„Amikor Isten hív, azt mondja nekünk: Fontos vagy nekem, szeretlek és számítok rád! Jézus mindannyiunknak ezt mondja, és ebből születik az öröm! Annak a pillanatnak az öröme ez, amikor Jézus rám nézett. Ezt megérteni és megérezni a mi örömünk titka: az, hogy tudjuk, Ő az, Aki minket hív. A hivatás válasz erre a hívásra, mégpedig egy szerető hívásra. Ha Krisztussal akarunk lenni, az megkívánja, hogy osztozzunk életében és szándékaiban, megköveteli a hit engedelmességét, a szegénység boldogságát, a szeretet radikalitását. Ennek az útnak van egy neve, egy arca: Jézus Krisztus” (vö. Ferenc pápa – Örüljetek!).
Debrecen és Nyírbátor állomások után Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök április 7-én, Hajdúszoboszlón imádkozott együtt az egyházmegyei Szent László Imaszövetség helyi közösségével és plébánosukkal, dr. Lipták József atyával. Az alkalmon részt vett Tóth László püspöki titkár, egyházmegyénk diakónusa is, akit idén fognak pappá szentelni. A püspök atya örömmel mondta el a helyi közösségnek, hogy az egyházmegyénkben elindult egy fiatal a papi hivatás útján. Kérte a híveket, foglalják őt is imáikba, hogy kitartson elhatározása mellett.
Ferenc püspök ebben az évben végiglátogatja az esperesi kerületeket, hogy találkozzon és köszönetet mondjon azon híveknek, akik minden nap imádkoznak a papokért, valamint új papi és szerzetesi hivatásokért. Az alkalmakon szentmisét mutat be, tanításával imádságra buzdítja a híveket, együtt fohászkodik velük az imaszövetség szándékára, szentségimádást tart és a hívekkel közösen imádkozza az egy tized rózsafüzért. Első csütörtökönként ezekben az órákban és naponta rózsafüzérrel a kezükben vele együtt kulcsolja imára kezét a papi hivatásokért az imaszövetség több mint ezer tagja, akik hónapról-hónapra más-más rózsafüzér titkon elmélkedve fohászkodnak. A titkok üzenetéről Bosák Nándor nyugalmazott püspök atya írása olvasható az egyházmegye honlapján, amelyet minden hónap első napján teszünk közzé. Az áprilisi elmélkedés rózsafüzér titka: Jézus, aki a Tábor hegyén megmutatta isteni dicsőségét.
Palánki Ferenc megyéspüspök elmélkedésében a szentmisén elhangzott két szentírási részletet: az olvasmány (Ter 17,3-9) és az evangélium (Jn 8,51-59) üzenetét egy folyamatként mutatta be, amelynek közös alapja Ábrahám, akitől indul a választott nép története, és az isteni kinyilatkoztatás eljut annak teljességéig, Jézus Krisztusig.
„Isten Ábrámnak új nevet ad, Ábrahám lesz, mert kiválasztotta őt és ígéreteket mondott neki, hogy nagy néppé teszi, szövetséget köt vele, örök szövetség hordozója lesz, és neki adja azt a földet, amit megígért, az ígéret földjét (ld. Ter 17,3-9).
Mindez előképe annak, hogy Isten megígérte a megváltást, a megváltó eljövetelét, és annak az örök országát. Jézus azt mondja: „Aki megtartja tanításomat, az nem ízleli meg a halált örökre” (Jn 8,51). A főpásztor Ábrahám hitéről beszélt: „Ábrahámra mind a mai napig a hit példájaként tekinthetünk. Már a Szentírásban Szent Pál apostol is a hívő ember példaképeként állítja őt elénk. Isten azt mondja neki, hagyja el addigi életét, a földjét, a családját, és kezdjen új életet ott, azon a helyen, amelyet mutat neki. Ebből indul ki a kinyilatkoztatás folyamata. Isten azt is megígéri Ábrahámnak, hogy ő maga is áldás lesz (vö. Ter 12,2).
Amikor elindult ez a folyamat, és Isten Ábrahámnak megígérte, hogy nagy néppé teszi őt, nem született gyermeke. Sára időskorú volt, de amikor Isten meglátogatta őt, csodálatosan beavatkozott az életébe, megszületett Izsák. Ábrahám ekkor abban bízott, hogy fia lesz az ígéret hordozója, de Isten ekkor azt mondta neki, áldozza fel a gyermekét. Ábrahám azzal a nagy hittel engedelmeskedett – Szent Pál szavai szerint – hogy van föltámadás a halából, hogy Isten életre tudja kelteni a halottat. Ábrahámban ott élt ez a hit, meg kellett tanulnia, és megtanulta, hogy az ígéret hordozója nem a gyermek. A forrás maga az Isten” – hangsúlyozta a főpásztor, majd mindezt személyes életünkre vonatkoztatva kifejtette: „Minden keresztény ember ilyen ígérethordozó. Mindannyian meghívottak vagyunk, szól hozzánk az Isten, és ott, ahol élünk, ott kell teljesítenünk a hivatásunkat. Első csütörtökön, különleges módon is imádkozunk papokért, új papi hivatásokért, azzal a meggyőződéssel, hogy egyetlen ember, egy hívő ember hitével az Isten mekkora csodát tud végrehajtani.
Ez a csoda, egy-egy papi hivatás nagy ajándék az egész világegyháznak, de a mi egyházmegyénknek is. Ezért örülünk annak az egy jelentkezőnek is, mert végtelen értékű, és ki tudja, hogy a Jóisten mit hoz majd ki belőle, merre küldi őt. Amikor elfogadtuk Isten hívását, nekünk is ott csenghetett a fülünkben, hogy te magad is áldás leszel. Áldás kell hogy legyünk a többiek számára, a ránk bízottak, a közösségeink, egyházközségeink számára, azért, hogy mindenki a saját helyén, a saját életében egyszerű emberként, szolgálata által egyre inkább megmutassa Isten áldását, szeretetét.
A papi hivatás nagy misztérium, ajándék és titok, ahogy Szent II. János Pál pápa ír a hivatásról. Misztérium, hogy az Isten megszólít, szíven talál valakit. Ehhez szükséges, hogy legyenek jó családok, amelyekben jó papok is nevelkedhetnek. De kellenek a jó papok is, hogy segítsenek minden embernek – Szent Pál apostol szavai szerint –, a „szenteknek”, hogy megéljék a hivatásukat. Így tudjuk megérteni, felfogni, hogy Isten szól hozzánk, bennünk, és rajtunk keresztül is munkálkodni akar, hogy az életünk egy nagy üdvösségtörténet legyen.
Az üdvösségtörténet hosszú, több évezredes folyamata a teremtéssel indult, a bűnbeeséssel megtört, de folytatódott, mert Isten nem hagyta magára az embert, megszólította Ábrahámot, az ő nemzetségből lett a választott nép, majd Jézus Krisztus, a kinyilatkoztatás teljessége és az ember üdvösségének lehetősége. Ez minden egyes embernek az életében végigjátszódik, megtörténik. Mi is megszülettünk az áteredő bűn terhével, de amikor megkereszteltek bennünket, megnyílt az ég a kapuja, mert Isten gyermekei lettünk. Elindult az üdvösségtörténet az életünkben, hogy teljesítsük a hivatásunkat, amelyre meghívott bennünket az Isten” – fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök.
Az imádkozó közösség a szentmise után szentségimádáson vett részt, amelyen litániát végeztek a hivatásokért, Ferenc pápa: Örüljetek! című könyvének gondolatain elmélkedtek, majd közösen elimádkozták a hónapra kijelölt egy tized rózsafüzért.
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
