„Aki szeret, annak nincs szüksége trükkökre, sem megjátszásra. Ahhoz, hogy igaz emberek legyünk, bátorságra van szükség.”
Az évzáró alkalmat ad mindannyiunknak, hogy a tanév alatt történt eseményeket gondolatban felidézzük, újra átéljük, osztályozzuk és levonjuk a tanulságokat. Visszaemlékezünk, megerősödünk tapasztalataink által, és előre tekintünk.
A Te Deum három szentmiséjét Nagy Csaba atya celebrálta, aki mindenkit megszólított, „szentimrés” diákokat és tanárokat, jelenlévő dolgozókat és szülőket egyaránt, a korosztályok szerinti beszédeiben.
A legkisebbeknek gyerekfigurák bábozásával egybekötve mesélt (Marci és Julcsi), és a segítségükkel személyesítette meg gondolatait.
Alig várjuk, hogy felszabaduljunk a mindennapi feladatoktól és aggodalmaktól, de ez kockázattal is együtt jár, márpedig azzal együtt, hogy a nagy melegben elpárologhat az Istennel való kapcsolatunk is. Ezért gondoltam, hogy talán adhatok pár javaslatot. Sokan mentek táborokba, vagy kirándultok a nyáron. Ha valahová megérkeztél, kipakoltad a poggyászodat, elhelyezted a ruháidat és így tovább, ezen a ponton az ember elindul az első felfedező sétára. Ebben az édes vándorlásban próbálj találni egy templomot is. A legérdekesebb látnivalók közé tartoznak a templomok is a maguk értékes történelmükkel és művészi gazdagságukkal. Marcit és Julcsit sokszor kell keresnem ezeken a helyeken, mert elbújnak valamelyik ódon gyóntatószékbe. Jó dolog az, ha szeretsz olvasni, higgyétek el, hogy még a szentek élete is lehet kellemes nyári olvasmány.
…
Soha nem az emberek dicséretét kell keresnünk, hanem őszinte párbeszédet kell kialakítani Istennel az imádságunk során, továbbá fontos, hogy megmutassuk másoknak, milyen jók vagyunk. Isten a szívünkben olvas, ő már tudja. Nincs szüksége senki csodálatára. Nem kell senki jóváhagyása. Csak Isten, és nem én. Ez a recept, mert:
Már nem én élek, hanem Krisztus él bennem (Gal 2,20). – hangzottak Csaba atya szavai.
A felső tagozatosok figyelmét felhívta arra, mennyire fontos az, hogy igaz emberré váljanak, és meg tudják különböztetni a hamisságot, és el tudják utasítani azt.
Aki szeret, annak nincs szüksége trükkökre, sem megjátszásra. Ahhoz, hogy igaz emberek legyünk bátorságra van szükség.
Különben álarcot viselünk az élet színpadán, vagy felveszünk egy olyan karaktert, aki mindig más, a mások által neki adott forgatókönyv szerint. Sokan az igaz ember álarca mögé a dicsőség keresését, a főszereplés mániájukat rejtik, miközben emögött a mások ítéletétől való függés bújik meg. A határvonal az igaz ember és a kétszínű között az emberi szívünkben húzódik meg, amit Jézus „titoknak” nevez, ahol az ember eldönti, hogy vállalja-e az igazi arcát. Az az igaz ember az Jézus szerint, aki lábujjhegyen csendben segít másoknak, hogy tiszteletben tartják mások méltóságát. Az igaz ember, akiről ma Jézus beszél, nem érdemeket termel, hanem olyan ember, aki tud kapcsolatban lenni másokkal, önmagával és Istennel. Amit ma Jézus mond, az az, hogy a kereszténység stíluskérdés. Igen, ez azoknak a stílusa, akik nem azért tesznek dolgokat, hogy lássák, vagy hogy megtapsolják őket. Ez azoknak a stílusa, akik tudják, hogy a legszebb az, ami nem magamutogatás. A megjelenés logikájától át kell lépnünk az összetartozás logikájához. Mert aki megjelenni akar, az megerősítéseket keres, aki pedig valaki részének érzi magát, az a másik javát keresi, más megerősítések nélkül.
A tanár, aki mélyen szeretve érzi magát, tudja, hogy ez a szeretet több, mint a teljes megértés vagy a szinte soha ki nem mondott köszönet azok részéről, akikért minden nap életét adja. És a te mennyei Atyád, aki titokban is lát, megjutalmaz téged. Így az elrejtőzés a szabadság helyévé válik.
A gimnazista korosztálynak is tartogatott bölcs tanácsokat a nyári szünetre iskolánk lelki vezetője, Csaba atya.
Rengeteg kép kering az interneten, hogy hogyan válhatunk sikeres emberekké, vagy hogyan legyen az életünk sikeres. A képek között van jó pár, amelyik elgondolkodtató, és amelyik rámutat a lényegre, így a küzdelem fontosságára, a különböző stratégiai lépésekre, a tervezésre, a kreativitásra.
De hogyan kövesem Jézust a nyári szünetben? Erre ad választ a mai evangéliumi szakaszunk, amit nevezhetnénk úgy is, hogy a nyári szünetben az evangélium szerint élni nem más, mint egy extrém sport. Jézus azt mondja a mai napon: Szeresd ellenségedet! Hogyan lehet így reagálni az ellenségeink reakciójára? Az erőszakmentesség nem pusztán taktikai magatartás, hanem az ember létmódja, annak a hozzáállása, aki annyira meg van győződve Isten szeretetéről és hatalmáról, hogy a gonosszal sem fél szembenézni . Az ellenség szeretete alkotja a „keresztény forradalom” magját, ez a forradalom nem a gazdasági, politikai vagy médiahatalmi stratégiákon alapul. A szeretet forradalma nem az emberi erőforrásokon nyugszik, hanem Isten ajándéka. Ez az evangélium újdonsága és extrémitása, amely hangok nélkül változtatja meg a világot. Ez a kicsik hősiessége, akik hisznek Isten szeretetében, és életük árán is terjesztik azt.
Az évzáró szentmise után az iskolában megélt örömökről, nehézségekről és a 2021/2022. tanév során keletkezett érzéseinkről, tapasztalatainkról Tormássiné Kapitány Ágotha igazgató asszony beszélt.
Egy 19. századi filozófus gondolatait idézte, mellyel utalt az elmúlt három év szokatlan nehézségekkel teli történéseire: „Az életet előrefelé éljük, de visszafelé értjük meg.” Majd így folytatta: Az idei 2021/22-es tanévet átgondolni, értékelni csak az elmúlt két és félév összefüggésében lehet.
„Másfél év világjárvány, pandémia után a 2021/22-es tanévet végig taníthattuk, tanulhattátok, hála az Úristennek – fogalmazott az igazgató asszony. Ám voltak nehéz időszakok is a betegségek miatt, de a nagy terhet mégsem ez rótta ránk. Vissza kellett szoknunk a mindennapi iskolába járáshoz, a rendszeres tanuláshoz, számonkéréshez, a tanításon kívüli programokhoz. Nem volt egyszerű folyamat sem diáknak, sem tanárnak. A pandémia rossz dolog, de jó dolog, hogy megtapasztalva egymás hiányát, rájöttünk, hogy szükségesek a személyes együttlétek, találkozások, szükségünk van barátokra, szükségünk van egymásra.
Most a tanév végén hálásan köszönöm mindannyiótoknak a helytállást, a szép tanulmányi eredményeket és versenyeredményeket, amelyekre Ti magatok, szüleitek, tanáraitok büszkék lehetnek.”
A tanévzáró hagyományai szerint igazgatónő átadta a jutalmakat és elismeréseket iskolánk tanulóinak, majd a 2021/2022. tanévet hivatalosan is bezárta. A legnagyobb tapsvihar és öröm ezeket a szavakat követte a gyerekek részéről. Kitört a várva várt szünidő!
A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye minden intézményének, dolgozóinak és nevelőtestületeinek, valamint a diákseregnek kívánunk Istentől megáldott, tartalmas és szép szünidőt, jó pihenést!
Cikk: Zagyva Klára tanárnő
Fotók: Hubai Levente tanár úr, Rubóczkiné Kiss Hajnalka tanárnő, és az általa vezetett médiaszakkör diákjai
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
