Nagy Csaba atya, a Szent Imre katolikus köznevelési intézmény lelkivezetője nagyböjti lelkinapot tartott április 12-én intézményünkben, amelyen segítségünkre voltak az általa tolmácsolt böjti gondolatok a hitünk megélésében, és reménységgel készültünk fel a húsvét ünnepére.
A nap első részében bűnbánati liturgián vettünk részt, mely mondanivalójával, felrázó kérdéseivel megmutatta, hogy van lehetőségünk választani, tőlünk függ, mi is lesz az a választás! A 21. század „reklámozott terápiái” közül vajon melyiket is választjuk? Talán átlátunk a „manipulált világunk” sorai között. Jó döntéseinkben segítségünkre lehetnek a következő elgondolkodtató kérdések:
„Mennyi merevséget tudna helyre hozni bennem Krisztus? Mennyi problémát, feszültséget, és aggodalmat szüntethetne meg az életemben? Mennyi gyomorgörcsöt csillapítana, ami akkor tör rám, amikor feszült vagyok, vagy ha stresszes napom van? Mennyi frissességet hozhatna az életembe Krisztus, ha hozzá mennék terápiára?”
Csaba atya kétszer celebrált szentmisét a kápolnában. A kicsik (1-6.osztály) után az ifjak (7-12. osztály) következtek és hallgathatták a hozzájuk szóló beszédet, a lelkivezetőnk mindenkit a korosztályának megfelelően szólított meg.
A kicsiknek két aranyos gyermekfigura, a textilből készült két báb (Marci és Julcsi) segítségével mesélte el Jézus szenvedéstörténetét, feltárva a gyerekek előtt Jézus, Júdás és a tanítványok kapcsolatát:
„A tanítványok vagy Júdás barátainak a csendje sorsára hagyták őt. Jézus nemcsak Júdás rosszindulatától szenved, hanem az apostolok gyávaságától is, akik semmit sem tettek Júdás megállításáért. A mai napig ugyanez a cselekmény számtalan módon megismétlődik, számos sikertelen emberi történetben. Mindig elmondom Julcsinak és Marcinak, miért nem beszélted le róla?
Hányszor fordul elő mindennapi életünkben, hogy eláruljuk barátainkat, családtagjainkat? Mégis egészen a közelmúltig megesküdtünk volna, hogy életünket adjuk értük. Júdás árulása, ma is jelen van, több évnyi lelkesedés után, csalódottsága arra készteti, hogy eladja Jézust, megszabaduljon tőle” – mondta Csaba atya.
A felsőbb éveseknek szóló misén Nagy Csaba atya így érvelt:
„Júdás részéről az is kedvez az árulás tényének, hogy a tanítványok elárulják Júdást, mert nem volt bátorságuk elítélni tettét. Jézus mindent megtett azért, hogy Júdás megértse a zsákutcát, amelybe jutott. Jézus nem akarja megalázni Júdást, hiszen az ő lábát is megmosta. Jézus meghagyta neki a választás szabadságát, még saját élete árán is. Tiszteletben tartja a tanítvány szabad döntését, még ha az rossz is. Itt jelenik meg az abszolút szabadság, amelyet Isten az embernek adott. Júdásnál a kezdeti lelkesedés egészen elenyészett; benne az Ige magva a tövisek közé hullott. Jézus követéséhez a lelkesedés nem elég, sőt még a friss és nagy ifjúsági ideál sem elég. Inkább szerény dolgokra és állandóságra, hűségre van szükség a mindennapi gyakorlatban van. A sikert, gazdagságot, hatalmat keresők hamar rájönnek, hogy a Jézus által megnyitott út egészen más irányba vezet. Isten megköveteli az ember teljes szívét. Azok, akik abban az illúzióban élnek, hogy hasznot húznak az Istennel való kapcsolatból, a kezdeti megbecsülés könnyen átváltozik idegenkedéssé, az idegenkedés haraggá, a harag pedig összeesküvésben és árulásban végződik.”
A nap utolsó harmada a pedagógusoké volt, egy csodás óra, ahol az emberi lét kétségeiről, előforduló megingásainkról, a hitről, az ima erejéről, a reményről és az igaz szeretetről hallottunk nagyon mély gondolatokat. Köszönjük szépen!
„Bocsáss meg nekünk, bocsáss meg nekünk, gyengeségünknek és gyávaságunknak, és támogass minket a helyes úton.”
Áldott Húsvétot kívánunk a Debrecen – Nyíregyházi Egyházmegye minden dolgozójának és összes tanulójának!
Zagyva Klára tanárnő
Fotók: Médiaszakkörös diákjaink, felkészítő tanáruk: Rubóczkiné Kiss Hajnalka tanárnő
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
