„A liturgián elhangzó szent zene és éneklés elsőrendű célja, hogy dicsőítse az Istent és az embert megszentelje. Az orgonaszóval kísért ének jele lesz annak az új éneknek, amit Istennek kell énekelnünk. Az új éneket akkor énekeljük, amikor Istennek tetszően élünk, boldog örömmel hozzá kapcsolódunk, hallgatjuk hozzánk intézett üzenetét és egymást szeretve teljesítjük az új parancsot” – hangzottak el dr. Krakomperger Zoltán helynök, plébános szavai június 6-án, a Boldogságos Szűz Máriának, az Egyház Anyjának kötelező emléknapján bemutatott ünnepi szentmisén.
Ezen alkalmon megünnepelték a Szent Anna-székesegyház felszentelésének 276. évfordulóját és a plébános megáldotta a templom felújított orgonáját.
Az alábbiakban dr. Krakomperger Zoltán helynök, plébános homíliáját olvashatjuk:
Krisztusban Kedves Testvérek!
Székesegyházunk felszentelése évfordulójának megünneplésére és a felújított orgona megáldására jöttünk össze.
E szent hajlék felszentelése megtörténtének korabeli dokumentálása ezt tartalmazza: „Az 1746. év június hónap 5. napján. Én Keresztszeghi gróf Csáky Miklós nagyváradi püspök felszenteltem ezt a templomot és ezt az oltárt Szent Anna tiszteletére, és a szent mártírok: Kelemen és Tiburtius ereklyéit ebben elhelyeztem, és minden egyes keresztény hívőnek a mai napon egy évet, valamint e felszentelés évfordulójának napján az azt meglátogatóknak negyven napot az igaz bűnbocsánatból engedélyeztem az egyházban szokott formában.” (Gróf Csáky Miklós váradi püspök)
A templomszentelés évfordulója egyike volt a legjelentősebb ünnepeknek az 1. keresztény évezredben. A katolikus keresztény hívő számára a templomszentelési ünnepek közül három különösen is fontos jelentőségű: lakóhelyünk saját plébániatemplomáé, ahol közülünk számosan megkeresztelkedtünk; a székesegyházunké, amely a mi esetünkben egyben plébániatemplomunk, és végül Szent Péter utódának, Róma püspökének, a pápának a székesegyházáé (a Lateráni Keresztelő Szent János-bazilikáé). Ebből felismerhető, hogy egyházalkotásunkat három koncentrikus körben élhetjük és valósítjuk meg: a helyi hívő közösségben, az egyházmegyében vagy részegyházban és a világegyházban.
A felszentelt templom „Isten és ember kegyelmi kapcsolatának csodálatos jelképe és színhelye” (Prefáció: Isten templomának, az Egyháznak misztériuma). A felszentelt templomban az isteni és az emberi összetevő egybefonódásában gyönyörködhetünk:
Az első az isteni összetevő, amelynek köszönhetően a templom az Úr Isten szent tulajdonává lesz a profán környezetétől történő elválasztás, a felszentelésekor használt krizma, szenteltvíz, az imádság és az eukarisztikus áldozat ünneplése által.
A második összetevő azt jelenti, hogy a templomot Isten használatba adja népének, hogy az Ő szavát itt hallgassa, részt vegyen az eukarisztikus lakomán, és tudatosíthassa: „Az ő csodálatos műve volt, hogy a Húsvét szent titka által a bűnből és a halál igájából arra a dicsőségre hívott meg minket, mely által választott nép, királyi papság, szent nemzet és a te megváltott néped lettünk. Így mindenütt hirdetjük hatalmas művedet, hogy a sötétségből csodálatos világosságodra hívtál meg minket” (Évközi prefáció, VIII.).
A felszentelt templom az Úr szent tulajdona és az Ő népének egybegyülekezési helye. Ennek a kétszeres összetevőnek egybefonódását a mai szentmise bevezető könyörgése így tárta elénk: „Add, hogy erről a helyről mindig tiszta áldozat szálljon eléd, reánk pedig a megváltás bőséges kegyelme áradjon.”
Miközben méltón megünnepeljük e templom felszentelésének 276. évfordulóját, nem feledhetjük, hogy ez a felszentelt templom jelképe az égi hazánknak, a mennyei Jeruzsálemnek, mely „anyánk és végső célunk, hol megdicsőült testvéreink kórusa mindörökké magasztal téged” (mindenszenteki prefáció).
Miközben méltón megünnepeljük e templom felszentelésének 276. évfordulóját, nem feledhetjük, hogy ez a templom jelképe az egyháznak. Közösségként mi az élő Isten temploma vagyunk. A Szentháromság itt épít minket élő templommá, ahogyan ezt a misztériumot megszólaltatta a mai szentlecke: „Őhozzá járultatok, az élő kőhöz, amelyet – bár az emberek elvetettek – Isten kiválasztott és megbecsült, és magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által” (1Pt 2,4k).
A Szentháromság általunk gyarapítja a világszerte elterjedt egyházat, Krisztus titokzatos testét. Mindnyájunkat összeköt az egyházalkotásnak az a módja, amely Isten akarata szerinti (egy és szent), eredetéhez hűséges (apostoli), a jelenkor kihívásaira választ adó, az embereket meghallgató, mindenkit meghívó és befogadó egyház (katolikus), és így hiteles földi képmása a mindenki felé odaforduló szentháromságos egy Istennek.
Ragaszkodásunkkal az egyház jegyeihez ösztönzést kapunk és megfelelő lelkületet sajátíthatunk el annak érdekében, hogy jelenkorunk kihívásaira evangéliumi módon adhassunk feleletet, és így „a nép, amelyet a Szentháromság egy Isten egyesít — az ő mérhetetlen bölcsességének „dicséretére Egyházzá váljék, mint Krisztus Teste és a Szentlélek temploma” (Évközi prefáció, VIII.).
Miközben méltón megünnepeljük e templom felszentelésének 276. évfordulóját, nem feledhetjük, ez a felszentelt templom állandó figyelmeztetés: „Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek?… Isten temploma ugyanis szent, s ti vagytok az” (1Kor 3,16k).
Nem feledhetjük, hogy „nekünk magunknak kell Isten igazi és élő templomává lennünk. Ahányszor csak e templomba jövünk, mindig törekedjünk arra, hogy olyan legyen a lelkünk, amilyennek Isten templomát látni szeretnénk.
Ha azt szeretnéd, hogy e templom fényben ragyogjon, akkor ne feledd: Isten is azt akarja, hogy a te lelkedet se borítsa a bűn sötétje. Inkább arra törekedj – mint az Úr is mondja –, hogy jó cselekedeteid fénye tündököljön benned, és hogy megdicsőüljön általad Isten, aki a mennyben lakik. Amint te belépsz e templomba, úgy akar Isten is betérni lelked templomába” (Szent Caesarius Arles-i püspök).
A történelem kihat jelenkorunkba, és a múltban olyan gyökereket találunk, amelyekhez ragaszkodva formálhatunk krisztusi jövőt. A templomalapító Csáky Imre bíboros és a templomfelszentelő Csáky Miklós lelki öröksége arra bátorít minket, hogy mindnyájan mindent tegyünk meg annak érdekében, hogy megéljük és megosszuk egymással a jeruzsálemi anyaegyház tapasztalatát: „Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban. … Dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket” (ApCsel 2,42.47).
Mindannyian felelősek vagyunk ennek a minden időkre érvényes egyháztapasztalatnak egyrészt az elsajátításáért. Ebben van segítségünkre székesegyházunk felújított orgonája, amelynek zenéje segíti az öntudatos, tevékeny és tanúságtevő bekapcsolódásunkat Isten népének liturgiájába. Az orgona „…hangja csodálatos módon tudja fokozni a liturgia ünnepélyességét, és a lelket nagy erővel emeli Istenhez és az égiekhez. A liturgián más hangszerek is használhatók, amennyiben alkalmasak vagy alkalmassá tehetők a szent használatra, megfelelnek Isten háza méltóságának és a hívők épülését valóban előmozdítják” (Sacrosanctum Concilium, VI., 120.). Az orgonának túlnyomó részt kísérnie, támogatnia kell a hívek lelkes éneklését a liturgián. Ennek nem mond ellent az a funkciója, hogy csekély részben önmagában, az éneklés kísérése nélkül is szólhat a liturgián.
Köszönetemet fejezem ki mindenkinek — a kedves híveknek, egyházmegyénk főpásztorának és a szakembereknek —, aki tevékenyen kivette részét abból a három és fél éven át tartó orgonafelújítási munkából, amelyért a mai napon hálát adhatunk Istennek a Zsolt 33,2-3 versének iránymutatásával: „Dicsőítsétek az Urat citerával, tízhúrú hárfán zengjétek fölségét! Énekeljetek új dalt az Úrnak, daloljatok neki szép öröméneket zengve!”.
Másrészt azért is felelősséget viselünk, hogy elterjesszük az egyházalkotásnak ezt a minden időkre érvényes tapasztalatát és egyben normáját. Nem ellentmondás: élni a hűséget az evangéliumhoz, az apostoli hagyományból lelket és egyházat építeni jelenkorunk ismert sajátosságai között úgy, hogy ujjunkat a korszellem pulzusán tartjuk. Ennek lesz az eredménye az a képzett hit, amelynek gyökerei épek, amely teherbíróbb az elméleti hitismeret nyújtotta biztonságnál.
Miért ne válhatnánk az ép gyökerekkel rendelkező katolikus keresztény hit elsajátításának vonzó közösségévé? Ámen.”
A szentmisét követően az érdeklődők Deák László orgonaművész orgonaavató koncertjén vettek részt.
***
Dobos Mihály, a Szent Anna-székesegyház kántor, karnagya kérdésünkre elmondta, hogy a templom Aquincum-orgonája 2020-ban bővült a Trompete real 8 és 4 lábas regiszterekkel, és akkor került sor az orgona elektronikájának korszerűsítésére. 2021 tavaszán a harmadik manuál kapott egy oboaregisztert, ezzel befejeződött az orgonabővítés első fázisa.
Idén a Trompete real 16 lábas regiszter 12 hangja került beépítésre, amelyet az orgonaszekrényben helyeztek el. Ennek költsége 4 278 249 Ft. Ezzel a bővítés befejeződött, az orgona egy gyönyörű katedrális hangzással dicsekedhet, az orgonaművészek úgy tartják számon, mint a térség legjobb hangszerét.
Az orgona folyamatos karbantartás alatt áll, ez minden évben megtörténik, 2006-ban végeztek rajta nagyobb munkálatokat, erre is szükség lesz a közeljövőben.
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
