„Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen.” (Mt 16,24) A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Ifjúsági Irodája első alkalommal várja a fiatalokat a 7 templom zarándoklatra március 19-én, szombaton, Nyíregyházán.
A zarándoklatról, az egyházmegyei ifjúságpasztorációról Törő András atyával, egyházmegyénk ifjúsági referensével beszélgetünk, aki emellett további feladatokat is ellát: püspöki irodaigazgató, a Debreceni Egyetem római katolikus lelkésze, országos katolikus egyetemi lelkészi referens, valamint a Debreceni Szent László Katolikus Szakkollégium igazgatója.
– Érdekes, egyedi programot kínál az egyházmegyei Ifjúsági Iroda a 7 templom zarándoklattal. Hogyan született meg az ötlet, és mire hívja a fiatalokat?
– Németh István atyával beszélgetve közös emlékeinkből született az ötlet. A római tanulmányaink ideje alatt részt vettünk a Német-Magyar Kollégium (Pontificium Collegium Germanicum et Hungaricum) hagyományos nagyböjti, templomokat átívelő zarándoklatán, amelynek végállomása a Szent Péter téren, az Angelus volt. Végigjárva a város templomait egy lelki életet segítő, belső utat is megtettünk. Hasonló céllal szervezzük a nyíregyházi zarándoklatot is, amely arra hívja a fiatalokat, hogy lépjenek ki a megszokott életritmusukból, álljanak meg, nézzenek rá, hogy hányadán állnak az Istennel, az embertársaikkal és önmagukkal.
Ez a program az eddigi hagyományos, kétnapos ifjúsági nagyböjti lelkigyakorlatot váltja fel, amely idén a járványügyi helyzet előre nem látható alakulása miatt nem került megrendezésre. Továbbá a szervezés időszakában az a sajnálatos helyzet is közbeszólt, hogy a lelkigyakorlatos házainkat jelenleg fenntartjuk az ukrán-orosz konfliktus háborús nehézségei elől menekülő testvéreink részére.
A zarándoklat egy találkozási pont a fiatalok számára. Sokan kisebb egyházközségekből, kis létszámú közösségekből érkeznek, de egy ilyen, egyházmegyei szintű alkalom segít megtapasztalni a két megyén átívelő katolikus közösségi élet erejét és egyetemességét. Szükségünk van ezekre az élményekre, hogy hazaérkezvén, ezekből táplálkozva erősítsük tovább helyi közösségünk működését.
– A szervezés utolsó simításai zajlanak, mi lesz a pontos menete, programja ennek a napnak?
– A mintegy 20 km-es gyalogos zarándoklat március 19-én, szombaton 09:00 órakor indul a Seregély István Papi Szociális Otthon Szent Antal-kápolnájától (Nyíregyháza, Vasgyár utca 1.), ahonnan Bosák Nándor nyugalmazott püspök atya indít útra bennünket. Ezt követően a kertvárosi egyházközségben, a Fatimai Szűz Mária-templomban várják a fiatalokat. A következő állomásunk a Városi Köztemetőnél lesz, majd a jósavárosi Szent Imre-kápolna, az örökösföldi Isteni Irgalmasság-templom, a borbányai Szent László-templom, végül a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház, ahol Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök atya vár bennünket. A zarándoklat kb. délután 4 órakor püspöki szentmisével zárul.
Németh István atya és jómagam leszünk a program lelkivezetői, valamint az érintett helyszínek plébánosai, szolgálattevői is segítik, elmélkedéseikkel kísérik a napunkat. A zarándoklatnak nincs konkrét témája, végiglátogatva a helyszíneket, a házigazda atyák a templomuk védőszentjével ismertetik meg a fiatalokat. A helyi közösségnek is különleges alkalmat jelent ez a találkozás, a fiatalok fogadása. Várakozással tekintünk egy különleges nap elé, bízunk benne, hogy az újszerű élmények kapcsolódási pontok lehetnek az ifjúság számára a Krisztussal való élő találkozásban.
– Mennyien válaszoltak a hívásra?
– Eddig mintegy kétszáz fiatal jelezte a részvételi szándékát. Korosztályt tekintve elég széles a paletta, a résztvevők között vannak 14 éves korú fiatalok az egyetemistákkal bezárólag. Érkeznek az egyházmegyei plébániákról és a köznevelési intézményeinkből is. Minden intézményünk bővelkedik saját szervezésű lelki programokban, ezért dicséretes, hogy ilyen szép létszámmal képviseltetik magukat egy egyházmegyei szintű zarándoklaton, ahol a fiatalok megláthatják a katolikus egyház iskolán kívüli arcát is.
– Az egyházmegyei Ifjúsági Iroda az év során több ponton is szervezetten szólítja meg a fiatalokat. A gyalogos zarándoklaton túl milyen találkozási lehetőségeket kínál?
– Nagyon népszerű a fiatalok körében a nyári táborunk, amelyen szintén magas létszámmal vesznek részt a 13-20 év közöttiek. Ezen alkalommal egy tematikus hetet töltünk együtt a fiatalokkal, lelki atyákkal, meghívott vendégekkel. Innen a zarándokélmény is, hiszen hagyományosan a tábor utolsó mozzanata a Levelektől Máriapócsra tartó gyalogos zarándoklat – ezen Palánki Ferenc megyéspüspök atya is évről évre részt vesz –, amely az egyházmegyei búcsún való közös részvétellel zárul. Máriapócson egy jóval nagyobb közösséggel, egyházmegyénk tagjaival találkozhatnak a fiatalok. Ősszel sem maradnak el az ifjúságpasztorációs tevékenységek, rendszeresen bekapcsolódunk a 72 óra kompromisszum nélkül programsorozatba, igen magas arányú egyházmegyei részvétellel. Ezt követően pedig adventi lelkigyakorlattal zárjuk az évet.
– Az tapasztalható, hogy lendületben van az egyházmegyei ifjúságpasztoráció. Hol tart most, milyen feladatok, tervek körvonalazódnak jelenleg?
– Sokszor megtapasztaljuk, hogy belekövesedünk, beleöregszünk a struktúráinkba, nehezen válunk meg a megszokott keretektől, még akkor is, ha azok már kevésbé működnek, kiüresedtek. Talán azért van ez, mert az új lehetőségekben még ott van az ismeretlentől való félelem, a bizonytalanság, a kockázat. A templomos zarándoklat is egy új kezdeményezés.
A szinodális útnak lényeges mozzanata, hogy új utakat fedezzünk fel. Ez az ötlet, elképzelés az együttgondolkodás során született meg, közösen tervezzük, építjük, látjuk jónak, a felelősség is közös, de a benne rejlő öröm is az lesz.
– Kik vannak a közös gondolkodás mögött?
– Elsősorban a Szentlélek, aki hiszem, hogy terelgeti az utunkat, elhelyezi bennünk és a munkatársainkban az együtt haladás gondolatainak magvait. Az ifjúságpasztorációs tevékenységek megvalósítása során kinevezett tagok nincsenek, igyekszünk egyházmegyénk munkatársainak bevonásával kibontakoztatni a programokat, ki-ki a maga tehetségének kamatoztatásával. A jelenlegi tevékenységeinket a debreceni egyetemi lelkészség munkatársával, Márta Lászlóné Szilágyi Eszterrel, illetve Nyíregyházáról Németh István atyával, valamint Gaga Zsuzsa világi munkatárssal együtt tervezzük, alakítjuk.
– A szinodális folyamat során kitöltött kérdőívekben az emberek megfogalmazták véleményüket, vágyukat az egyházzal kapcsolatban. Mennyire vannak jelen a fiatalok az egyházban, mit várnak ettől a közösségtől?
– Mi az egyetemi lelkészség keretein belül töltöttük ki a kérdőíveket a fiatalokkal. Szembetűnő volt, hogy nem ismerik magát az egyházat, nem azonosítják magukat annak közösségével. Tulajdonképpen ez arra figyelmeztet bennünket, hogy mutassuk meg, beszéljünk az egyház üzenetéről, alaptanításáról, az ember nagy egzisztenciális kérdéseiről: Ki az Isten? Mi az ember életének a célja? – stb. A fiatalok, fiatal felnőttek nincsenek ezekkel tisztában. Kötelességünk erről beszélni és tanítani őket, de az idősebbeket is, mert ha nem ismertek az alapok, akkor nagyon nehézzé válik – különösen a napjaink kihívásainak közepette – az egyház létjogosultságának, fontosságának és közösségének megértése.
Alapvetően ez volt tehát egy nagy tapasztalat, hogy az egyház és az egyén kapcsolata hogyan jelenik meg, működik a gyakorlatban, és ebben milyen felelősségünk van.
Az is nehézséget okoz, hogy az embereknek nincs meg az egy közösséghez való tartozás élménye. A városban a fiatalok templomról templomra járnak, nem alakul ki egyházi közösségi élmény, egyházi szinten sem tudnak elköteleződni. Ez nyilván azért is van, mert védik magukat a közösségben fellelhető nehézségekkel, konfliktusokkal szemben, viszont így kimaradnak abból az élményből, gazdagságból, tapasztalatból, amit a közösséghez való tartozás szenvedései, áldozatvállalásai hoznak meg.
Pozitív megtapasztalás volt, hogy a fiatalok számítanak az egyházra, benne viszonyítási pontot, kapaszkodót, világos tanítást keresnek, az egyház atyai, tanítói szerepe több fiatal számára fontos érték.
– Milyen kardinális kérdések, nehézségek foglalkoztatják a fiatalokat ezekben az években?
– Azt gondolom, hogy az igazságkeresés újra és újra megjelenik az életükben. Feszültséget, nehézséget okozhat, hogy míg másokkal szemben óriási az igazságérzetük, sok esetben az önmagukkal szembeni elvárásuk, a saját cselekedetük tudatossága nem mindig jelenik meg. Ezzel ők maguk is szembesülnek.
A másik nehézség az életükben, hogy nincsenek benne az adott pillanatban. Úgy telnek el napok, hetek, hogy igazából nem voltak résztvevői a jelennek. Ezt ők így fogalmazzák meg: mintha az élet elmenne fölöttük.
Nyilván ez az online világ valósága, de nem lehet mindig a körülményeket hibáztatni, hiszen minden kornak megvannak a maga nehézségei, eszközei, kihívásai. Az embernek az adott világban kell helyzetmegfelelővé válni.
Talán ennek okán vágynak a fiatalok a személyes találkozásokra. Nehéz őket a közösségbe behívni, inkább a személyes beszélgetés iránt nőtt meg az igényük. Ehhez hozzájárul most az is, hogy a fiatalok két évig tulajdonképpen el voltak zárva. Ez óriási nehézséget jelent, hiszen nekik most alakul, formálódik a jellemük, a személyiségük, az életük. Hosszú ideig közösség nélkül, a számítógép előtt ülve élték az életüket, ennek következtében nagyon nehezen alakulnak a kapcsolataik, a hivatások.
Az ember, embertől emberig tart. Isten maga is emberré lett, hogy megszólítsa az embert.
A teremtés könyvében nagyon szép képpel találkozunk. Az ember előtt ott volt az egész világ, mégis kereste a társát, akivel hasonlóan tud látni, akivel szemtől szembe tud lenni. Ezért teremtett Isten az embernek társat. A társ, a másik ember iránti vágy benne van a teremtettségünkben.
Az elmúlt két év bezártságával sérült az ember teremtettsége, és ennek a gyógyulása nem egy-két napos folyamat lesz, hanem hosszú időt fog igénybe venni, de mi nem a saját erőnkben bízunk. Kell hogy minden eszközt megtaláljunk a világban, amit az elénk tár. A megtérés, a hit átadása rajtunk keresztül folyik, de nem mi adjuk a kegyelmet. Ez Istennek a működése, mi az Ő munkatársai vagyunk.
Arra is hív ez a nagyböjti időszak, hogy jobban higgyünk, hagyatkozzunk Krisztusra, találjuk meg a választ arra a kérdésre, hogy „Kicsoda nekem Jézus?”, hogyan tudok rátekinti, miért fontos, hogy jelen legyen az életemben, mit várok, vagy egyáltalán várok-e valamit Tőle.
Kovács Ágnes
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
