Pócspetri egyházközség május 8-án Vianney Szent János születésnapján templombúcsút ünnepelt. A szentmisét Nagy Csaba atya egyházmegyei családreferens, plébániai kormányzó celebrálta, a meghívott atyákkal együtt.
Csaba atya homíliáját személyes élményével kezdte. Egyik biciklitúrája alkalmával egy templomba betérve a következő idézetet találta a faliújságon: „A kereszt szeretet nélkül túl nehéz, a szeretet kereszt nélkül üres.” Feltette a kérdést, hogy vajon szeretettel cipeljük-e a keresztünket? Majd így folytatta: „A kereszt, bármi legyen is, szenvedés és fájdalom mindenki számára. Ez nem ékszer vagy dísz. Nehézségét nem lehet elbagatellizáló szavakkal lekicsinyelni. Minden családban és minden ember életében vannak súlyos keresztek. De ez egyben ígéret is, hogy nem leszünk egyedül a kereszthordozásunkban… Megígéri, hogy a keresztünk nem haszontalan, ha szeretettel hordozzuk. Vagyis a kereszthordozás azt jelenti, hogy életre keltjük a szeretetet, addig a pontig, amíg újra keresztre feszítik. Jézus meghalt értünk a kereszten, hogy megtanítson szeretni, megbocsátani.
Annyi feszület van az életünkben. Ott vannak a háborúk feszületei, mint amilyeneket manapság tapasztalunk: milyen sokan tűnnek el csendben és halnak meg értelmetlenül. Ott vannak a társadalom keresztjei, amelyek a leggyengébbeket érintik. Ferenc pápa figyelmességre és éberségre szólít fel ezzel az eldobható kultúrával szemben. Hány ember küzd, hogy előmozdítsa a gyermekhez való jogot, mintha egy másik személy birtoklási jogát lehetne birtokolni, ami a gyermekeket ajándékból joggá változtatja… Hány gyereket feszített keresztre szüleik önzése… Hány idős embert feszítettek keresztre gyermekeik! A szegényeket minden alkalommal keresztre feszítjük, amikor megfeledkezünk a szolidaritás kötelezettségéről!
Az élet keresztjei életformák. Ezek a betegségek fájdalma, a szeretteink halálának szenvedése, a barátok árulása miatti csalódás. Csak az tudja, hogy mennyit nyom a szeretet nélkül a kereszt, aki azt átéli és megéli! De a szeretettel megélt és elviselt kereszt különbözik a tiltakozással megélt és elviselt feszülettől. A feltámadás reményével szembesült halál más, mint a semmitől való félelem.
Vagyis nekünk nem kötelező a kereszthordozás, hanem küldetésünk. E téren – azt hiszem – van mit tennünk, hiszen a gonosz minden nemzedékben létezik. Vajon a háború borzalmai, az ártatlanok elleni erőszak, a gyengék ellen dühöngő nyomorúság és igazságtalanság, nemde a gonosznak Isten országával való szembefordulása? És hogyan kell reagálni ennyi gonoszságra? Jézus szerint, a szeretet lefegyverző erejével, amely legyőzi a gyűlöletet, az életünkkel, amely nem fél a haláltól.
A kereszt megtalálása nem a nagypéntek megkettőzése. A kereszt, amit Szent Ilona talált, Krisztus vérével megáldott fa. Krisztus vérével megáldott fa egy üres sír közelében, mert Krisztus feltámadt! Emiatt kérjük Jézus Krisztust, hogy keresztje tegye szeretetünket kevésbé üressé és fájdalmunkat és szenvedéseinket kevésbé nehézzé!”
Az ünnepen a gyönyörű orgonaszót és énekszót a Szent Imre Családkórus zenei szolgálata egészítette ki.
A szentmise végén Szenes István plébános megköszönte Csaba atya tanítását a keresztről, és köszönetet mondott az egyházközség tagjainak, akik munkájukkal hozzájárultak az ünnep szépségéhez. A résztvevőket pedig meghívta a közösségi ház pincéjében felállított Szent Janka Beretta Molla életszentségét bemutató állandó kiállítás megtekintésére.
Ezután következett az ünnepélyes szentségi körmenet, melynek különlegességét az adta, hogy a Szent Janka-év alkalmából megszületett Családok útja állomásait is átimádkozták a hívek. Visszaérve a templomba folytatódott a szentségimádás, majd az áldást követően a szent kereszt ereklyéhez járultak a hívek.
Pócspetri egyházközség munkatársai
Fotó: Kristóf József
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
