Állhatatosság a közösségben, növekedés a részvételben, bátorság a küldetésben. Ezzel a címmel készült el a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye zárójelentése a szinódusi folyamatról, annak tapasztalatáról, ahogyan egymással egyházat alkotunk és arculatát formáljuk. A zárójelentést Palánki Ferenc megyéspüspök továbbítja a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának.
A zárójelentés előszavában Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök fogalmazza meg összegző gondolatait az egyházmegyei szinódusi folyamatról, amelyet az alábbiakban teljes terjedelemben közzé teszünk:
Előszó:
A 2023. évi XVI. Rendes Püspöki Szinódus a szinodalitásról kiemelt fontosságúnak minősíti a világegyházban és a részegyházakban érvényesítendő szinodális elvet. Az egyetemes egyházat vezető püspöki kollégium feje, Ferenc pápa és a kollégium valamennyi tagja egymással egységben újból elkötelezi magát a szinodális elv megvalósítása mellett.
A szinodális elv Szentlélek akarata szerinti megvalósításhoz járul hozzá az egyházmegyénkben megtartott szinódusi konzultáció. A konzultáció eredményeinek lényeges megállapításait, a felismert célokat és a megvalósításukhoz szükséges tennivalókat tartalmazza ez a szinódusi folyamat egyházmegyei szakaszáról készült zárójelentés, amelyet örömmel továbbítok a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának bedolgozásra az országos jelentésbe.
A megválaszolt papíralapú és online, egyéni és csoportos kérdőívek számából kitűnik, hogy a szinódusi konzultáción 6589 személy vett részt. Ők csak egy kis részét képviselik egyházmegyénk római katolikus híveinek. Nem tudjuk megbecsülni azon katolikus és nem katolikus, egyházunkhoz közel vagy attól távol álló személyek számát, akik — egyénileg vagy közösségben — elgondolkodtak és maguk között megvitatták a szinódusi konzultáció kérdéseit anélkül, hogy válaszaikat eljuttatták volna hozzánk. Az ilyetén meghozott döntésük hátteréről csak feltételezésekbe bocsátkozhatnánk. Ezt a körülményt szem előtt tartva világos számunkra, hogy a szinodális folyamat egyházmegyei szakaszának lezárultával tovább kell munkálkodni a három nagy cél: közösség, részvétel és küldetés hiteles megvalósításán a kívülállók számára is meghívó módon. A meghívó stílus összetevődik a párbeszédek és közös beszélgetések támogatásából, a vélemények megosztásából és a konszenzus kereséséből.
A szinódusi konzultáció hozzásegített annak újbóli belátásához, hogy a másik ember iránti megbecsülésünk kifejeződése, ha megkérdezzük, ha lehetőséget kínálunk neki saját véleményének szabad kinyilvánítására, és őszinte érdeklődéssel meg is hallgatjuk. Egymás meghallgatása a résztvevők között nyílt vitákat eredményez, amelyekben kompromisszum helyett differenciált konszenzust tudunk keresni és találni, még akkor is, ha a konzultációba bekapcsolódott résztvevők véleménye — a tíz témakörhöz kapcsolódó kérdésekről — nem mindenben egyezik meg az egyházmegye főpásztora által képviselt nézetekkel.
Egy szinodális egyház elérése és megélése érdekében meghozott eddigi erőfeszítéseink eredményeit őrizni és gyarapítani akarjuk. A szinódusi konzultáción részt vevő katolikusok és nem katolikusok óhaja, hogy a konzultáció eredményeinek ismeretében születhessenek olyan egyházkormányzati döntések, amelyek hatékonyan elősegítik, hogy egyházunk „a Szentlélek hatására szüntelenül megújuljon mindaddig, amíg a kereszt által el nem jut a fényre, mely soha nem ismer alkonyt” (LG 9). Különben tartanunk kell attól, hogy még jobban erőre kap az a vélekedés és tapasztalat, amely sokakat visszatartott a konzultáción való részvételtől, ez pedig csak erősítené az érdektelenséget egyházunk iránt, sőt esetenként az egyházon belül megélt csalódáshoz és frusztrációhoz vezethetne.
A Szentatyánk által oly annyira vágyott szinodális egyház eszményképének elterjesztéséért még sokat kell tennünk, és a hívő praxisba történő átültetéséhez sokat kell tanulnunk. Meg kell ismerkednünk még behatóbban a II. Vatikáni zsinaton megújított egyháztannal és a lelkipásztorkodás új szemléletével. Ezzel együtt a szinodális egyházalkotás kultúrája alapvetően nem idegen tőlünk, hiszen alkalmazott munkamódszer a plébániai és egyházmegyei hitéleti programok tervezésében, az ehhez szükséges döntések meghozatalában és megvalósításában. Szükségesnek tartom, hogy tudjunk növekedni egymás figyelmes meghallgatásában és az egymással folytatott két- vagy többoldalú beszélgetésekben — minden szinten. A szinódusi konzultáció tényfeltáró megállapításaiból és az egyház szolgálatával — „az Egyház Krisztusban mintegy szentsége, azaz jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberi nem egységének” (LG 1) — összhangban álló, ezért jogos elvárásokból merítettünk ösztönzést egyházmegyénk saját szinodális útjának meghatározásához és szinodális útonjárásunk folytatásához.
A szinódusi konzultáció a szinodális magatartás tudatosabb elsajátításának megkezdésére biztosított alkalmat, és közelebb vitt minket a szinodális folyamat célkitűzéseihez: inspirálni a velünk közös úton járó felebarátainkat, álmodni a részvételi egyházról, amelynek formálására mindnyájan meghívottak vagyunk, erősíteni az élő reményt az emberekben, növekedni az Istenbe vetett bizalomban, hidakat építeni, az emberek szívéhez szólni, hogy elszántan járjunk együtt azon az úton, amely az élet útja (vö. Zsolt 16,11).
Arra ösztönzöm az egyházunk mellett igen elkötelezett vagy szelektíven elkötelezett híveket és az önmagukat alkalmi odatartozóknak érzőket, hogy ismerjék meg a szinódusi folyamat egyházmegyei szakaszáról készült záródokumentumot és fedezzék fel korszakos jelentőségét. Ez a megismerés és felfedezés jelenti a kezdetét annak, hogy a megtartott szinódusi konzultáció eredményeit tettekre váltsuk. Szenteljenek időt arra, hogy egyedül, családilag, vagy hitéleti csoportokban olvassák ezt a dokumentumot, vitassák meg, érvényesítsék mint az egyházalkotás bizonyos területein nem egészen helyes gyakorlatának kritikus kiigazítását, de mindenekelőtt merítsenek belőle ihletet, hogy megéljék és megosszák egymással a jeruzsálemi anyaegyház tapasztalatát: „Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban. … Dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket” (ApCsel 2,42.47). Mindannyian felelősek vagyunk ennek a minden időkre érvényes egyháztapasztalatnak az elterjesztéséért.
Ennek érdekében mint a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye főpásztora azokkal a világi Krisztus-hívőkkel együtt, akik szívükön viselik egyházunk közösségi életének elmélyítését, az egyház életétől távolságtartó, de megkeresztelt testvéreimet meghívom közösségre, részvételre és küldetésünk teljesítésére velünk együtt.
Fedezzük fel és éljük meg közösen azt, hogy az egyház közössége „az Isten hajléka az emberek között! Ő velük fog lakni és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük” (Jel 21,3).
Engedjünk szabad teret a Szentlélek karizmaosztó tevékenységének közöttünk, és újból tudatosítsuk: „a lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Sokfélék a jelek is, de Isten, aki mindenben mindent véghezvisz, ugyanaz. A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon vele” (1Kor 12,4-7).
Szóval és tettel tanúsítsuk együtt: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára” (1Pét 2,9).
Egyházmegyénk közösségében a szinodális úton járásunkat a jelenben és a jövőben inspirálja Jézus Krisztus evangéliumának ereje és öröme, amelyből életet merítve alkotjuk az Ő egyházát, és amelyet megannyi meghívó módon tanúsíthatunk hitelesen.
Debrecen, 2022. április 29.
Palánki Ferenc
debrecen-nyíregyházi megyéspüspök
Az előszó után dr. Krakomperger Zoltán általános helynök, az egyházmegyei szinódusi munkacsoport vezetője összegezte a konzultáció lényeges megállapításait, a folyamat során felismert célokat és annak megvalósításához szükséges tennivalókat a szinódusi folyamatban központilag meghatározott tíz témakörben: társak az úton, meghallgatás, megnyilatkozás, ünneplés, a közös küldetésünkért való felelősség megosztása, párbeszéd az egyházban és a társadalomban, ökumenizmus, tekintély és részvétel, megkülönböztetés és döntés, önmagunk formálása a szinodalitásban.
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
