Minél nehezebbé, összetettebbé és küzdelmesebbé válik a hétköznapok megélése, annál inkább van szükségünk az ezzel ellentétes tapasztalatra: egyszerűségre és áttekinthetőségre. Milyen erőforrásból merítünk? Istenben, az Úrban való örömből (vö. Neh 8,10). Az Istenben való öröm olyan erőmnek bizonyul, amelynek felhasználásával helytállok mindabban, amiben szükséges helytállnom? Az öröm az Istenben életem pozitív alaphangoltsága? Ennek az örömnek a kisugárzása útmutatást jelent azoknak, akik erre még nem találtak rá?
Vizsgáljuk meg, hogy milyen összefüggésben hangzott el ez a vallomás: „Ne Szomorkodjatok, hiszen az Úrban való öröm az erősségetek” (Neh 8,10). A babilóni fogságból történt visszatérést követő években (Kr. e. 538–534 között). A legmélyebb megalázottságból újra kisarjadt Izrael vallási, társadalmi és politikai öntudata. Nehemiás a perzsa király helytartójaként politikai felelős volt az önállóvá lett Juda provinciában. Ezdrás vezető papként és írástudóként előmozdította a lerombolt templom felépítését. Beszédeiben fáradhatatlanul tudatosította kortársaiban: Ha újra egy népet akarunk alkotni, ha élni akarunk, akkor a Sinai szövetség törvényeit válasszuk ismét életrendünknek! A túlélésük, az életben maradásuk és a gyarapodásuk volt a tét. Lehet még számunkra jövő? Eredetüket felidézték jövőjük megragadása érdekében. Az eredetükhöz történő odafordulásban tárult fel a jövőjük. Izrael eredete megadható az egyiptomi szolgaságból történt kiszabadításukban és Isten akaratának kinyilatkoztatásában a Sinai hegyen. Izraelt Isten tulajdon népévé tette a Sinai szövetségkötésben és a kiszabadítottaknak új életrendet adott. A sinai törvényadás Isten népének tett szeretetvallomásának teljessége, népe létezésének alapja. A Tóra kötelező érvényű útmutatás az Istenhez és emberhez méltó életre. Mivel életben akartak maradni a babilóni fogságból szabadulva, ezért a Tórában lefektetett életrendet sajátították el újra. Ezdrás pap és írástudó nem azt kérdezte, hogy mi hiányzik nektek, hanem a törvény felolvasásával megjelenítették a nép kiválasztástörténetét, hogy elhangozzon: „enyéim vagytok”. Ennek tudatosításával vette kezdetét megújulásuk. „Enyéim vagytok” – ebben rejlik életük középpontja.
Reflexiójuk eredetükre alkotó jelenük és abszolút jövőjük lehetővé tétele, amelyet összefoglal az alábbi mondat: „Ne szomorkodjatok, hiszen az Úrban való öröm az erősségetek” (Neh 8,10).
Az Úrban való örvendezés az Istenbe vetett húsvéti hitből nő ki, és tartósan megjellegzi viselkedésünket. Akkor is tartást ad nekünk, ha minden inog és összetörik körülöttünk. A fájdalomban, sőt a halálban is erőt ad, mert kifejeződése annak, hogy Istentől szeretettek vagyunk, és ez a szeretet legyőzte a bűnt és a halált Jézus Krisztus feltámadásában. Jézus feltámadásában egészen új, addig nem látott és hallott ment végbe, amely megváltoztatta a világot és benne az ember helyzetét. Teljesen új módon, a tiszta szeretet cselekedetével megnyitotta a földit, az emberit egészen Isten benső életéig, aki így valóban feltárulkozott előttünk, mert a feltámadásban elért az emberlét új lehetősége, amely egyetemes, mindenkit érint. Egy újfajta jövő nyílt meg az ember előtt: az emberi egzisztencia új dimenziója az Istenben.
Húsvét ünneplése ebbe az új dimenzióba állít minket, amelyben rátalálunk az üdvösségre és örömére. Húsvét örömös üdvöt foganatosít: „Ha tehát száddal vallod, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta a halálból, üdvözülsz” (Róm 10,9).
Dr. Krakomperger Zoltán plébános
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
