Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök június 5-én, pünkösdkor, a Szentlélek kiáradásának ünnepén, Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban 10.30-kor bemutatott ünnepi szentmisén 39 főnek, másnap, június 6-án, hétfőn Kisvárdán, a Szent Péter és Pál-templomban 10 órakor kezdődő szentmisében 29 főnek szolgáltatja ki a bérmálás szentségét.
„Minden ember részesül az isteni ajándékban, amely nem más, mint a létezés. Az ember teste a világ anyagából van, de tudjuk, hogy az evilági létezéstől többre vagyunk hivatva, így az Istentől kapott életet a szeretetre tudjuk fordítani. Az a hivatásunk, hogy másokért éljünk, megvalósítva Isten szeretetparancsát. Ehhez segítő kegyelmet kapunk: „A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon vele” (1Kor 12,7) másoknak. Nem magunkért élünk, hanem szeretetben másokért.
Tudjuk, hogy ez nem könnyű, ehhez szükségünk van segítő erőre, amely nem más, mint a kegyelem. Amikor a feltámadt Jézus megjelenik az apostoloknak húsvét vasárnap az emeleti teremben – amely az utolsó vacsora és később a Szentlélek kiáradásának a helye –, a küldetés előtt ajándékot ad: „…rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket!” (Jn 20,22). Jézus ezután adta a küldetést: „Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad” (Jn 20,23).
A bérmálás szentségében részesülők megkapják Istentől a mások felé való nyitott szív ajándékát, hogy rátalálva hivatásukra, abban megerősödve másokért tudjanak élni, és megosszák azt a kegyelmet, amelyet Istentől kaptak.” (Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök)
***
Pünkösd a húsvét után a legrégebbi, legnagyobb keresztény ünnepünk, amelyhez kapcsolódóan az ünnep előtti és utáni időszakban, valamint pünkösdvasárnap szolgáltatják ki a bérmálás szentségét a felnőtt keresztény élet mellett elköteleződött bérmálkozók részére.
A bérmálás a felnőtt keresztény élet mellett való tudatos döntést, elköteleződést jelent. A bérmálásban a keresztények megkapják a Szentlélek szavakkal ki nem fejezhető ajándékát, amely sajátos erővel ruházza fel őket, és szentségi jegyet vés beléjük, hogy szorosabban kapcsolódjanak az Egyházhoz, és elkötelezve érezzék magukat, hogy mint Krisztus igazi tanúi, a hitet szóval és tettel terjesszék és megvédjék.
Természetesen, akiben nincs meg a személyes odaadás, aki elzárja lelkét a Szentlélek elől, abban Ő nem tud működni. S aki a bérmálás után nem törekszik a nagykorú keresztény életre, az nem is tapasztalhatja meg annak kegyelmi hatásait.
Az első bérmálás pünkösdkor volt, amikor az apostolok megkapták a Szentlelket. Ők érett felnőttek voltak ekkor. Hosszú imával és várakozással készültek pünkösdre. Lelkükben pedig ott volt a készség, hogy Krisztusért és születő Egyházáért adják életüket.
Az első századokban az Egyház olyan fiatalokat, illetve felnőtteket fogadott be teljes értékű tagként közösségébe, akik éretten felkészültek a szentségek vételére, és készek voltak életüket adni Krisztusért és egyházáért. A krisztusi közösségbe való bevezetés szertartásaihoz tehát azokat a hitjelölteket engedték, akiket az Egyház megbízottjai érettnek találtak a nagykorú keresztény életre. A három „bevezető szentségben”, a keresztségben, bérmálásban és Eucharisztiában a felnőttek egyszerre részesültek húsvét vigíliáján.
A századok múltával egyre több keresztény házaspár kérte, hogy kis gyermekeik is részt vehessenek az egyházi közösség életében, ünnepein, s mindenekelőtt, hogy részesülhessenek a keresztségben. Mivel a hitvalló keresztény családok gyermekeinek jelentős része a tapasztalatok szerint a családban magáévá tette a krisztusi életet, az Egyház megengedte a gyermekek keresztelését.
Korábban együtt szolgáltatták ki a keresztséget és a bérmálást. Ekkoriban azonban megkezdődött a két szentség szétválása a nyugati egyházban. Azt mondták: a keresztség az Egyházba, a krisztusi életbe való bevezetés szentsége, amelyet csecsemők is megkaphatnak, ha szüleik vállalják komoly vallásos nevelésüket. A bérmálás viszont a keresztény nagykorúság, a személyes döntés szentsége, amelyet csak olyan korban szabad kiszolgáltatni, amelyben valaki képes éretten dönteni Krisztus és az Egyház mellett.
Aki megkeresztelkedett, az megkapta már a kegyelmi élet “csíráját”, részesedett már Jézus, a Szentháromság életében, s így megkapta a Szentlelket is. Mi újat tud akkor adni neki a bérmálás?
A bérmálás megerősít abban, ami a keresztségben elkezdődött. A bérmálásban a megkeresztelt – most már felnőttként – maga vállalja azt, amit a keresztségben szülei vállaltak helyette: a krisztusi életet és küldetést. S odaadására válaszul a Szentlélek új módon tölti el őt és megerősíti, hogy képes legyen a nagykorú keresztény életre.
Mi tehát a bérmálás? A bérmálás egyesülés a Szentlélekkel: a keresztény nagykorúság szentsége. „Megkapjátok a Szentlélek pecsétjét” (Ef 1,13)
Pünkösd ünnepének három fontos üzenete van: a Szentlélek eljövetele, mint Krisztus megváltó tettének gyümölcse és beteljesítője; az Egyház alapítása, és az egész világra kiterjedő missziós munka kezdete. Ezek az események Urunk, Jézus Krisztus ígérete alapján történtek.
Fotó: egyekiplebania.hu
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
