Az ember bűne nem akadályozza meg Istent abban, hogy szeretettel lehajoljon hozzá és felemelje az isteni életbe – Megkezdődött a Nagyhét

Virágvasárnap, a nagyböjti időszak utolsó vasárnapján és egyben nagyhét kezdetén Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a debreceni Szent Anna-székesegyházban mutatott be ünnepi szentmisét, amely barkaszentelési szertartással kezdődött a templom bejárata előtt. Az asszisztencia és a hívek a megáldott barkákkal, virágokkal a kezükben vonultak be a templomba, miként Jézus bevonult Jeruzsálembe.  „Azzal, hogy feljövünk a templom lépcsőjén, felemelkedünk a hétköznapok szintjéről, és belépünk Isten világába, átéljük azt, hogy Jézus mit tett értünk” – fogalmazott püspök atya.

A virágvasárnapi liturgia minden ünnepélyessége mellett már az Úr szenvedéstörténetét tárja elénk. Jézus passióját, kínszenvedését – Szent Lukács evangélista szerint (Lk 22,14 – 23,56 ) – a Szent László Kórus adta elő.

A dicsőséges bevonulás kezdete annak az eseménysorozatnak, amely Jézus szenvedésével és halálával folytatódik, majd a feltámadásával teljesedik be, elhozva számunkra a megváltást, táplálva az örök élet reményét minden hívőben – kezdte Ferenc püspök elmélkedését a passió elhangzása után a szentmisén: A szenvedés, passió tele van akcióval, aktivitással, láthatjuk, hogy Jézus mit tesz értünk, mennyire figyel a tanítványokra, szembesít bennünket azzal, hogy milyenek vagyunk. Amikor a tanítványok kérdezgetik Őt az Utolsó vacsorán: „Csak nem én vagyok …”? A kérdés bennünket is arra indít, hogy gondoljuk át az életünket: Csak nem én vagyok, aki elárullak Téged, aki érzéketlen a Te szereteted, megváltó kegyelmed iránt? A bűneinkkel milyen sokszor érzéketlenek, árulók, Péterek vagyunk, akik úgy viselkedünk, mintha nem ismernénk Őt.  Persze jó kereszténynek tartjuk magunkat – és törekedjünk is arra, hogy azok legyünk –, de azért jó, ha olykor lelkiismeretvizsgálatot tartunk,és rádöbbenünk arra, hogy Jézus az, Aki megváltott bennünket, Aki úgy tekint ránk, mint Péterre, amikor a kakas megszólalt.

Képzeljük el a jelenetet, amikor Jézus visszafordult és rátekintett Péterre. Mi volt a tekintetében?  Biztosan nem az, hogy előre megmondtam neked… , hanem az, hogy: Péter, én így is szeretlek téged, fontos vagy nekem, feladattal bízlak meg. Nekünk is így kell tennünk, a szentgyónásunkat elvégezve, azzal a tudattal kell továbbindulnunk: Jézus bízik bennünk, hogy minden gyöngeségünk és emberi gyarlóságunk ellenére is teljesíteni tudjuk az Ő tervét. Mi is a szeretet hírnökei, a hit hirdetői, átadói lehetünk.

Amikor Jézus viszi a keresztet és fölfeszítik, nemcsak szenvedés, passió van, hanem akció. Keresi, hogy ki az, aki megérti az Ő tettét, annak üzenetét. Rádöbbenti a jobb latort, hogy milyen jó hozzá az Isten, és bennünket is rádöbbent arra, hogy nincs menthetetlen, teljesen, végérvényesen elrontott élet. Mert még az utolsó pillanatban is újra lehet kezdeni, hogy aztán az emberi élet az isteni életbe torkolljék.

Milyen csodálatos ez! Amikor Jézus meghal, az Őt szeretők, körülvevők aktívak lesznek, elvégzik a temetési szertartást. Talán Máriában lehetett ott a meggyőződés, hogy nem ez a vége.  Azok, akik eltemették Jézust, és akik megölték, arra gondoltak, hogy megadtuk a végtisztességet, eltemettük, most már mindennek vége. A százados döbbent rá, hogy „Ez az ember valóban igaz volt” (Lk 23,47).

Jézus a feltámadásában megmutatta, hogy ez a kezdet volt. A megváltás teljessége elérkezett a világra, hogy ez a mozzanat minden ember isteni életének kezdete legyen. Panaszkodunk a világra, azt mondjuk, a rossz, a bűn már az égig ér, az égre kiállt, és erre válasz: az isteni jóság és irgalom leér a földig. A mai napnak, szenvedésvasárnapjának az a tanítása, hogy az ember bűne nem akadályozza meg Istent abban, hogy szeretettel lehajoljon hozzá és felemelje az isteni életbe.

Ezekkel a gondolatokkal induljunk el a nagyhétre, hogy igazán nagy hetünk legyen, tele lelki élményekkel, igazi szeretettel Isten és embertársaink iránt és mutassuk meg, hogy Isten szeretete, bennünket is aktivitásra, jócselekedetekre indít, hogy növekedjék a szeretet és a béke itt a földön – fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök.

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye