülőknek és nevelőknek a könnyelmű gyerekek ellen, valamint a papoknak a bűnök és vétkek ellen. Sem papként, sem hívőként nem hallgathatunk, ha olyasmit látunk, ami nem igaz, nem tiszta, különben ránk is igazak lesznek a költő szavai: „vétkesek közt cinkos, aki néma”.
Szentbeszéde végén Zoltán atya így foglalta össze feladatunkat: törekedjünk a lelki eleganciára és finom lelkűségre, az irgalomra a rászorulókkal és a haragosokkal szemben, valamint az igazság melletti kiállásra – hiszen a gonosszal szemben nincs tolerancia és nincs irgalom.
A szentmise végén a Szent Janka Imakör egyik alapítója rövid tanúságtétel keretében ismertette az „Élet szobra”, vagy közismert nevén a „Meg nem született gyermek” szobra történetét és a Szent Janka életét bemutató molinókat. Ezt követően ezüstmisés áldásban részesültek az atyák és a hívek, és a lelkigyakorlatos ház udvarán megrendezett agapén folytatták a közös ünneplést.
Lukács Krisztina
Szent László Egyházközség
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
